Főoldal / Magyar Tartomány / Missziós önkéntességről első kézből
Missziós önkéntességről első kézből
2017-02-19 Vasárnap | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
önkéntesség • misszió •
A Magyar Szalézi Tartományba látogatott Alfred Maravilla atya, a szalézi rend missziós dikasztériumának tagja, aki február 19-én Péliföldszentkereszten a szalézi missziós önkéntességről beszélt az érdeklődőknek.
A missziós lelkület a szalézi hivatás egyik alapeleme, a szalézi küldetés része. Az első szalézi misszionáriusok csoportja 1875-ben indult útnak, de a missziós lelkület sokkal korábban, már az oratórium alapításakor jelen volt. Amikor 1854 nyarán Torinóban kolerajárvány ütött ki, Don Bosco elküldte fiait, hogy menjenek az oratórium falain kívülre és segítsenek, akinek tudnak – ami a szalézi missziós lelkület első megnyilvánulásának tekinthető.
A szalézi missziós önkéntesség a világ számos országában hatásosan működik, de hazánkban még csak most teszik meg az első lépéseket. Maravilla atya azoknak a fiataloknak körvonalazta a szalézi missziós önkéntesség lényegét, akik ilyen hivatást éreznek magukban és azt fontolgatják, hogy önkéntesként missziós szolgálatot vállalnak.
Maravilla atya a Fülöp-szigeteken született, 21 évesen ment először misszióba és 17 országban szolgált már, így maga is igen sok missziós tapasztalattal rendelkezik. Kiemelte, hogy a szalézi misszionáriusokat azért küldik már fiatalon misszióba, mert a fiatalok sokkal könnyebben alkalmazkodnak a számukra idegen környezethez és körülményekhez.
Idézte Szent II. János Pál pápát, aki az önkéntesekhez szólva hangsúlyozta: az önkéntes szolgálat nem azt jelenti, hogy kielégítjük a hátrányos helyzetűek anyagi szükségleteit, hanem hogy a szolgálaton keresztül megmutatjuk Isten szeretetét és terjesztjük az evangéliumot.
A missziós megbízott emlékeztetett, hogy a világon számtalan önkéntes szolgálat létezik, különböző csoportok önkénteskednek humánus okokból, és bár a munka ugyanaz – a motiváció más, ugyanis a szalézi missziós önkéntes azért vállalja a szolgálatot, mert szereti Istent, és az ő szeretetét és örömhírét meg akarja osztani másokkal.
A szalézi ifjúsági lelkiség elemei között is megtalálható az elköteleződés, az önkéntes munka és a nagylelkű szolgálat, ami a szalézi missziós lelkület megnyilvánulása – emelte ki Maravilla atya. Mindez nem arról szól, hogy valaki elmegy, elvégzi a vállalt munkát, visszatér, és semmi nem történik vele. Növekedni a szalézi lelkiségben, emberként és keresztényként, elvégezni az önként vállalt munkát, és közben tanulni és formálódni, végül jobb személlyé válni – adni is és kapni is, ez a kölcsönösség a szalézi önkéntesség értelme.
Az elöljáró kitért arra is, hogy a szalézi missziós önkéntességnek különböző formái vannak. Az olaszországi gyakorlatban például a misszióban töltött idő függvényében van:
– az egyhónapos tapasztalat – ez a legrövidebb, és megfelel azoknak, akik még csak most tanulják, hogyan lehetnének önkéntesek; különösen közkedvelt a középiskolás fiatalok között 20 éves korig, akiknek nincsenek anyagi bevételeik és szeretnének külföldön valamilyen tapasztalatot szerezni, tehát ez a munka mellett elsősorban tapasztalatszerzést jelent;
– a háromhónapos önkéntesség – ez a forma azoknak felel meg, akik már dolgoznak, vagy egyetemi tanulmányokat végeznek, és a munkahelyüket, tanulmányaikat nem tudják hosszabb időre elhagyni, viszont már rendelkeznek annyi tapasztalattal, hogy munkájukkal viszonylag rövid idő alatt is jó eredményeket tudjanak elérni;
– végül van az egy- vagy kétéves önkéntesség.
A missziós önkéntességnél nagyon fontos, hogy az illető nyitott legyen, készen álljon arra, hogy adjon és kapjon, lásson és befogadjon, azaz maga is tanuljon, növekedjen a megosztás által.
Maravilla atya kiemelte az önkéntesség iránt érdeklődőknek, hogy fontos a szemléletváltás, hiszen nem Európa a világ közepe, egyformán kell tisztelni azokat, akik tőlünk távol élnek. Emellett elengedhetetlen a célország hivatalos nyelvét ismerni, megtanulni élni a helyi kulturális követelmények szerint és elfogadni az ottani szokásokat - legalább az ételeket. Nem kívánatos, hogy az önkéntesek a szolgálatuk ideje alatt mélyebb érzelmi kapcsolatokba bonyolódjanak a helyiekkel, mert a missziós önkéntesség nem a társkeresésről szól, de persze ez nem azt jelenti, hogy ne szerethetnék a rájuk bízott gyerekeket.
Kihangsúlyozta, hogy a missziós önkéntesekre leselkedő buktatókat elsősorban úgy lehet elkerülni, hogy a jelentkezők minél alaposabban felkészülnek, emellett a szaléziak részéről fontos mérlegelni minél több lényeges szempontot, mielőtt eldöntik, melyik jelentkezőt hová küldik. A felkészülés során kellő súlyt kell fektetni a pszichológiai és a kulturális felkészülésre, tanulmányozni kell a beszélt nyelvet, a kultúrát és a körülményeket és tisztázni a motivációt.
Azok a magyar fiatalok, akik komolyan érdeklődnek a missziós önkéntesség iránt, forduljanak bizalommal Derossi Raja szalézi atyához a derossisdb@yahoo.co.in e-mail címen. Derossi atya a Magyar Szalézi Tartományban a missziós ügyek megbízottja, és már elkezdte a jövendőbeli első magyar missziós önkéntesek felkészítését.
Szaléziak.HU
