Főoldal / Szalézi világ / 125 éve született Boldog Laura Vicuña, a tisztaság vértanúja

Laura Vicuña 1891. április 5-én született Santiago de Chilében. Apai ágon az ország egyik legrangosabb családjának sarja volt. Ugyanebből a családból származott Santiago de Chile első érseke, Emmanuel Vicuña is. Laura apja, Domenico Vicuña a chilei hadsereg magas rangú tisztje, anyja az egyszerű családból származó Mercedes Pino volt. A kislányt május 24-én keresztelték, apja családja azonban tüntetőleg távol maradt a szertartásról, mivel  elfogadhatatlannak tartották a rangon aluli házasságot. Így Laurát sem ismerték el egyenrangú családtagként.

A kislány születése idején az országban a politikai helyzet is különösen feszült volt. A korábbi elnök, Balmaceda hatalmának megdöntése után híveit halálra vagy börtönbüntetésre ítélték. Laura édesapja az elnök legközelebbi munkatársai közé tartozott, így családjával együtt el kellett menekülnie az országból. Az argentin határ közelében váratlanul meghalt.

Nem sokkal ezután megszületett fiatalabb lánya, Julia Amanda. Mercedes asszony egyedül maradt a két kislánnyal, minden megélhetési lehetőség, vagy a fővárosba való visszatérés reménye nélkül. Átmenetileg a szalézi nővérek házában talált menedékre.

1899-ben Argentínába vándorolt. Junin de los Andes-ben megismerkedett egy helyi farmerrel, akivel élettársi kapcsolatot létesített. Manuel Mora nem gondolt házasságra, de a kislányok eltartásában segítette az asszonyt, akit ez némileg megnyugtatott.

1900-ban az édesanya mindkét lányt a szalézi nővérek felügyeletére bízta. Laura az új környezetben külsőleg és belsőleg egyaránt gyorsan és látványosan fejlődött. Bájos kislány, jó tanuló és vallásos gyermek volt, akit Isten, és az Ő határtalan, lángoló szeretete ösztönösen magával ragadott.

1901. június 2-án járult az első szentáldozáshoz, a következő évben pedig a bérmálás  szentségében is részesült. Laura boldog volt, egyetlen dolog bántotta csak: anyja rendezetlen élettársi viszonya és mostohaapja iránt érzett ellenszenve. Megérezte, hogy Mora gonosz ember, és állandóan azért imádkozott, hogy anyja szakítson vele.

A nyári szünidő idején, amikor otthon tartózkodott, Mora erőszakoskodni kezdett vele, majd határozott ellenállását látva ütlegelni kezdte, azzal fenyegetve, hogy egyszer úgyis az övé lesz. Laura a nővéreknél keresett menedéket, kérte, hogy vegyék fel a rendbe. A nővérek azonban elutasították kérését, egyfelől fiatal kora, másfelől anyja rendezetlen élete miatt. Laura ezután gyóntatója, Crestanello atya engedélyével Savio Domonkos példáját követve, a következő hármas elhatározást tette:

1. Istenem, egész életemben Téged akarlak szeretni és szolgálni. Ezért felajánlom Neked lelkemet, szívemet, egész létemet.

2. Inkább meghalok, mint hogy Téged valamilyen bűnnel megbántsalak. Ezért mindent kerülni fogok, ami engem Tőled eltávolíthat.

3. Elhatározom, hogy minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy az emberek megismerjenek és szeressenek Téged. Engesztelni szeretnélek Téged mindazokért a bűnökért, amelyeket az emberek, különösen a hozzám legközelebb állók, nap mint nap elkövetnek.

Nem sokkal ezután felajánlotta fiatal életét anyja megtéréséért. 1902. december 8-án felvételt nyert a Mária Gyermekei nevű egyletbe.

Isten elfogadta Laura áldozatát. 1902 végén megbetegedett. Az orvosok nem tudták azonosítani a betegséget. Utasításaikat és az orvosi kezeléseket Laura minden meggyőződés nélkül követte. Betegsége miatt el kellett hagynia a kollégiumot. Ettől kezdve anyja bérelt lakásában lakott. Egy nap megjelent náluk Mora, aki, hogy Laurát megalázza, erőszakoskodni kezdett az anyjával. Mercedes asszony védekezett, rimánkodott. Hangos kiabálását végül valaki meghallotta, és segítségére siettek. Laura könyörgött anyjának, hogy szakítson élettársával, az asszony azonban vak és tehetetlen volt.

1904. január 18-án Laura felvette a betegek szentségét. Négy nappal később magához hívta édesanyját, és feltárta előtte titkát: „Anya, én meghalok. Magam kértem ezt a kegyelmet

Jézustól, és Ő meghallgatott engem. Majdnem két éve, hogy felajánlottam Neki az életemet a Te megtérésedért. Anya, halálom előtt ugye nem tagadod meg tőlem azt az örömet, hogy tudjam, megbántad bűnödet?”. Ez a békés és bizalomteli vallomás mélyen megrendítette az édesanyát. Soha nem tudta, mennyire szereti őt a lánya. Áldozatától megindultan most megfogadta, hogy megtér és meggyónja bűneit. Ezzel a kis Laura küldetése beteljesedett.

Beléphetett Urának örömébe.

Laura Vicuña január 22-én halt meg, ajkán ezekkel a szavakkal: „Köszönöm Neked, Jézusom…”

Mercedes asszony a lánya lelke üdvéért bemutatott szentmisén életgyónást végzett és szentáldozáshoz járult. Mora későbbi zaklatásai ellenére ettől kezdve hű maradt lányának tett ígéretéhez. 1929-ben halt meg. Laura testvére, Julia Amanda Vicuña 87 évet élt, 1981-ben halt meg.

II. János Pál pápa Don Bosco halálának 100. évfordulóján, 1988-ban iktatta a boldogok sorába a szalézi rend volt növendékét, a mindössze 13 évet élt Laura Vicunát. Colle Don Boscóban elhangzott beszédében többek között e szavakkal méltatta érdemeit: „A ma boldoggá avatott Laura a szalézi rend női ágának növendékeként jutott el az életszentség magaslataira, és így Don Bosco örökségében sajátos hely illeti meg. (…)

Junin de los Andes eucharisztikus virágszála ő, akinek – ahogyan azt sírján olvassuk – egész élete a gyermeki tisztaság, áldozatkészség és szeretet egyetlen dicshimnusza volt.

Fiatal kora ellenére Laura tökéletesen megértette, hogy az élet értelme az, hogy Krisztust megismerjük és szeressük. „Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete, mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból.

De a világ elmúlik a kívánságaival együtt. Csak aki az Isten akaratát teljesíti, az marad meg örökre”. (1Jn 2, 15-17). Laura tehát megértette, hogy egyedül az örök élet az, ami számít, mindaz pedig, ami a világban van és a világból való, mulandó.

Életrajz: www.keresztenyelet.hu