Főoldal / Szalézi világ / Boldog Alberto Marvelli – akiben sok fiatal találhat példaképre

Természetes és spontán modora ellenére mindenki, aki ismerte, igazolta, hogy  Alberto különleges karizmával rendelkezett. Életszentségének híre nem csak a halála után jelentkezett, elterjedt azok között, akik ismerték őt, amikor még élt. Tanára, Canon Baravelli azt mondta, hogy „szavaival mindenkit magához vonzott”, egyre többet adva, mint amennyit kapott. És más tanúk is így beszéltek róla. „Jó híre volt, mint egy példás fiatalnak, akit kivétel nélkül mindenki tisztelt.” „Élete során mindenki csodálatát élvezte, mint egy példamutató fiatal keresztény.” „Úgy éreztem, hogy felettünk áll, közelebb Istenhez.”

Halála után szinte természetes volt, hogy sokan imádkoztak hozzá és a pártfogását, a közbenjárását kérték. Montevecchi mester tanítványaival mindig Albertóhoz imádkozott,  George testvér „az életéért tisztelte őt”; Benazzi atya elmondta: „Minden nap imádkozom”; unokatestvére George: „Évek óta fohászkodom hozzá, hogy segítsen a bajban”; és Bakar úr: „Imádkozom hozzá minden este.” És sokan mások. Egyesek azt állítják, hogy Alberto közbenjárására különböző kegyelmekben részesültek.

Sokan látogatják a sírját, gyertyát gyújtanak és virágokkal díszítik. Van, aki levelet rejt a virágok közé, remélve, hogy kérése meghallgatásra talál. Ennek a tiszteletnek az alapja az a mód, ahogy Alberto gyakorolta a keresztény erényeket. Sokan tanúsítják, hogy híre és tisztelete egyre növekszik, és habozás nélkül állítják, hogy szent volt. Neki ajánlanak kerékpártúrát, futóversenyt, focikupát, művészeti tárlatot, énekversenyt és egyházközségi lapot is kiadnak az emlékének ápolására. Készült róla két dokumentumfilm, web-applikáció, hangoskönyv, gyermek e-könyv, i-imakönyv. Krisztus szenvedéséről írt gondolataival járják Riminiben a keresztutat a legfontosabb helyeken, ahol a fiatalként tanult, szolgált, dolgozott és meghalt. Ifjúsági imanapokat rendeznek, ahol írásaiból vett részleteket olvasnak fel, énekelnek és imádkoznak a közbenjárásáért a fiatalok.

Boldoggá avatásának tizedik évfordulója kapcsán 2014-2015-ben emlékévet hirdettek. Szülővárosa, Ferrara és Rimini, ahol élt és dolgozott, közösen szerveztek a nevével fémjelzett programokat. Tudományos szemináriumokat tartottak, amelyen tanúságtételét és szociális munkásságát elemezték, a nevével jelzett kalendáriumot szerkesztettek és gyermekkönyvet is adtak ki „Alberto betleheme” címmel az első karácsonyról a háború után.

Az idén október 4-én ünnepi hangversennyel, a Boldog Alberto Marvellinek szentelt oratórium ősbemutatójával emlékeznek meg róla Riminiben. A boldog naplójából vett részletek alapján, szólistákra, kórusra és zenekarra írt „Iustus” című zeneművet Marina Valmaggi és Enzo Bocciero jegyzik, Andrés Juncos vezénylete mellett előadja a Millennium ökumenikus kórus és a Lettimi zenekar.

Ugyanezen a napon az olasz televízió bemutatja „Az égnek készíttettünk” című, Alberto Marvelliről készült filmet, amely a fiatal boldog életének legfontosabb állomásait mutatja be 58 percben. A „szeretet mérnöke” – ahogy hívták -, életéről szóló filmet három helyszínen: a neki olyan kedves hegyekben, a szobájában és a templomban forgatták. Elkalauzolják a nézőt abba a korba, amikor élt (a két világháború között), visszaadják a történelmi környezetet és a helyeket, ahol felnőtt és szentté érlelődött. Látható benne számos fotó is, amelyeket a neki szentelt központ archívumában őriznek.

Október 5-én délelőtt ünnepi műsort tekinthetnek meg és tanúságtételeket hallhatnak Alberto Marvelli tisztelői, valamint a meghirdetett pályázat díjátadója lesz a helyi színházban, délután pedig a Szent Ágoston templomban Francesco Lambiasi, Rimini püspöke mutatja be a szentmisét, amellyel lezárják az Alberto Marvelli boldoggá avatásának tizedik évfordulója alkalmából tavaly meghirdetett ünnepi évet.

chiesa.rimini.it/Szaléziak.HU

Boldog MARVELLI ALBERT

1918–1946

Marvelli Albert 1918. március 21-én született Ferrarában, hét gyermek közül ő volt a második.

Amikor családjuk Riminibe költözik, járni kezd a szalézi oratóriumba. Mindig szolgálatkész hitoktató és szervező lesz, a szaléziak jobbkeze. Mindenféle sportot szeret és gyakorol. Példaképeinek Savio Domonkost és Pier Giorgio Frassatit tekinti. 17 évesen a naplójába leírja élettervét, amit a későbbiekben meg fog változtatni. Belép az Actio Catholica oratóriumi csoportjába, amelynek nem sokkal később vezetője lesz a plébánián. Szolgálatot teljesít Riminiben, mint az Actio Catholica egyházmegyei alelnöke. Bolognában mérnöknek tanul, aktív tagja az Olasz Katolikus Egyetemisták Szövetségének, miközben áldozatos lélekkel hűséges marad és minden nap látogatja az Oltáriszentséget.

1942 júniusában lediplomázik, és a torinói Fiat-gyárban kezd dolgozni. Katonai szolgálatát Triesztben teljesíti, és sok társát sikerül az Oltáriszentséghez vonzania. A második világháború alatt apostolként segít a kitelepítetteknek, és igazi támasz a szegények számára.

A szövetségesekhez való csatlakozás után Riminiben a községtanács tagjának, az elszállásolásokkal és újjáépítésekkel foglalkozó irodába, illetve a polgári műszaki szolgálat felelős mérnökének nevezik ki: „A szegények jöjjenek először - mondta -, a többiek tudnak várni.”

Elfogadja, hogy részt vegyen a választáson a Keresztény Demokraták listáján. Mindenki szorgalmas keresztény embernek ismerte, aki egyáltalán nem pártoskodó senki irányába, olyannyira, hogy egyik kommunista ellenfele így nyilatkozott: „Az én pártom akár veszíthet is. A lényeg, hogy Marvelli mérnök úr legyen a polgármester.”

A püspök kinevezi a katolikus diplomások elnökének. Máriához való ragaszkodása és az Oltáriszentség alkotják életének alappilléreit: „Micsoda új világ nyílt meg előttem Jézust szemlélve az Oltáriszentségben - írja naplójában. - Akárhányszor szentáldozáshoz járulok, akárhányszor Jézus belép hozzám istenségében és emberségében, kapcsolatba kerülve a lelkemmel, szent elhatározások születnek bennem. Egy láng, amely éget és emészt, de nagyon boldoggá tesz!”

1946. október 5-én halt meg, amikor elütötte egy katonai teherautó. Jó keresztény és becsületes állampolgár volt, aki az Egyházban és a társadalomban is szalézi szívvel tevékenykedett, ahogyan Don Bosco szerette volna. Magáévá tette a mottót: „Vagy felfelé haladva élni, vagy meghalni.”

TISZTELETRE MÉLTÓVÁ NYILVÁNÍTJÁK 1986. MÁRCIUS 22-ÉN

BOLDOGGÁ AVATJA 2004. SZEPTEMBER 5-ÉN II. JÁNOS PÁL PÁPA

 (Covolo-Mocci: Szentek a szalézi családban)