A szombaton közzétett dekrétumok egyike egy tizenöt éves fiatal srác tanúságtevő életét, sőt közbenjárásának tulajdonított csodát ismeri el. Kortársunk volt, húsz évvel ezelőtt találkozhattál volna vele, mondjuk a milánói dóm előtti téren, amint gördeszkával körbeszáguld. Ki volt ő, ez a londoni születésű milánói kamasz fiú, aki nagyon szerette Jézust és Szűz Máriát?
Isten Szolgája Carlo Acutis fiatal világi hívő 1991-ben született Londonban május 3-án. ám családja még az abban az évben visszaköltözött Milánóba. Szüleivel együtt lelkes tagja volt a milánói Titkos Szűz Mária (Santa Maria Segreta) plébániatemplomnak. Elsőáldozása után Carlo hitét az Oltáriszentség és a Szűz Mária iránti különleges tisztelet táplálta. Odaadottságára jellemző, hogy fiatal kora ellenére, 14-15 évesen a kisebb gyerekek hitoktatója lett, de közben iskolai tanulmányait sem hanyagolta el, másfelől pedig önkéntesként segített a hajléktalanoknak és a helyi szegényeknek. Emellett kortársai számára hasznosította a modern közösségi média lehetőségeket. Honlapot szerkesztett a fiatalok saját nyelvezetével és így az Oltáriszentség „eucharisztikus csodáinak” lett közösségi-média apostola.
Ebbe a hittel és örömmel teli életbe csapott bele egy súlyos betegség, a leukémia, mely szinte pár hét alatt elemésztette az alig tizenöt éves kamasz fiú életét. De ezzel csak elkezdődött valami új. Az isteni Gondviselés ebbe a tünékeny életbe maradandót rejtett, mert hiszen Ferenc pápa 2018. július 5-én kelt dekrétumában, bő másfél évvel Carlo halála után, elismerte hősies erénygyakorlását. Földi maradványait 2019. április 5-6-án Assisi egyik templomába, Szent Ferenc ruhái levetéséről (Spogliazione) nevezett Szűz Mária templomba helyezték el, ahol mind többen keresik fel sírját, közbenjárását kérve.
A dekrétumban említett csoda 2013-ban történt, egy hasnyálmirigy gyulladásban szenvedő milánói brazil kisfiú esetében, akit állapota súlyossága miatt már meg sem műtöttek. Maradt az ima, kifejezetten a szentség hírében meghalt fiatal Carlo közbenjárását kérve, melybe a család és a plébánia is bekapcsolódott. A többiről, a gyógyulásról maga az Isten gondoskodott...
A Mester mondta: Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek…!
Nos, mit is mond egy tizenkét-tizenöt éves mai srác, akit Karcsinak, Carlo Acutisnak hívnak?
Néhány üzenet a naplójából:
Mindig egy lenni Jézussal, íme, ez az én programom!
A mi célunk a Végtelen legyen, s ne a véges!
A Végtelen a mi Hazánk! Hiszen mindig várnak bennünket a Mennyben!
Mindnyájan mint „eredeti” születünk és mégis sokan halnak meg, mint „másolatok”…
Carlo nem rendkívüli, csak „eredeti”, nemde!?
www.vaticannews.va
