Főoldal / Szalézi világ / Madagaszkár - A legszegényebbek azok, akiknek nincs Istenük

Meséljen a hivatásáról...

Fiatalkori eszményeimben mindig volt egy vágy, hogy segítsek azoknak, akik szegények, elfeledettek vagy szomorúak voltak. Amikor elkezdtem fontolgatni, mit kezdjek az életemmel, két lehetőség merült fel.

„Orvos lehetnék, és gondoskodnék a szegényekről, azokról, akikre senki más nem vigyáz, az emberekről, akiket elfelejtett a társadalom. Vagy lehetnék politikus, mert a politikusok megváltoztathatják a társadalom struktúráit és segíthetnek a rászorulókon.”

Elgondolkodtam: „De kik a szegények? Szegények azok, akik nem rendelkeznek otthonnal, vagy ruhával, vagy nincs mit enniük?” Nem, ezek nem. Mert ha nincs házunk, ruhánk, vagy kenyerünk, még mindig ott van az emberek szeretete, akik életük egy részét képezik. A legszegényebbek azok, akiknek nincs Istenük, mert ha nincs Istenük, akkor semmijük sincs. A szívük teljesen üres, és az életük értelmetlen.

Így elhatároztam, hogy pap leszek, és mint Don Bosco, keresem a legszegényebbeket és legelhagyatottabbakat.

Milyen az Egyház helyzete Madagaszkáron, és mit tesznek a szaléziak?

A madagaszkári emberek fiatalok: 60% a lakosságnak húsz év alatti. Sajnos Madagaszkáron a fiatalok semmi sem érnek. Olyanok, mint egy termék, vagy áru. Nehéz találni olyan fiatal madagaszkárit, aki bizalommal és lelkesedéssel néz szembe a jövővel: nincs munka, a korrupció szárnyal, a bizonytalanság és a bűnözés jelenti a mindennapi kenyeret. Az iskolai helyzet egy oktatási és szociális katasztrófa. A fiatalok el vannak felejtve, és keményen kell harcolniuk, hogy legyen jövőjük.

Az Egyház helyzete sem a legjobb. Csak példaként: Ambanja egyházmegyében nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy megfeleljünk a fiatalok igényeinek és elvárásainak. Oktatással felkészítjük őket a jövőre, ami a legnagyobb erőssége az embernek, aki valódi előrelépést keres. Ezért is erősítjük és fejlesztjük az iskolákat, az általános iskolától az egyetemig. Az  iskolákban nem csak arra igyekszünk, hogy átadják a kultúrát, hanem mindenekelőtt hogy formáljuk a lelkiismeretünket.

A teljes interjú elérhető ITT olasz nyelven.

ANS – Ambanja/Szaléziak.HU