A remény új térképei – a katolikus nevelés útja a 21. században
2025-10-29 Ma | #Egyház
nevelés • XIV. Leó pápa •
XIV. Leó pápa október 27-én a Szent Péter-bazilikában, a pápai egyetemek hallgatóival közösen ünnepelt szentmise előtt aláírta, a Szentszék pedig ma közzétette a Disegnare nuove mappe di speranza (Új reménytérképek rajzolása) kezdetű apostoli levelét.
Ismerteti Zsódi Viktor SchP, a Piarista Rend Magyar Tartományának vezetője:
A dokumentum a II. Vatikáni Zsinat Gravissimum educationis kezdetű, a katolikus nevelésről szóló nyilatkozata megjelenésének 60. évfordulója alkalmából született, és három konkrét prioritást jelöl ki a katolikus intézmények számára a digitális kor kihívásaira válaszolva.
A Szentatya fontosnak érezte, hogy választ adjon a digitális forradalom, a mesterséges intelligencia, a polarizáció és a fiatalok körében tapasztalható útkeresés kérdéseire.
A levél nem kész recepteket ad, hanem egy iránytűt és „új térképeket” kínál a mai széttöredezett nevelési környezetben.
A dokumentum több metaforán (pl. hajózás vagy csillagképek) keresztül segít minket közelebb üzenetének megértéséhez.
A különböző keresztény nevelési hagyományokat az üdvösség horgonyainak tekinti a szeles tengeren, kibontott vitorlának a csendes vizeken és világítótoronynak az éjszakában. Így őrizhették meg – az idők jeleit olvasva – a hit és az ész, a tudás és az élet egységét.
A hagyomány mint iránytű
A Gravissimum educationis zsinati nyilatkozat mint „iránytű” tűnik fel korunk viharos vizein, ahol az ember nem lehet pusztán egy „kompetenciaprofil”, hanem arc, történet és hivatás. XIV. Leó pápa a katolikus nevelés történetét a Szentlélek szenvedélyes működéseként értelmezi, ahol a sivatagi atyák bölcsességétől kezdve, Szent Ágoston tanításán és a középkori egyetemek születésén keresztül, egészen a nagy nevelő szentekig – mint Kalazanci Szent József vagy Bosco Szent János – ívelő példák illusztrálják, hogy az egyes egyházi oktató-nevelő hagyományok és karizmák mindig pedagógiai innovációk és eredeti társadalmi válaszok is voltak a kor igényeire.
Newman bíboros, a modern kor nevelője
A levél egyik jelentős gesztusa, hogy Szent John Henry Newman bíborost az Egyház nevelési küldetésének társvédőszentjévé nyilvánítja, Aquinói Szent Tamás mellett. Ez felhívás lehet, hogy újítsuk meg elköteleződésünket egy olyan tudás iránt, amely intellektuálisan felelősségteljes és ugyanakkor mélységesen emberi is.
Az apostoli levél Newman bíborosi jelmondatát is idézi: Cor ad cor loquitur (Szív szól a szívhez). Ez a mottó a nevelést a személyes kapcsolat, a tanúságtétel és a meghallgatás dimenziójába helyezi. A dokumentum ezzel Newman azon meggyőződését is kiemeli, hogy a nevelés célja nem pusztán a mérhető tudás átadása, hanem egy olyan gondolkodásmód kialakítása, amely képessé tesz a kritikai gondolkodásra, a szintézisre, a bölcsességre és a szélesebb látókörre.
A katolikus nevelés mint „csillagkép”
A katolikus nevelés világa oly sokszínű, hogy „csillagképekhez” hasonlítható, hiszen vannak benne iskolák és kollégiumok, egyetemek és főiskolák, szakképző központok, mozgalmak és digitális platformok. Minden egyes csillagnak megvan a maga sajátos ragyogása, de együtt nyújtják igazi jelentésüket, amely utat is tud mutatni az égbolton. A módszertani és strukturális különbségek erőforrások. A karizmák sokfélesége, ha jól összehangolják őket, egységes és gyümölcsöző lehet.
Három prioritás a 21. századra
A pápai tanítás három új prioritást jelöl ki a keresztény nevelés számára, amelyek a 21. század kihívásaira kívánnak reflektálni.
- Az első a belső életre vonatkozik: a fiatalok mélységre vágynak; szükség van a csend, a megkülönböztetés, a lelkiismerettel és Istennel folytatott párbeszéd tereire.
- A második az emberi léptékű digitális világra vonatkozik: neveljünk a technológiák és a mesterséges intelligencia bölcs használatára, az embert helyezve az algoritmus elé, és összehangolva a technikai, érzelmi, társadalmi, spirituális és ökológiai intelligenciát.
- A harmadik a fegyvertelen és lefegyverző békére vonatkozik: neveljünk erőszakmentes nyelvezetre, kiengesztelődésre, hidak építésére falak helyett.
A levél végső soron egy felhívás a bátorságra: merjünk olyan nevelési tereket létrehozni, amelyek a személyt, a kapcsolatot és az igazság közös keresését helyezik a középpontba, ragyogva, mint csillagok a világban, magasra tartva az élet Igéjét.
Bátorság a katolikus identitás megéléséhez
A dokumentum hármas felszólítással zárul: Fegyverezzük le a szavakat, mert a nevelés nem a vitákkal halad előre, hanem a meghallgató szelídséggel. Emeljük fel a tekintetünket, ahogy Isten mondta Ábrahámnak: „Nézz fel az égre, és számláld meg a csillagokat,” (Ter 15,5). Végül pedig őrizzük a szívünket, hiszen a kapcsolat előbbre való, mint a vélemény, az ember előbbre való, mint a program.
XIV. Leó pápa levele egy bátor stratégiát javasol. Azt állítja, hogy a katolikus iskola egyetlen valódi, hosszú távú ereje éppen katolikus identitásának a megélésében rejlik. A jövő a hiteles katolikus nevelési műhelyeké, amelyek képesek egy olyan integrális nevelést nyújtani, amelyet sem az állami, sem a profitorientált szektor nem tud biztosítani. A dokumentum a katolikus identitást nem tehernek, hanem a legértékesebb, megkülönböztető erőforrásnak tekinti.
„Fegyverezzétek le a szavakat, emeljétek fel a tekinteteteket, őrizzétek a szíveteket!”
Forrás: Magyar Kurír
Fotó: Vatican Media
magyarkurir.hu/Szaléziak.HU
