Főoldal / Egyház / Csak három éves volt…

A Reuters fotóját először a brit napilap, az Independent tette közzé. „Ha ezek a különösen megrendítő képek, melyek a tengerparton talált halott szír kisfiúról készültek, nem változtatnak Európa menekültekhez való hozzállásán, akkor mi változtathat rajta?” – teszi fel a kérdést a lap. A spanyol El Pais napilap az égei-tengeri tragédia szimbólumának nevezte a fotót. Az olasz katolikus Avvenire újság utánajárt annak, ki volt ez a hároméves gyermek.

Aylan Kurdinak hívták a kisfiút. A Törökország, Szíria, Irak és Irán határszéli területein élő kurd kisebbséghez tartozott családjával együtt. Édesanyja és ötéves testvére, Galeb szintén a tengerbe veszett menekülés közben. Mindannyian a szíriai Kobani városából indultak útnak: ezt a török határ közeli várost az Iszlám Állam gerillái véres harcok során elfoglalták, hosszú időn keresztül megszállás alatt tartották, majd a kurd pesmergák visszahódították.

Aylan családja menedékkérelmet nyújtott be Kanadában, mert az édesanya lánytestvére Vancouverben él. A kanadai bevándorlási hivatal elutasította kérelmét, erről Fin Donnelly kanadai parlamenti képviselő és az édesanya testvére nyilatkozott a Canadas National Postban. Ekkor határozták el, hogy embercsempészek segítségével próbálnak meg eljutni Európába, a görögországi Kosz szigetére...

Sajnos a gumicsónak, amelyben tizenheten próbáltak Törökországból Görögországba eljutni, nem bírta a terhelést, és elsüllyedt. Csak négyen menekültek meg. Az egyik túlélő szerint azon az éjjelen 12 kis csónak indult útnak 175 menekülttel, de egy csónak sem érte el a görög partokat

A kétségbeesett apa, Abdullah Kurdi, a család egyetlen életben maradt tagja zokogva mesélte a történteket: „Aylannak és Galipnak nem volt mentőöve. Szorítottam a feleségem kezét, de a gyerekek valahogy kicsúsztak a kezeim közül. Megpróbáltunk kapaszkodni a csónakba, de sötét volt és mindenki sikítozott…”

Abdullah Kurdi telefonon tájékoztatta a már húsz éve Kanadában élő rokonát, hogy nem mennek, mert meghalt a felesége és a két gyermeke. Teema Kurdi több hónapig egyengette a család a menekültkérelmét, amelyet azonban visszautasítottak a kanadai hatóságok. Az apa most azt próbálja elintézni, hogy visszatérhessen Kobaniba, a szíriai kurdok legnagyobb városába. Oda, ahonnan elmenekült a családjával, azért, hogy ott temethesse el feleségét és gyermekeit. „Most már csak el akarom őket temetni, és ülni a sírjuk mellett.”

Magyar Kurír/index.hu/Szaléziak.HU