Főoldal / Szalézi világ / Egyiptom – Szalézi oratórium, a kultúrák és népek találkahelye
Egyiptom – Szalézi oratórium, a kultúrák és népek találkahelye
2017-04-20 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Dany Kerio szalézi atya a kairói Zaytoun szerzetesi közösségének igazgatója. Itt egy oratóriumot működtetnek a szaléziak, ahol számos egyiptomi és dél-szudáni fiatal megfordul. Vele készített interjút Michelangelo Dessi szalézi atya.
Az oratórium udvara a kultúrák és népek találkahelye. Tud valamit mondani erről?
Az oratórium – mint minden szalézi központ a világon – egy plébánia plébánia nélkül. Valaki nagyon találóan „Bábel”-nek nevezte, mert nemcsak az egyiptomi utcagyerekek látogatják előszeretettel, hanem mindenfajta gyerekek: árvák, a munkások gyermekei, középosztálybeli fiatalok... Lehet, hogy az európaiak számára ez mindennapi dolog, de az egyiptomiak számára egyáltalán nem megszokott, hogy különböző szociális háttérrel rendelkező fiatalok vannak együtt. Van közöttük ortodox, katolikus, sőt, néhány protestáns is, de a többségük természetesen kopt keresztény. Aztán ott vannak még a dél-szudáni menekültek és kitelepítettek, olyan törzsekből és etnikai csoportokból, amelyek Dél-Szudánban ellenségek, de itt békében élnek egymással. És van néhány szudáni család, akik latin rítusú katolikusok. Igen, elmondhatjuk, hogy a zaytouni oratórium valóban a kultúrák és népek találkahelye. Hány előítéletet sikerült már eloszlatni a kölcsönös megértéssel…
Nagy a szegénység?
Egyiptomban mindig is nagy volt a szegénység. El lehet képzelni, milyen most, öt-hat turizmus nélküli év után, amerikai támogatás nélkül, a nehézségekkel az Öböl-országokkal, valamint Líbia tragédiájával. Sok munkavállalónak, aki ott dolgozott, vissza kellett térnie, mert nem volt munka és nem volt biztonság. Kairó most tele van emberekkel Dél-Egyiptomból, akik munkát keresnek, vagy a rablások elől menekültek, ami elterjedt a Sínai-félszigeten és Dél-Egyiptomban. Nem akarok beszélni arról, hogy az emberek a hulladéklerakókban a szemétből esznek...
Hogyan élik meg az emberek a hitüket Egyiptomban?
Egyeseknek sok a hitük, és sokan vallásosak. Sokan követik a szentmiséket és más keresztény programokat a televízióban, a keresztény műsorszolgáltatókon keresztül, és böjtölnek. De ugyanakkor széles körben elterjedt a pornográfia, az önközpontúság, a közöny és a hazugság. A leggyakrabban hallott szavak a malesh (nem számít!), bokra (majd holnap megcsinálom...), és zorouf (minden a helyzet miatt van...).
És akkor ott van az igazi hit! Sokan élik meg a kereszténységet a felebaráti szolgálaton, a jótékonykodáson és sok minden máson keresztül. Ismerek egy embert, aki elvesztette a feleségét és anyját az El-Botroseya templomra mért támadás során. Amikor elmentem hozzá a részvétemet kifejezni, azt mondta: „Abuna (atya), én irigylem őket: előző napon mentek gyónni. Ruhát akartak vásárolni a leendő lányunknak, de azt mondták: mi előbb meg akarjuk kapni Isten áldását... És elmentek az Úrhoz. Milyen boldogok!” Milyen szerencsések…
Ferenc pápa Egyiptomba látogat április végén...
Az útjának célja, hogy kifejezze szolidaritását az egész egyiptomi néppel, muzulmánokkal és keresztényekkel egyaránt. Ferenc pápa lerombolt sok falat és előítéletet. Ez is egy jó lehetőség az együttműködésre az Egyház és a kormány, az Egyház és a muzulmánok, a katolikusok és az ortodoxok között. Sok fiatal még a lehetetlent is megteszi, hogy „jól nézzen ki” a világ előtt…
Említette a fiatal dél-szudáni menekülteket...
Sajnos, most mindenki Szíriáról beszél, korábban Irak volt a téma, de soha nem beszélünk más háborúkról, az elfelejtett háborúkról... Meg lehetne tölteni egy könyvet azokkal a tragédiákkal, amelyeket megtapasztalunk itt, ahol olyan sok a rasszizmus a feketék ellen, a keresztények ellen, és még több a katolikusokkal szemben.
www.donbosco.it/Szaléziak.HU
