Főoldal / Szalézi világ / 28. EK –Milyen szaléziakra van szüksége a mai fiataloknak?
28. EK –Milyen szaléziakra van szüksége a mai fiataloknak?
2020-03-04 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Március 3-án, kedden volt az első nap, amikor összegezték az eddigi eredményeket. A nap valójában a négy bizottság munkájának megosztásával kezdődött az első témában: "A szalézi küldetés prioritása a fiatalokkal." A megközelítést az Instrumentum Laboris javasolta, amelyet a szinodális út ihletett: felismerés, értelmezés, választás.
A megosztás a szerzetesek között a számos „ifjúsági” és szalézi kontextusban gazdag és őszinte volt. Rávilágítottak az erősségekre, korlátokra és gyengeségekre. Lehetőség nyílt ráhangolódni arra, ami történt, meghallgatva azokat, akik a teremben bemutatták a bizottságok munkáját.
„A fiatalok a mi prófétáink, és életük mind erőfeszítéseikben, mind potenciáljukban prófécia számunkra. Mi, szaléziak szenvedünk, amikor felismerjük, hogy nem mindig ismerjük és éljük a fiatalok világát, és hogy érzelmi és tényleges távolság van köztünk és köztük. Ők „időt” kérnek tőlünk, és mi csak „helyet” adunk.
A forradalom abban áll, hogy visszatérünk az első szerelemhez, hogy a szegények kongregációja legyünk a szegényekért: ez arra késztet bennünket, hogy gondoljuk át életmódunkat, szerzetesi életünket, egyszerűbb, érezhetően testvéribb és sokkal szegényebb, különösen akkor, ha a munka több helyet foglal el, mint a mű, ami a karizma.
A szeretetreméltóság és a kedvesség, mint a szalézi DNS-e, aki éli az érzékenység pedagógiáját: az érzelmi képesség rehabilitációja a felnőtt és a fiatal közötti szövetség kulcselemeként. "Az emberek nem fognak emlékezni arra, amit mondtál vagy amit tettél, hanem azt, hogy hogyan érezték magukat." (Maya Angelou).
Hisszük, hogy a megelőző módszer számára a legmegfelelőbb környezet a család.”
Ugyanakkor azok a hozzászólások, amelyek valóban mindenki szívét megérintették, erőteljesen megráták és animálták, a fiataloktól származtak. Mindannyian azzal léptek be a terembe, hogy kifejezték abbéli örömüket, hogy beszélni tudnak "az én atyámmal, az én otthonomban".
Őszintén arra kérték a szaléziakat, hogy egyszerűen és mindenben legyenek a köztük élő Don Bosco, félelem nélkül, és anélkül, hogy megvárnák, hogy a fiatalok alkalmazkodjanak a szerzetesek időbeosztásához, az előre csomagolt, szabványos válaszokhoz és a nélkülük készült struktúrákhoz. Nem keresnek felülről jövő társakat, hanem a „mai Don Boscókat”, akik készen állnak arra, hogy mellettük járjanak és építsék velük a holnapot, ahogyan történt azokkal az első fiatalokkal, akik Torinóban, Don Boscóval, az életüket a kongregációnak adták.
A legközelebbinek érzett kérések között szerepelt: nagyobb nyitottság a nők ajándéka iránt az Egyházban és a Szalézi Családban; az ökológia nem mint kiegészítő feladat, többek között, hanem mint mindenki, és különösen a fiatalok egyetlen jövője; együtt lenni a fiatalokkal a fiatalok oldalán, kezdve azokkal, akik közülük a szalézi élet felé orientálódnak: "Kérjük, ne tegyétek őket, mihelyt belépnek a formációs házakba, hamar öreggé és távolivá!"
Délután a második nukleusszal folytatódott a bizottságok munkája: "A mai szalézi profilja"
ANS-Torino/Szaléziak.HU
