Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco, mérföldkő az oktatás történetében

Elég csak arra gondolni, hogy a szakiskolákra vonatkozó első jogszabályt Olaszországban csak 1912-ben vezették be, míg a Don Bosco már 1853-ban megkezdte a műhelyek alapítását az első „ipari tanulók” számára. A Savoyai-ház is nagyon meg volt elégedve a munkájával. A valdoccói szent pedagógus mindig ügyelt arra, hogy jó kapcsolatot tartson fenn a polgári hatóságokkal, mind helyi, mind országos szinten, ahonnan gyakran kapott anyagi támogatást műveire. Az ilyen együttműködés persze nem jelentette azt, hogy a politikai döntések terén is egyetértettek, mert elképzelései különböztek Cavour, Ratazzi, Lanza elképzeléseivel…akik ennek ellenére csodálták őt és a fiúkkal végzett munkáját.

A munkája iránti elismerés a kötelező oktatás bevezetése és az állami iskolák megalapítása után nem hogy lelohadt volna, de még több lehetőséget biztosított Don Boscónak. Az első lépést az állami iskolák felé Piemontban és Lombardiában a Casati törvény jelenti 1859-ből, amely később hatvan évig az olasz iskolaügy alaptörvénye lesz, egészen a Gentile-féle reformokig. Ez kimondta a kötelező általános iskolai oktatást, így az önkormányzatok feladata lett a saját területükön megszervezni az iskolákat. De az önkormányzatok nem voltak felkészülve erre, hiányzott a személyzet, a gazdasági erőforrások és nem volt szervezettség. Ezért számos kormányzati szerv Don Bosco segítségét kérte, és annyira nagy volt az igény, hogy a szaléziak csak egy részét voltak képesek teljesíteni.

Azokban az években, 1863-1872 között, miután a törvény hatályba lépett, Don Boscót bízták meg számos piemonti és ligúriai állami általános iskola megszervezésével. Miután szerződést írt alá az önkormányzatokkal, amelyben elfogadják a felkínált helyiségeket (korábban gyakran kolostorként szolgáltak), garantálták a karbantartást és a tanári fizetéseket, míg Don Bosco önként vállalta a közvetlen irányítás terhét az iskolákban. Ily módon ő volt az egyik kulcsfigurája a kötelező oktatás végrehajtásának, és jelentős mértékben hozzájárult ennek fokozatos megvalósításához, mivel a hatóságoknak komoly problémát jelentett az írástudatlanság, amely jellemezte az új állam teljes népességének nagy százalékát.

Ettől a pillanattól kezdve pedagógiai munkássága két területre osztható: a szakképzésre és az általános iskolai, illetve gimnáziumi oktatásra. De a cél mindig a nép fiainak fölemelkedése volt kulturális és vallásos téren. És mindezt nem versengve, hanem őszinte együttműködésben tette a hatóságokkal.

 ANS – Róma/Szaléziak.HU