Főoldal / Szalézi világ / Románia – Szolgálni örömmel – húszéves a szalézi jelenlét Romániában
Románia – Szolgálni örömmel – húszéves a szalézi jelenlét Romániában
2016-09-27 Kedd | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Európa • évforduló • letelepedés •
A Don Bosco Szaléziak 1996 óta dolgoznak Románia területén. Az első jelenlét Konstancában, a Fekete-tenger mentén elterülő forgalmas kikötővárosban létesült, a szalézi házat 1997-ben avatták fel; majd a bukaresti püspök bátorítására 2000-ben letelepedtek Bákóban, a Kárpátok keleti lábainál, az ország északkeleti részén.
A püspök tudta, mi a szalézi karizma erőssége, és bízott benne, hogy kitűnő eredményeket fog hozni a fiatalok körében Konstancában csakúgy, mint az ország legszegényebb területein.
Hogyan is kezdődött ez a történet?
Lássuk!
Románia lakossága zömmel ortodox vallású, csupán a 10% -uk katolikus. A legtöbb katolikus pedig túlnyomórészt Erdélyben, kisebb részben Moldovában lakik. Ott pattant ki az a szikra, ami miatt megszületett a szaléziak jelenléte Konstanzában.
De miért? ...
Jászvásáron, így Bukarestben is sok szeminarista van Moldovából. Néhányan a szeminaristák közül, miután megkezdték teológiai tanulmányaikat, a püspökhöz fordultak, és azt mondták: „Don Bosco Szaléziakat akarunk!”... De vajon ki beszélt nekik a szaléziakról?! ... Ott, ahol szaléziak nincsenek! Akkor is, ha tűvé teszik értük egész Romániát, nem találnak szalézi házat, csak a magyar szaléziak emlékét, akik egy rövid ideig éltek Nagybányán.
Vajon ki csábította azokat a fiatalokat, hogy szaléziakat kérjenek a püspöktől?...
Olvasták a szemináriumban Don Bosco életét, rizspapírra gépelt lapokon, amiről senki sem tudott. Úgy olvasták, hogy szinte felfalták. Ekkor történt, hogy egy új tűz ébredt a fiatalok szívében, és eldöntötték: „Szaléziakat akarunk!”
Don Bosco tehát megelőzte fiait Romániában... A távoli Veneto tartományból indultak el a szaléziak Románia felé (Románia és Moldávia szalézi házai ma is a Velence központú Szent Márk Szalézi Tartományhoz tartoznak). Don Sergio Dall’Antnio érkezett elsőnek román földre 1996. szeptember 23-án. Don Bosco hívta! Néhány tájékozódó utazás és a kapcsolatok megteremtése után az első lépés az volt, hogy meghívjanak néhány szeminaristát Olaszországból, majd elkísértek a velencei szaléziakhoz egy fiatal román jelöltet, Venceslau Grosut, aki eltökélte, hogy elviszi Don Bosco karizmáját Romániába, és megnyitja az első hazai szalézi házat, egy oratóriumot. És ez az, amiért ma is dolgoznak.
De miért pont Konstanca volt a letelepedés helye, és nem Bákó, vagy Dzsidafalva, Jászvásár, Románvásár vagy más hely Erdélyben?...
Mert a bukaresti püspök meghívta a szaléziakat Konstancába, ahol több mint 400.000 ember lakik, de csak egy katolikus plébánia volt az egész városban, három pappal és a Szent József Kongregáció apácáinak egy kis közösségével Cuneóból. De a városban nagy a szegény és veszélyeztetett családok száma és ezt csak növeli a nagyszámú fiatal, különösen fiúk; és nincsenek híján a sok emberi és erkölcsi problémának sem. A kikötőben vagy az állomáson vannak olyan gyerekek, akik az éjszakát a hővezeték csatornáiban töltik, vagy ahol tudják, míg nappal a saját fejük szerint élnek. Itt aztán elkelnek a szaléziak!
Hogy - ahogy Don Bosco mondta - ők legyenek a kovász: a keresztény szeretet, az imádság, az áldozat és a munka kis kovásza, hogy segítsék a szegényeket, bármiféle erkölcsi szegénységben élőt, és különösen, hogy segítsék a fiatalokat, hogy becsületes polgárok és jó keresztények legyenek.
Ki ne érezné a lelkesedés, lendület és nagylelkűség éltető hatását, a fényt és a szeretetet, amivel Don Bosco körülveszi Románia határtalan földjét?
De vajon mit csinálnak ott a szaléziak? ... Példa erre Don Bosco romániai jelenlétének két jelentős motorja, Venceslau és Sergio atya, és a többi fiatal, akik egyre nagyobb számban jelentkeznek szalézinak Romániában.
Sergio Bergamin szalézi atya a konstancai szalézi ház igazgatója, Konstancában él és dolgozik, de eredetileg olasz. Képes volt örömet és családias biztonságot adni sok család nélkül felnőtt fiatalnak és megakadályozni, hogy az utcák áldozataivá váljanak. Szerzetes testvérei és a szalézi önkéntesek segítségével egy, bizalmon és cserén alapuló hálózat központját alakította ki a város leginkább rászoruló területein élő családok számára. A célja az volt, hogy eljusson a fiatalokhoz, kielégítse a szükségleteiket és felszínre hozza a tehetségüket, ami a helyi közösségekben meghozhatja a szükséges változást, a növekedést és fejlődést minden szinten.
Venceslau Grosu, vagyis Don Vinci, a bákói szalézi mű igazgatója is így gondolkodik. Bákóban a szaléziak vallástól és társadalmi háttértől függetlenül, megkülönböztetés nélkül üdvözlik a fiatalokat az ifjúsági központban iskola után és nyáron a táborokban, bevonva a környéken élő fiúk és lányok nagy részét.
Itt lehetőséget kapnak a kikapcsolódásra, és mivel az ifjúság számára elérhető találkozó helyek szinte nem is léteznek, a Don Bosco ház fontos találkozóhelyévé vált a fiataloknak, akik részt vesznek az itt felkínált oktatási és szabadidős tevékenységekben is.
Kicsi jelenlétek ezek, amelyek egyre növekednek az évek során. Ma már ismertek a környéken, élvezik a lakosság megbecsülését és megnyerték a fiatalok szívét. Két valóság, amely a jövő fiataljai javára működik, telve a szalézi atyák lelkesedésével és kedvességével a karizma által, akik ezt a nagy küldetést megvalósítják Romániában.
Konstancában szeptember 30-án ünneplik meg a szalézi jelenlét huszadik évfordulóját. Az ünnepségre várják a szalézi rendfőnököt, Ángel Fernández Artimét is.
www.donboscoland.it/ biesseonline.sdb.org/Szaléziak.HU
