Főoldal / Szalézi világ / Mert az élet erősebb, mint a halál

Szaléziak Karfrounban – Meddig még?

A nyár folyamán a közösség munkáját Kafrounban Luciano Buratti olasz misszionárius és egy Gobràn nevű egyiptomi önkéntes vezette, valamint Johnny Ghazi szalézi munkatárs és családja, akik elvégezték a teljes menedzsmentet és ellátták a munkát az év során.

Kafroun és környéke eddig az egyike volt a legcsendesebbeknek Szíriában. Ezért a számos helybéli mellett sok olyan kitelepített fiatal is megfordult itt, akik arra kényszerültek, hogy elhagyják otthonukat a háborús veszély és a pusztítás miatt, ami dühöng szerte az országban.

Nagy öröm és csodálat fog el mindenkit a több száz fiatal láttán, akik részt vesznek a jól szervezett nyári tevékenységekben, amelyek levezetésében idén nemcsak a szaléziak, hanem sok laikus vezető és szalézi munkatárs is részt vállalt. Ahhoz, hogy a lehető legtöbb fiú és lány részt vehessen a nyári táborokban, ingajárat indult a völgyben fekvő falvak és a szalézi ház között.

A sok szenvedés, pusztítás és halál ellenére az élet szeretete, az öröm és a remény erősebb, mint valaha. Az emberek úgy érzik, hogy játszani, táncolni, énekelni és imádkozni kell, annak ellenére, hogy a drámai helyzet, amelyben élnek, arra készteti őket, hogy ilyen kérdéseket tegyenek fel: „Hol van Isten? Miért hagyja Isten mindezt? Hát nem volt még elég vér és rombolás? Meddig még? Elég volt már! Nem tudunk többet elviselni!” Ezek olyan kérdések és kijelentések, amelyekkel szembesülniük kell azoknak, akik a megbocsátásról, a hitről és a reményről beszélnek az embereknek, ami nem könnyű.

„Az emberek egyre fáradtabbak és kimerültebbek, erkölcsi, szellemi és anyagi szinten egyaránt. Csakúgy, mint a halál és a pusztulás tragédiájával, minden családnak szembesülnie kell a kivándorlás drámájával is. Az emberek menekülnek az országból, egy Szírián kívül kecsegtető jobb élet reményében. Láttam az emberek szenvedését, akik maradtak, és a magányt, amit éreznek. (...) Ez a dráma alapjaiban megváltoztatja az ország társadalmi arcát, de az egyházat is nagymértékben befolyásolja. A keresztények jelenléte, amely olyan erős volt a múltban, drámaian gyengül és csökken, mind minőségben, mind mennyiségben” – írja a szíriai helyzetről a tartományfőnök.

„A vasárnapi szentmisén mintegy 700 ember vett részt, köztük különböző rítusokból való keresztények. Csodálatos érzés volt látni ezeket az embereket, akiket annyira kegyetlenül érintett a háború. A kétségeket és a bizonytalanságot hitük útjának tekintik, amely visszavezeti őket az imádsághoz.”

Ghèr ‘alam – egy másik világ az aleppói szaléziaknál

„Minden alkalommal, amikor ellátogatok Aleppóba, látom, amint a város egyre pusztul. Néhány évvel ezelőtt ennek a világ egyik legrégebbi, nagy városának mintegy hárommillió lakosa volt. Most ez az egyik legveszélyesebb hely a világon” – mondja el Munir El Rai szalézi atya Aleppóról, a szülővárosáról, ahova júliusban látogatott el.

„Amikor megérkeztem a szalézi házba, a szaléziak és a fiatalok keresztény szellemben, szalézi örömmel és optimizmussal üdvözöltek. Aztán találkoztam a rendtársaimmal és örömmel nyugtáztam, hogy a munkájuk még ma is több hivatást terem, szalézi szerzetesi és szalézi munkatársi hivatásokat egyaránt. Megköszöntem az aleppói szaléziaknak, hogy tanúságot tesznek a megszentelt életről, és azt a folyamatos, áldozatos munkát, amit Aleppo ifjúságáért végeznek.

Aleppóban ért életem egyik legmeghatóbb tapasztalata: Pier Jabloyan pappá szentelése július 11-én. A halál, pusztítás és szenvedés ellenére, ami a városban uralkodik, ez egy értékes jele az életnek, az odaadásnak és az örömnek. Pier egy átlagos pap egy rendkívüli korban, egy fiatal férfi, aki az aleppói oratóriumban nőtt fel, és miután pappá szentelték, ugyanebben az oratóriumban folytatja munkáját.

Aleppóban is részt vettek a fiatalok számára szervezett nyári tevékenységekben. Az oratórium nagyon jól szervezett és irányított. Ebben az évben több mint 700 gyermek és fiatal részvételével szervezték meg a foglalkozásokat a város különböző részein. Külön buszjárattal biztosították, hogy a fiatalok biztonságosan megérkezzenek a szalézi házba. Számukra és családjaik számára eljutni a szalézi házba azt jelenti, hogy az öröm és a remény levegőjét lélegezhetik be családias légkörben - »Ghèr ‘alam« - mondják, ami másik világot jelent, a béke oázisát.

Az idén a szalézi közösség úgy döntött, hogy négy év szünet után ismét megszervezi a nyári táborokat a gyerekeknek, akik részt vesznek az oratóriumban. Négy év városi »fogság« után 180 fiatal középiskolás, majd 140 idősebb középiskolás diák több vezető és munkatárs kíséretében élvezhették az öt nap szabadságot a hegyek között, egy szalézi házban Kafroun közelében. Együtt éltek, mint egy nagy család, közösen élték meg az öröm és az imádság pillanatait, és hosszú idő után most tudtak első alkalommal nyugodtan aludni, a háború zaja nélkül.

Aleppóban számos különböző rítusú keresztény él, és sok a templom, de számuk folyamatosan csökken, és most már csak a kétharmada az eredetinek. A keresztények ellen elkövetett vérengzés a konfliktus kiterjedésének eredménye, aminek okait a kritikus társadalmi-gazdasági helyzetben, a magas megélhetési költségekben, a munkalehetőségek és az alapvető szükségleti cikkek hiányában és a keresztény negyedekben végbevitt pusztításban kereshetjük.

Az ivóvíz és az áram hiánya arra kényszeríti az embereket, hogy csak kis mennyiségű vizet használjanak, vagy ivóvíz nélkül éljenek, ami súlyos egészségügyi következményekkel jár. Meg kell birkózniuk a villamos energia hiányával is, ami megnehezíti a legalapvetőbb hétköznapi tevékenységeket.

Mi mindent lehet tenni neveléssel

A szíriai fővárosban, Damaszkuszban a tartományfőnöknek volt alkalma találkozni a szalézi közösséggel, a szalézi munkatársakkal és a Segítő Szűz Mária Leányaival is.  A nővérek két nagy művet vezetnek Damaszkuszban: egy óvodát és egy olasz kórházat, ahol értékes és fontos szolgáltatást kínálnak a szíriai népnek, különösen ebben a drámai időszakban.

A nyári táborok Damaszkuszban is jól meg vannak tervezve és kiválóan működnek az animátorok és a szalézi munkatársak segítségével. Ezeken mintegy 900 fiatal vett részt a várostól távolabb eső területekről is.

Ellentétben számos más várossal, Damaszkusz központja továbbra is viszonylag kevéssé veszélyes, de a helyzet jelentősen romlott az elmúlt időszakban, egyre instabilabb és bizonytalanabb. Itt is érezhető a vízhiány, az áramszünetek, a megélhetési költségek és a munkahelyek hiánya nehezítheti a lakosság életkörülményeit, akik egyre nagyobb számban hagyják el az országot.

A tartományfőnök is találkozott egy csoport fiatallal, akik részt vettek a "Jöjjetek és lássátok" szakmai programban. Ketten közülük úgy döntöttek, hogy meghosszabbítják a szakmai tapasztalatot, részt vesznek a szaléziak életében és segíti őket a mindennapi tevékenységeikben. Damaszkuszban is szerveztek a szaléziak nyári tábort a fiatalok számára. Két csoportban mintegy 140 fiatal vett részt az ötnapos nyári táborokban a hegyek között Kafroun közelében.

Egy csoport damaszkuszi fiatal önkéntes tevékenységet végzett egyes falvakban a libanoni határ közelében. Az önkéntesek másik csoportjának érdekes és tartalmas missziós tapasztalatban volt része, amely egy hónapig tartott. Azok a fiatalok számára, akik maguk is rendkívül nehéz és bizonytalan helyzetekben élnek, különösen fontos és jelentős, hogy megtapasztalják az önkéntességet. A nehézségek és veszélyek ellenére ezek a fiatalok azoknak a szolgálatába álltak, akik kevésbé szerencsés helyzetben voltak, mint ők. Ilyen tapasztalatokon keresztül megízlelték az adás örömét, és felfedezték, hogy mennyi jót lehet tenni a békére nevelésen és az együttélésen keresztül.

Ábrahám Béla magyar tartományfőnök elmondta, hogy szeptember 8-án, a novíciusok első fogadalmának ünnepélyes letétele alkalmából találkozott Rómában a közel-keleti tartományfőnökkel, Munír El Rai atyával. Felajánlották, hogy szívesen látják az ott nehéz helyzetben lévő fiatalokat, családokat. Ha szeretnék, a magyarországi beiskolázásukat is vállalják. Munír atya örült a lehetőségnek, bár alapvetően azt szeretné, ha mindenki a szülőhelyén élhetne méltó életet és nem gyengülnének tovább a helyi keresztény közösségek. 

ANS-Szíria/Szaléziak.HU