Amikor ezt a cikket olvasod, gondolj arra, hogy milyen kellemes helyzeteket éltél át a barátaiddal: egy megosztott sör, vicces csevegés, pillanatnyi csend egy parkban ... Olyan sok volt, nem is emlékszel rájuk! A mai barátságok talán sokban különböznek ettől, mert jelen vannak a közösségi hálózatok korszakának korlátai. Ezért most már a parkban tartott találkozókat felváltják a hajnalig tartó beszélgetések a WhatsAppon, a születésnapi jókívánság egy az Instagramon küldött üzenet, a Twitterre küldött közvetlen üzenettel pedig értesítenek valamiről... Ezek a barátság új nyelvei.
Szélsőséges helyzetbe kerülhetünk, ha azt gondoljuk, hogy a barátság csak a személyes találkozásokban, szemtől-szembe létezik, ami azt jelentené, hogy megrémítenek a technológiákat és kommunikációs lehetőségek, vagy lenézzük őket; vagy éppen ellenkezőleg, úgy véljük, hogy a képernyők is megvalósítják a személyes kapcsolatokat a másikkal. Meg kell találnunk az egyensúlyt a hálózattal, anélkül, hogy túlterheltek lennénk.
A technológia és a közösségi hálózatok forradalmasították a kommunikáció és a kultúra átalakításának módját. Megváltozik-e a barátság megértésének módja is? A hálózatok a kapcsolat új útjai, és ilyen szempontból a barátság lényege nem változott; csak a dinamika változott meg.
A személyes találkozás azonban pótolhatatlan.
Amikor a barátságról beszélünk, a szeretet, a bűnrészesség, a tisztelet és a kölcsönös bizalom kapcsolatáról beszélünk. Ha a távolságok nem teszik lehetővé a kapcsolatokat, a közösségi hálózatok közelebb hoznak minket. Először voltak a levelek, most már a WhatsApp. Talán a napi virtuális kapcsolatok mennyisége csökkenti a személyes párbeszéd helyét vagy idejét. Talán ha a mennyiségre nézünk, elveszítjük a minőséget. A probléma azonban nem a hálózatokban, hanem a felhasználásukban van. Ha olyan sokat nézzük a képernyőt, lehet, hogy nehéz lesz valakinek a szemébe néznünk, ami a barátság szempontjából lényeges.
Az evangéliumban (Jn 15,13) találjuk a híres mondást: " Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért." Add oda az életed, add oda önmagad. Add oda az idődet, osszad meg a mindennapi életed, ami több, mint az örömök, szomorúságok, győzelmek és vereségek listája: rátalálni a másikra a maga egyediségében és összetettségében. Amikor megnyílunk és megosztunk másokkal, ezekben a pillanatokban ápoljuk és erősítjük a barátságot.
A barátság értékes ajándék, amitől még Jézus sem akarta megfosztani magát: "…a barátaim vagytok." (Jn 15,14). Don Bosco megerősítette a fiúk közötti egészséges kapcsolatok értékét, hogy egyazon apa gyermekeiként fogadják el egymást.
A kérdés az: hogyan lehetünk barátok a közösségi hálózatok korában?
A hálózatokban nyilvános beszélgetéseken veszünk részt, és néhány hozzászólást „like”-olunk, míg másokat negatívan ítélünk meg. A véleményünk nyilvánosságra kerül. Ha félreértések merülnek fel, ez konfliktusforrást jelenthet és problémákat okozhat a barátokkal a valós életben.
Meg kell kérdeznünk magunktól: mi az, amin a barátságunk nyugszik? Nyitottak vagyunk a különbségekre? Vannak emberek, akik úgy érzik, hogy a virtuális barátaik ott vannak velük, még akkor is, ha nagyon egyedül vannak. Az ilyen típusú kötelékeknek saját entitásuk van, de óvatosnak kell lennünk, hogy a virtuális világ révén ne csak virtuális életet éljünk.
ANS – Cordoba/Szaléziak.HU
