A háziállatok megáldása Remete Szent Antal ünnepén
2020-01-17 Péntek | #Aktuális | ARCHIVÁLT
Remete Szent Antalt már a középkorban is a háziállatok védőszentjeként tisztelték. Ünnepén, január 17-én sok helyen megáldják a házi kedvenceket. Ezen a napon a vatikáni szent Péter tér is állatfarmmá változik - mert a háziállatok is kaphatnak áldást.
Ilyenkor szamarak, lovak, kutyák, macskák, kacsák és egyéb háziállatok gyülekezőhelye a Szent Péter-tér, ahol az olasz állattenyésztők szövetségének szervezésében megáldják a jószágokat Remete Szent Antal apát napján. Az esemény valóságos turistalátványosság. Sok római lakos jelenik meg kutyájával és macskájával, hogy ezek a házi kedvencek is részesüljenek az áldásban. Felvonulnak a rendőrség, a csendőrség és a pénzügyőrség lovas egységei és az állami fegyveres erők kutyás csoportjai is.
A vidék és az állatállomány kincs
A vidék és az állatállomány kincs, amelyet meg kell őrizni a biodiverzitás és a teremtés tiszteletben tartásának biztosítása érdekében. Idén a Via della Conciliazione végén egy kis gazdaságot állítottak fel és állatnyésztők százai érkeztek a Szent Péter-bazilikába, hogy megünnepeljék Szent Antal apát, az állatok védőszentjének ünnepét. 10.30-kor Angelo Comastri bíboros mutatott be szentmisét a bazilikában, az eucharisztikus ünneplés végén pedig innen nem messze, a XII. Piusz-téren megáldotta az összegyűlt embereket és állatokat. Az eseményt ebben az évben különös tekintettel a paraszti család értékeinek és a teremtés tiszteletének témájára rendezték meg. Az ünnep a montebellói Lancieri ezred és a fegyveres erők lovas hadosztályának felvonulásával zárult. Jelen voltak az Olasz Tenyésztők Szövetsége képviselői is.
Olaszországban történelmi visszatérés folyik a földterületekre, több mint 56 000 35 év alatti fiatal foglalkozik mezőgazdasági vállalkozások vezetésével, ami közösségi szintű rekord, + 12% -os rendkívüli növekedéssel járt az elmúlt öt évben. Az ágazat azonban egész Európában bajban van. November utolsó hetében Európa különböző részein gazdálkodók tüntetései voltak, amelyek tiltakoztak az alacsony élelmiszerárak, a vegyi peszticidek használatának korlátozása és az Európai Unió által aláírt kereskedelmi megállapodások ellen.
Don Bosco kutyája
Életrajzából tudjuk, hogy Don Boscónak is volt egy kutyája, de ez nem egy közönséges háziállat volt, hiszen akkor jelent meg, amikor szentünk bajban volt, hogy megvédje őt. Grigio (Szürke) olyan volt, mint a többi kutya, akikről hallottunk vagy olvastunk, egy különbséggel: senki sem tudta, honnan jött, és senki sem tudott arról, hová ment. Mondhatjuk, hogy Grigio egy őrangyal volt kutya formájában. Az Oratórium növendéke, Carlo Tomatis így írta le: „Félelmetes kinézetű kutya volt. Amikor Margit mama meglátta, ijedtében mindig ezt mondta: »Micsoda ronda állat!« Szinte úgy nézett ki, mint egy farkas: hosszú volt az orra, fülei egyenesen álltak, szürke volt a színe és legalább egy méter magas volt.” Maga Don Bosco is írt Oratóriumi emlékirataiban Grigióról.
Don Bosco születésének bicentenáriumi évében, 2015-ben január 17-én a római Bosco Szent János Plébánián külön ünnepen emlékeztek meg a Szürkéről. Az ünnepségen felolvasták Don Bosco életéből azokat a részleteket, amikor a Szürke megjelent, különleges áldással megáldották a kutyákat, „akik” ajándékot is kaptak: egy nyakörvre erősíthető, megáldott medált, amelynek egyik oldalán Don Bosco, a másikon pedig Grigio szerepelt.
Kutya a misén?
Egy olasz keresztény oldalon a következő kérdést tette fel az egyik olvasó:
„Gyakorló keresztény vagyok. Van egy kutyám. Általában nem viszem misére, de amikor velem volt, a templom hátuljában maradtam, anélkül, hogy problémát vagy kellemetlenséget okoztam volna bárkinek. Nagyobb bűnt követek el, ha a kutyát is beviszem a templomba, vagy ha nem megyek misére, hogy ezt elkerüljem?”
Kérdésére a következő választ kapta:
„Lehet, hogy a megoldás nem olyan drasztikus. Nincs olyan hivatalos törvény, amely megakadályozná, hogy a kutyájával belépjen a templomba. A helyes viselkedést a helyzet és a körülmények alapján kell javasolni. Be kell vallanunk azt is, hogy maguk az emberek sokkal gyakrabban zavarják meg a liturgikus eseményeket, mint az állatok. Fontos előre látni, hogy egy kutya, legyen bár csendes, hirtelen reakciókat válthat ki az emberekből, vagy pedig egy másik állat lehetséges jelenléte megzavarhatja. Nincs szó túl nagy erkölcsi problémák felvetéséről, hanem a bölcs és az óvatos előrelátásról a kínos helyzetek megelőzése érdekében. Ne felejtsük el, hogy mindig és mindenütt az odafigylés másokra bizonyítja Isten iránti tiszteletünk hitelességét.”
SzaléziakHU
