Nagyon becsüljük azokat az evangéliumi részleteket, amelyek megengedik, hogy betekintsünk Jézus mindennapjaiba. A történeti, az emberi Jézus viselkedésébe. Hogy Jézusnak, az istenfiúsága ellenére is szüksége van arra, hogy betérjen valahova, megebédeljen, megpihenjen, hogy barátai legyenek… Az életnek ezek a nagyon természetesnek és egyszerűnek tűnő, de éppen ezért nagyon fontos dolgai.
Jézus tehát betért barátja, Lázár házába, és ott volt a két testvére, Mária és Márta is. Mit mondott, miről beszélt nekik? Nem tudjuk. Ott volt ez a két kedves, szeretetreméltó hölgy, akik befogadták, ahol megpihenhetett, biztos, hogy kedves volt, emberséges, jókedvű, biztos örült annak, hogy őt szeretettel fogadják, biztos, hogy nem hangzottak el ekkor égrengető tanítások. De éppen ezért talán még nagyobb jelentőségű, hogy megbecsüli azt, akik rá figyel – Mária és Márta -, de az is nagyon fontos, hogy ne akarjuk a kettőt kijátszani egymás ellen.
Érdemes odafigyelni, hogy a mai világban van az Egyháznak egy olyan kísértése, hogy a Katolikus Egyház legyen egyenlő a katolikus szeretetszolgálattal. Tehetünk jót, segíthetünk a szegényeken, ha ezt megtesszük, akkor azt kifogásolják, hogy miért nem szeretjük a migránsokat, miért nem akarunk befogadni mindenkit, miért akarunk katolikus egyetemet, magas szintű katolikus képzést, hiszen annyi sérült meg beteg gyerek van, inkább őket tanítsuk… Ezek mind nagyon fontos dolgok, de egy a fontos: Isten szavának hallgatása, Isten szavának a befogadása, és ami abból következik. Nem egy szeretetszolgálat vagyunk, még akkor is, ha fontos, hogy a Katolikus Egyházban legyen szeretetszolgálat. Mi nem időseket gondozunk, vagy gyerekeket tanítunk, még akkor is, ha ezt megtesszük.
De miért tesszük? Mert ez az Ige hallgatásának gyümölcse!
Tehát nagyon más dolog az, amikor valami szentnek és nagyszerűnek, az Isten közelségének a gyümölcseként jelenik meg, és nem, mint ránk osztott kötelesség, vagy éppen pótcselekvés.
A nyugati egyházakban például hatalmas szereteszolgálatot próbálnak végezni, rengeteg pénzt, embert áldoznak rá. A nyugati egyház szeretetszolgálatának több tízezer alkalmazottja van, csak éppen az evangélium nem elő közben. Jézusról nincsen szó. Nem teszünk tanúságot a hitünkről, akkor pedig valahol elcsúszott a dolog, elveszítette a lényegét.
Isten szavának a hallgatására idő kell, energia kell, megfelelő hely kell, de minden idő és minden hely megfelelő, amit mi arra akarunk áldozni. Nagyon fontos, hogy miközben sok mindennel törődünk, tudjuk, mit akarunk, mi az, ami nyugtalanít bennünket. Valódi problémák, vagy álproblémák? Nyugtalanít-e például az üdvösségünk? Komolyan vesszük-e az üdvösség munkálását? Nem magunk akarunk-e üdvözülni, Jézus nélkül? Figyelünk-e Jézus szavára? Azt akarjuk-e, hogy ő üdvözítsen bennünket? Valóban átadjuk-e magunkat neki?
Mária és Márta arra tanítanak, hogy jó időnként leülni és hallgatni.
P. Ábrahám Béla SDB prédikációja
Szaléziak.HU
