Főoldal / Szalézi világ / „Új szél fúj Európában”- Roman Jachimowicz regionális atya jóéjszakátja
„Új szél fúj Európában”- Roman Jachimowicz regionális atya jóéjszakátja
2026-11-06 Ma | #Szalézi világ
Európa •
Az Egyetemes Tanács október 26-án kezdődött ülése keretében 2026. november 5-én este Roman Jachimowicz atya, a Közép- és Észak-európai régió tanácsosa „jóéjszakát” mondott a Szent Szív közösségnek a szalézi tartományfőnökségen. Rendkívüli belgiumi és hollandiai látogatására, valamint németországi és ausztriai tartózkodására támaszkodva, néhány gondolatot osztott meg az európai kulturális változásokról és azokról a kihívásokról, amelyeket a szaléziak számára jelentenek.
Valami változik Európában
Jachimowicz atya a találkozások és az elmélkedés időszakáról beszélt. A különböző európai városokon végigsöprő – egymástól nagyon eltérő – tüntetések számára az elégedetlenség, a jövőtől való félelem, valamint a biztonság és az iránymutatás iránti igény jelei. Ezért merül fel a kérdés: képesek-e felismerni ezt a változást az európai szaléziak?
Egy pillanat Asselben, Hollandiában máig megmaradt benne: egy nagy csoport fiatal gyűlt össze imádkozni, akik többségének nem volt vallási háttere. Csendre vágytak, egy pillanatnyi megállásra, valami mélyebbre. A tanácsos szerint, miután évekig a szekularizált társadalomról beszéltünk, ma egyre inkább egy posztszekularizált társadalomról kell beszélnünk: a társadalom egy része Isten és transzcendencia nélkül élt, és most ürességet érez.
Az európai paradoxon
A kortárs művészetre utalva, amely gyakran töredékekből áll, és semmilyen kapcsolatban sincs a jósággal, az igazsággal és a szépséggel, egy olyan korszakot írt le, amelyben sok kép, ötlet és szabadság uralkodik, de amely nehezen találja meg az értelmet. Európa soha nem látott lehetőségeket kínál: kényelmes otthonokat, jól felszerelt szupermarketeket, utazást, oktatást, egészségügyet és technológiát. Mégis egyre nő a szorongás, a depresszió és a magány. A fiataloknak több ezer kapcsolatuk van, de kevés mély kapcsolatuk; rengeteg információt kapnak, de nehezen értik a világot.
Egy egyszerű képpel élve „információtúlterhelésről” beszélt: akárcsak a gyorséttermi étel, jóllakat, de nem táplál, és „szellemi elhízáshoz” vezethet, amikor az elme tele van, a szív viszont üres. Az a boldogságmodell, amelyet megalkotunk, megtervezünk vagy megvásárolunk, nem működik teljes mértékben, és újra felmerülnek az alapvető kérdések: ki vagyok én? Hová tartozom? Mi az életem értelme? Hová tartok? Ezekre a kérdésekre még a mesterséges intelligencia sem lesz képes választ adni nekünk.
Az értelmet kereső kiáltás, és a „meghallgatás” szó
Ami ma történik, az szerinte nem pusztán suttogás, hanem időnként „egy kiáltás az értelemért, a hovatartozásért”, és végső soron egy Istenhez szóló kiáltás. Ez nem a múlt vallási formáihoz való visszatérést jelenti, sem azt, hogy Európa hirtelen kereszténnyé válik, hanem azt, hogy sok fiatal valami igazat és stabilat keres. Franciaországot említette, ahol több tízezer fiatal gyűlt össze, hogy imádkozzon és találkozzon a pápával.
A szaléziak számára a kulcsszó a meghallgatás: nem csupán azt, amit a fiatalok kimondanak, hanem azt is, amit még nem tudnak szavakba önteni. Lehet, hogy a fiatalok olyan helyeken teszik fel kérdéseiket, ahol a szaléziak nincsenek jelen. Dino Buzzati „A tatárok sivataga” és „A Bastiani-erőd” című műveire hivatkozva figyelmeztetett arra a veszélyre, hogy a létesítményeink tele vannak fiatalokkal, de nem halljuk meg a kérdéseiket. A kérdés – mondta – nem csupán az, hogy a művek működnek-e, hanem az, hogy még mindig odafigyelünk-e: felismerhetjük-e azt a fiatalt, aki nem kér azonnal katekizmust, hanem csendet keres, és aki nem azt mondja, hogy „Istent keresem”, hanem azt, hogy „Nem tudom, mi az életem értelme”?
Egy út Istenhez
A kihívás nem az, hogy megálljunk a társadalmi vagy pszichológiai támogatásnál, bármennyire is szükséges az. A szaléziak arra hivatottak, hogy otthont, őszinte kapcsolatokat, oktatást, barátságot és „szintén, vagy éppen elsősorban” Istenhez vezető utat kínáljanak. Jachimowicz atya meggyőződését fejezte ki, hogy új szél fúj Európában, és hogy az a korszak, amelyben a szekularizáció tűnt a végleges válasznak, a végéhez közeledik. „Nem láthatjuk a szelet. Csak azt látjuk, amit mozgat.” Zárásként feltette a kérdést: készen állnak-e az európai szaléziak arra, hogy meglássák ezt az új szelet?
ANS – Róma/Szaléziak.HU
