Főoldal / Szalézi világ / A Don Bosco Szaléziak 160. születésnapja
A Don Bosco Szaléziak 160. születésnapja
2019-12-18 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A Bosco Szent János által alapított szerzetesrend 1859. december 18-án született Torino Valdocco nevű külvárosában, Szalézi Szent Ferenc Jámbor Társasága néven, a genfi püspök tiszteletére, akit nagyrabecsülése jeléül patrónusukká választott. Don Bosco akkor 44 éves volt. Kis szobájában, este 9 órakor 17 fiatal gyűlt össze azzal a szándékkal, hogy „előmozdítsák és megtartsák az igazi szeretet lelkületét, ami szükséges az oratóriumokban a veszélyeztetett és elhagyatott fiatalság javára" – írja Don Alasonatti a gyűlés jegyzőkönyvében.
Tovább böngészve a következőt lehet olvasni a jegyzőkönyvben: „Felettébb tetszett az összegyűlteknek az az ötlet, hogy Társasággá vagy Kongregációvá szerveződjenek, azzal a szándékkal, hogy kölcsönösen segítsék egymást a személyes megszentelődés útján, felajánlják magukat Isten dicsőségére és a lelkek üdvösségére, főleg az oktatásra és a nevelésre legjobban rászorulók javára".
Don Bosco egy szerzetesrend megalapítását tervezte, és igen nagy gondot fordított arra, hogy kik legyenek az új tagok. Ugyanis felnőtt munkatársai egyik a másik után elhagyták, ami nagy fájdalmat okozott neki. Azonban nem felejtette el, hogy a követendő utat a Szűzanya megmutatta neki már gyermekkori álmában: a pásztorok a nyájból kerüljenek ki.
Michele Rua 1855 márciusában tette le első fogadalmát, pár hónappal később követte Don Alasonatti. 1856-ban Giovanni B. Francesia következett, közülük azonban senki sem gondolt arra, hogy egy „kongregáció” tagja legyen. Csak arra gondoltak, hogy szorosan kötődjenek Don Boscóhoz és segítsenek neki.
1859-ig senki sem jogosította fel Don Boscót, hogy egy „szerzetesi kongregáció vezetőjének” mondja magát. Szép számú papnövendék volt körülötte, akik tőle kapták meg a reverendát, de ez is csak azért volt lehetséges, mert a torinói érsek látta, hogy az „oratórium munkájában” előnyös, hogy Don Boscónak vannak jó segítőtársai.
Don Bosco szép csendben kezdte el a rendi szabályzat megírását 1855-ben. Szem előtt tartotta a saját tapasztalatát, azokat a „szabályzatokat”, amelyeket ő írt az oratórium számára, kikérte mások tanácsát, tanulmányozta a régi szerzetesrendek szabályait és tüzetesen megvizsgálta a legújabb kongregációk irányvonalait. 1857-ben elkészült a szalézi tevékenység első írásos megfogalmazása, amelyet Szabályoknak vagy Szabályzatoknak neveztek. Ezekben a Szabályzatokban nem volt semmi kolostori. Egy szerzetesi társaságról van szó, papokról és laikusokról, akik fogadalommal kötelezik el magukat, és a szegény ifjúság megmentésén fáradoznak. Az állam szemében polgárok maradtak.
1859. december 9-én Don Bosco úgy látta, elérkezett az idő, és nyíltan beszélni kell egy szerzetes kongregációról. A szobájába összegyűlt „szaléziak” (tizenkilenc) előtt felvázolta a részleteket és adott nekik egy hét gondolkodási időt.
A „belépési konferencián”, amelyet december 18-án tartottak, csak ketten hiányoztak a tizenkilencből, akik még az előző megbeszélésen ott voltak. Az összegyűltek társaságot vagy kongregációt óhajtottak alapítani. Egyhangúlag kérték Don Boscót, a kezdeményezőt és szorgalmazót, legyen a főelöljáró. Megalakult a kongregáció.
A megalakulása után a Szalézi Társaság igen gyorsan növekedésnek indult, 1863-ban 39, az alapító halálakor, 1888-ban pedig már 768 tagja volt.
Ma több mint 14 ezer szalézi szerzetes tevékenykedik a világ 133 országában, 90 tartományban, közel kétezer létesítményben. A Don Bosco Szaléziak célja: „Isten szeretetének jelei és hordozói lenni a fiatalok, főleg a legszegényebbek számára".
Szaléziak.HU
