Főoldal / Szalézi világ / A világnak szüksége van rátok
A világnak szüksége van rátok
2017-03-14 Kedd | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Ángel Fernández Artime szalézi rendfőnök márciusi üzenetében arról ír, hogy a mai világban, ahol Isten túl gyakran kényszerül arra, hogy csendben maradjon és félreálljon, szükségünk van olyan fiatalok tanúságtételére, akik számára az Úr valóban az életük Ura, fényes út a boldogsághoz és a hitelességhez.
Nemrég tértem vissza az Antillákról, pontosabban, a Dominikai Köztársaságból, Puerto Ricóból és Kubából, ahol megünnepeltük 100 éves szalézi jelenlétet és Don Bosco gyönyörű ünnepét. Mint mindig, most is találkoztam a csodálatos Szalézi Családdal, sok világi emberrel, akik nagy szeretettel fordulnak Don Bosco felé, valamint felém, a rendfőnök felé is, és találkoztam néhány nagyszerű fiatallal is.
Emlékszem, hogy mielőtt elindultam volna erre az útra, már elküldtem egy üzenetet a szalézi világ összes fiataljának, egy témát Don Bosco ünnepére. Ebben a videóban megosztottam velük a szavakat, amelyeket Ferenc pápa az egyik találkozás során a fiataloknak címzett. Mint Ferenc pápa, én is bízom a fiatalokban; imádkozom a fiatalokért; bátorítom őket, hogy legyen bátorságuk, hogy a saját életük főszereplőivé váljanak, és legyen bátorságuk az árral szemben úszni, és tudom, hogy sokan közületek is, kedves olvasók és barátok, ugyanígy tesztek.
Találkoztam sok vidám fiatallal, akik alkalmasak arra, hogy más fiatalok, a többi fiú és lány animátorai legyenek; fiatalokkal, akik már dolgoznak, vagy akik a tanulás mellett dolgoznak, hogy kisegítsék a családjukat, és ugyanakkor nagyobb lehetőségeik legyenek az életben. Ezek azok a 20-25 éves fiatalok, akiknek nincs lelkiismeret furdalásuk, ha szolgálatot vállalnak a liturgikus ünnepeken, templomi kórus tagjai, vagy az esti kikapcsolódás alatt fellépnek, bizonyítva csodálatos tehetségüket, mint színészek és táncosok. Ők is ugyanúgy a mi fiataljaink.
Ezeknek a fiataloknak azt mondtam, hogy sok olyan felnőtt van, mint mi, akik nagy reményeket fűznek hozzájuk; hogy sok felnőtt van, akik ösztönzik őket, hogy legyenek bátrak az életükben, felismerve, hogy a világ, amelyet kínálunk nekik, nem könnyű, és hogy a lehetőségek szűkösek. Azt is elmondtam nekik, hogy ez nem az ő hibájuk. Nekünk, felnőtteknek is önkritikusaknak kell lennünk. És ahogy Ferenc pápa, én is arra kérem őket, hogy találjanak magukban elég erőt, hogy szembemenjenek az árral, amikor hevesen felzeng a szívükben a hívás, hogy legyenek hűek önmagukhoz és Jézushoz.
A világnak szüksége van rátok
Kedves fiatalok, azt mondom, hogy a mai világnak szüksége van rátok. A mai világban hiányt szenvedünk azokból a nagy eszmékből, amelyekre a fiataloknak és az ő fiatalos álmaiknak szükségük van. Az egész világnak mind a hat kontinensen, ma jobban, mint valaha, szüksége van reménnyel teli, bátor fiatalokra, akik nem félnek élni, nem félnek álmodni, akik a mély és igazi boldogságot keresik, és Isten lakozik a szívükben. Egy olyan világban, ahol Isten túl gyakran kényszerül arra, hogy csendben maradjon és félreálljon, szükségünk van olyan fiatalok tanúságtételére, akik számára az Úr valóban az életük Ura, fényes út a boldogsághoz és a hitelességhez.
Ennek a mi világunknak szüksége van fiatalokra, akik vonzónak érzik a kötelezettségvállalást, képesek feláldozni magukat és „addig szeretni, hogy az már fáj”, ahogy Kalkuttai Szent Teréz anya szokta mondani. Szükségünk van fiatalokra, akik vállalják, hogy elköteleződnek, és készen állnak odaadni az idejüket és saját magukat.
Vajon ez túl nagy kérés? Nem hiszem. Természetesen, ez egy magasztos cél, de ugyanezt kérte Don Bosco is az ő fiaitól Valdoccóban, akár a mindennapi életben, vagy amikor hősiesen részt vettek a kolerás betegek gondozásában.
Emlékeztetem a mai fiatalokat arra, hogy szükség van rájuk, mert még sok más fiatalnak van szüksége rájuk. A fiatalok jobban megértik a másik fiatalt, és segítenek neki, mert van sok gyerek, aki „csüggedt, csalódott és kiábrándult”, aki már nem képes lelkesedni semmiért.
Vannak gyenge és törékeny a fiatalok, akiknek szükségük van más fiatalokra, olyanokra, akik a saját nyelvükön beszélnek nekik az életről, és megmutatják, hogy vannak más utak, és más lehetőségek is nyitva állnak előttük. Szükségük van olyanokra, akik segítenek nekik igazán hinni abban, hogy elmenekülni az élet kihívásai elől nem megoldás. Szükségük van a valódi „misszionárius tanítványokra”, akik segítenek nekik felfedezni Krisztust az életükben, és hinni benne - Jézusban, aki nem árul „rózsaszín ködöt”, hanem életet kínál, hiteles életet, a saját életét, és önmagát.
Ahogy Michel Quoist mondja: „Az fog a legjobban szeretni, aki a leginkább odaajándékozza magát. Ha mindvégig akarsz szeretni, késznek kell lenned arra, hogy odaadd egész életedet, hogy meghalj önmagad számára a többiekért, a másikért.
Ha azt hiszed, hogy könnyű szeretni, csalódni fogsz. Minden szeretet – ha valódi – egy nap keresztet hoz majd neked, mert a bűnbeesés óta nehéz megfeledkezni önmagunkról, nehéz meghalni a magunk számára. A bűnbeesés óta szeretni annyi, mint késznek lenni arra, hogy keresztre feszítsük önmagunkat másokért.”
Ferenc pápa levelében, amellyel a fiatalokhoz fordult a püspöki szinódus következő, 2018-ban esedékes rendes közgyűlésére készített munkadokumentum bemutatásának alkalmából, ezt írja: „Jobb világot azért is építhetünk, mert ti vagytok, mert változást akartok és nagylelkűen cselekszetek is ennek érdekében. Ne féljetek hallgatni a Lelket, aki merész döntéseket sugall nektek, ne habozzatok, amikor lelkiismeretetek azt kéri, hogy kockáztassatok és kövessétek a Mestert! "
Ezért az én üzenetem egy meghívás a nagylelkűségre sok fiatal felé szerte a világon, és egy meghívás nekünk, felnőtteknek, hogy álljunk az oldalukra, hallgassuk meg őket, továbbra is számítsunk rájuk és számoljunk velük, higgyünk bennük, bízzunk bennük és imádkozzunk értük: azokért, akikben él a hit, és azokért, akik keresik, vagy egyszerűen úgy érzik, elveszítették a hitüket. Isten soha nem veszít el senkit az ő fiai és leányai közül.
Legyetek vidámak!
biesseonline.sdb.org/Szaléziak.HU
