Főoldal / Magyar Tartomány / Mogyoród - Animátorok és az irgalmasság (h)arcai
Mogyoród - Animátorok és az irgalmasság (h)arcai
2016-04-19 Kedd | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Közel 140 fiatal gyűlt össze április 15-17. között a szalézi animátorok tavaszi találkozóján a mogyoródi általános iskolában. Claudius Misquitta atya és Ewa Gámon nővér ifjúságpasztorációs felelősök és a Szalézi Ifjúsági Mozgalom fiataljainak vezetésével az irgalmasság évében az irgalmasság ezer arcával és ezer harcával foglalkoztak, illetve azzal, hogy mindez hogyan élhető meg az oratóriumban. Az idén is örömmel üdvözöltük Mogyoródon az olasz animátorok csoportját a Don Bosco Nővérek Triveneto tartományából, akik jelenlétükkel gazdagították programunkat.
A helyi animátoroknak köszönhetően nem is volt olyan egyszerű bejutni a találkozóra. Egy rövid akadálypálya teljesítésére és az ellenőrzőponton való megfelelésre volt szükség ahhoz, hogy a résztvevők elfoglalhassák szállásukat. Az este folyamán megtudhattuk, hogy még azokból is kiváló katona válhat, akik eleinte teljesen alkalmatlannak tűnnek erre - csupán egy irgalmas tábornokra van szükség, aki kiáll mellettük és segíti őket, hogy megtalálják a helyüket a csapatban és az életben egyaránt. A program a továbbiakban az ismerkedés jegyében telt. Esti imával és hagyományos szalézi "jóéjszakáttal" zártuk a napot.
A szombatot közös szentmisével kezdtük, amit Domonkos atya mutatott be, és amelyen megtudtuk, hogy a keresztény emberekben és egy gyertyában több közös vonás van, mint hinnénk. Délelőtt két korcsoportra bontva vettünk részt az olaszok által vezetett képzésen, ahol arról elmélkedtünk, miért is vagyunk szalézi animátorok, mik azok a tulajdonságok, amelyekre szükségünk van. Kisebb csoportokban megosztottuk egymással, hol tartunk jelenleg hitünkben és mivel tudnánk még közelebb kerülni Istenhez.
Délután a játéké és a műhelyeké volt a főszerep. A mogyoródi animátorok több olyan állomással készültek, amelyeken két-két csapat mérhette össze egymással erejét, bátorságát, sőt akár énektudását. A műhelyek között mindenki megtalálhatta a neki megfelelőt. Az új játékok és bánszok tanulása mellett többek között betekintést nyerhettünk a plakátkészítés rejtelmeibe, kipróbálhattuk színészi képességeinket és a Biblia segítségével még jobban elmélyedhettünk az irgalmasság témájában.
A lelki est alatt találkozhattunk a Jóistennel és megajándékoztuk egymást egy-egy pozitív gondolattal, köszönetnyilvánítással. A napot az olasz animátorok vidámsággal és jókedvvel teli estje és a "jóéjszakát" zárta.
Vasárnap átgondoltuk, hogyan telt a hétvége, milyen gondolatokkal, ötletekkel gazdagodtunk, mi az, amivel többet tehetünk saját oratóriumunkért. Részt vettünk a mogyoródi egyházközség szentmiséjén, ahol a helyi plébános, Tóth József Miklós osztotta meg velünk gondolatait az irgalmasságról:
"Az elmúlt karácsonykor egyházközségünkben arról elmélkedtünk, hogy Jézus Krisztusban testet öltött az irgalom. Így már e kifejezés, hogy irgalom nem csupán elvont tartalmat hordozó az emberiségtől távol álló lelki vonatkozás, hanem, mint konkrét személy áll előttünk. A Mennyei Atya ugyanis Krisztusban adott választ az emberiséget megsebzett bűnre, mintegy engesztelő áldozatként, az örök szövetség zálogaként és egyben gyógyírként küldve őt, a történelem Krisztusát, hogy az ősbűn következményeként elvesztett megszentelő kegyelemet visszaadhassa az elesett emberiség számára.
Istennek ez a tette hálát ébreszt a hívő ember szívében, és ebben a mozzanatban felébreszti azt a magatartást, hogy önmaga is követve Isten példáját részese legyen az irgalom továbbadásának.
Mai korunk nagy problémája, hogy az emberek a kommunikációs eszközök sokaságának dacára egyre inkább egyedülivé válnak. Életüket szeretnék egy mindenkitől elkülönített, biztonságos és megsebezhetetlen szinten élni, olyan módon, ahol senki nem fér hozzájuk. Azt is látjuk, hogy a virtuális térben megélt virtuális én nem adja meg az ember számára azt a biztonságot, amiről álmodott, sőt sokkal kiszolgáltatottabbá, és elszigeteltebbé teszi, mint azt valaha is gondolhatta volna. Az egyedüliség, ahogy azt a teremtés könyvében az emberpár teremtésénél olvassuk nem sajátja az embernek, éppen ezért a magány mely kizár mindent és mindenkit, Istent és embert is az életből komoly sérüléseket okoz az egyén és a társadalom szintjén, lehetetlenné téve, hogy az emberi életet érintő alapvető gesztusok, mint az elfogadás, a megbocsátás, a szeretet az irgalom és az igazság teret nyerjenek életében.
Fontos számunkra az a felismerés, hogy az irgalom megélése, csak közösségben lehetséges. Közösségben Istennel, közösségben a másik emberrel, hiszen az irgalom elfogadása, feltételezi az ajándékozót, míg az irgalom továbbadása feltételezi a megajándékozott személyét.
Arra is jó odafókuszálnunk, hogy az irgalom a személyes kapcsolatokban együtt jár az igazsággal és a szeretettel, amelyek nem érzelmi kérdések az ember számára, hanem tudati, akarati döntések és ebből fakadó megnyilvánulások.
Nekünk nem kell új filozófiai iskolát kifejleszteni az irgalom megértéséhez, csak követnünk kell a kinyilatkoztatásban előttünk álló Jézust, aki világosan és félre nem érthető módon bemutatja az emberiség számára az irgalmasság megélésének módjait. Mondhatjuk azt, hogy elénk éli, mintegy példaként mindazt, amit tőlünk is elvár.
Az Irgalom Isten tökéletességének valósága, mely a mi életünkben egyszerre mutatkozik meg testi- és lelki síkon. Ezért lehetséges az, hogy az irgalmasság testi- és lelki cselekedeteiről beszéljünk. Olyan isteni ajándékok ezek a mi számunkra, amelyek már most előkészítenek bennünket az Isten Országának eljövetelére, az igazság, az igazságosság, a béke és a szeretet kiteljesedésére.
Nem öncélú és kizárólagosságot feltételező birtoklás lehetőségei, hanem küldetés, és feladat a másik ember felé. „Azt tedd, amit szeretnéd, hogy veled tegyenek az emberek.”
Sokszor ér bennünket az a vád, hogy az irgalmasság zászlója alatt tehetetlenségünket leplezzük a rosszal szemben, és csak azok választják a megbocsátásnak ezt az útját, akik ki akarnak bújni a konfliktuskezelés alól, elkerülve ezzel minden nézeteltérést és az igazság tisztázását. Ez azonban nem igaz!
Jézus példájából tudjuk, hogy az ítélet egyedül az Isten sajátja. Az ember még önmagát sem képes megítélni, hogyan tehetné meg ezt másokkal? Krisztus, aki meghalt értünk a kereszten, nem tehetetlenségből tette meg ezt, hanem Isten szeretetéből, amely felülmúl minden rosszat. Éppen ezért, amikor mi az irgalmasság testi- és lelki cselekedeteit gyakoroljuk, nem teszünk mást, mint az Úr példáját követjük saját életünkben.
Egy olyan világban élünk, amelynek az alapvető hitvallása: „Valósítsd meg önmagad!” – és ezt arra vonatkoztatva érti, hogy önző módon csak a saját érdekeidet tekintve gázolj át mindenkin, minél nagyobb mértékben birtokolva a földi javakat, a hatalmat, és átélve a gyönyört, ugyanakkor kizárva életedből a boldogságot, a megelégedettséget, a másik személyt, aki Isten és ember egyaránt. Ezzel a felfogással megy szembe az Isteni Irgalmasság, amikor felkínálja számunkra a cselekvés szabadságát a jóra, és az önmegvalósítás lehetőségét az életszentségre. Fontos megtanulnunk, hogy csak Istennek feleljünk meg, aki mindent megad ahhoz, hogy e megfelelés ne kényszer, hanem a szentség legyen az életedben!
Az is fontos számunkra, hogy el ne vesszünk a világban, hogy tudatosítsuk életünkben: mindent megelőzve lettünk kereszténnyé és fogadott Isten gyermekévé. Ezért neki tartozunk elsőként azzal a feltétlen gyermeki szeretettel és hűséggel, amellyel Ő elfogadott minket. Minden más csak ezután következett és következhet. A filozófiai és ideológiai nézetek csak akkor érvényesíthetőek életünkben, hogyha nem állhatnak szemben Istennel. Ezeket a szempontokat ma nagyon sokan elfelejtik, és felcserélik a Teremtő Istent a teremtett világra, átgázolva ezzel mindenen, ami Szent.
Ti, akik ezen a hétvégén az Irgalmasság ezer arcával ismerkedtetek, bizonyára felismertétek, hogy Isten képére és hasonlatosságára lettetek teremtve, ezért megvalósítani mindazt, ami irgalom, nem más, mint életetek hivatása, akár családban, akár elkötelezett életformában kívánjátok leélni az életeteket.
Azt kérem most az Úristentől, hogy mindig legyen meg bennetek, a jövő reménységeiben az a bölcsesség, ami szükséges ahhoz, hogy életetekkel és példátokkal, ezt a világot szebbé, jobbá, őszintébbé, és igazságosabbá tudjátok tenni.
Keressétek és éljétek meg az irgalmasság cselekedeteit, mert ezek azok az értékmérők, amelyek az embert emberré teszik, és ezek azok a lehetőségek, amelyek az üdvösség eszközei. Ne higgyetek a világ csillogó porhintésének, amely elvakít, kiüresít és tévútra visz, higgyetek a szeretetben, amely emberré tesz, úgy ahogy Prohászka Ottokár Székesfehérvár lánglelkű püspöke hitt, e szavakkal: Hiszek a Szent Szívben, és szeretetében, hiszek a szeretet végső győzelmében!"
Végül elérkezett a pakolás és a búcsúzás pillanata. Azt hiszem, az összes résztvevő nevében mondhatom, hogy rengeteg élménnyel, jó emlékkel tértünk haza.
Horváth Melinda/Szaléziak.HU
