Főoldal / Szalézi világ / A rendfőnök jóéjszakátja az új Egyetemes Tanács első nyári plénáris ülésének zár
A rendfőnök jóéjszakátja az új Egyetemes Tanács első nyári plénáris ülésének zár
2025-06-27 Péntek | #Szalézi világ
Hagyományosan, az Egyetemes Tanács plenáris ülésének zárásaként a rendfőnök megosztja a „jóéjszakát” gondolatokat a rendfőnökség közösségnek tagjaival. Ebben a rövid pillanatban áttekinti a Tanács által végzett munkát, és útmutatást ad a további útra. Ezt a becses hagyományt újították meg 2025. június 25-én, szerdán este, amikor a rendfőnök, Don Bosco 11. utódja, Fabio Attard atya beszédet mondott rendtársainak a szalézi székházban. Áttekintést nyújtott a nyári plenáris ülés (május 13. – június 25.) 31 ülésszakán elvégzett munkáról, amely a 29. Egyetemes Káptalanon újonnan megválasztott Egyetemes Tanács első plenáris ülését jelentette.
A munkamegbeszélések során a következőket nevezték ki:
- 6 új tartományfőnököt (Afrika Etiópia Eritrea, Afrika Nigéria Niger, Brazília Belo Horizonte, India Mumbai, Dél-Fülöp-szigetek, Madagaszkár);
- 61 tartományi tanácsost;
- 195 igazgatót;
- 6 novíciusmestert.
Ezen felül 4 új jelenlétet nyitottak meg.
A nyári plenáris ülés munkája azonban, ezen a káptalan utáni első ülésen, pontosan a 29. Egyetemes Káptalan eredményeinek feldolgozására összpontosított, hogy hasznos iránymutatásokat lehessen adni a Kongregáció következő hatéves ciklusára vonatkozó úthoz. Az elemzés a következőkre összpontosított:
- A 29. Egyetemes Káptalan záródokumentuma
- A hatéves időtartamú projekt, a bevezető levelével együtt
Tekintettel tehát a Kongregáció életében éppen most kezdődött új szakaszra, Attard atya néhány gondolatot osztott meg rendtársaival a szalézi székházban, a június 25-én, szerdán este elmondott „szalézi jóéjszakát” során.
„Arra kaptunk hivatást, hogy a rendfőnökség részévé váljunk, hogy szolgáljunk” – kezdte Attard atya. „Amennyiben mindannyian ezt a logikát éljünk, hogy »szolgálók« vagyunk, hogy nem keresünk más »hasznot«, mint a Kongregáció javát, akkor ez egyértelmű jele lesz annak, hogy életmódunk alázatos és intelligens, egészséges és derűs, hittel és reménnyel, máris az első ajándék lesz, amit felajánlunk.”
A rendfőnök emlékeztetett az élet következetességének fontosságára is, amely „hiteles szolgává” tesz, a gyümölcsöző apostolkodás egyetlen lehetséges útjává. „Az alternatíva a »homlokzati« animáció folyamataiból áll, egy olyan animációból, amely nem hiteles, amely zajt csap, talán még lenyűgöző is, de nem hat” – magyarázta Don Bosco XI. utóda félmegoldások nélkül.
Ezért a felhívása hármas: engedjük magunkat, hogy egy lelki vezető kísérjen („Ki az én Cafasso atyám?”); engedjük, hogy az Ige szisztematikusan tápláljon és vezessen minket; és tartsuk az Eucharisztiát és a napi elmélkedést hivatásunk fő forrásaként.
A szaléziak számára elengedhetetlen Don Bosco ismerete és szeretete, amelyet folyamatosan táplálnak és fenntartanak: „Mindannyian kötelezzük el magunkat arra, hogy időt és teret találjunk Don Boscóról alkotott ismereteink bővítésére. Ne elégedjünk meg Don Bosco történeteivel, hanem fedezzük fel Don Bosco »történetét«, amelyet Isten Lelke ébresztett benne, és amelyet ma is ébreszt bennünk és rajtunk keresztül a fiatalok javára” – sürgette Attard atya.
A rendfőnök ismét hangsúlyozni kívánta a józanság fontosságát, óva intve a „kényelmes életmód” kísértésétől, felidézve mind a szalézi akciók által célba vett számos család nehézségeit, mind Don Bosco egyértelmű szavait ezzel kapcsolatban: „Szeretetből azt javaslom nektek, hogy meneküljetek a fölöslegességgel való visszaéléstől, mert mindaz, amink van, nem a miénk, hanem a szegényeké; jaj nekünk, ha nem jól használjuk fel!” (idézet, amely a Szalézi Alapszabályok 79. cikkelyében is benne van).
Befejezésül Attard atya felidézte Szent Bonaventúra lelkiségét, akit XVI. Benedek pápa idézett, aki szerint „a kormányzás nem pusztán cselekvés kérdése volt, hanem mindenekelőtt gondolkodás és imádkozás... Minden döntése az elmélkedés, az ima által megvilágított gondolkodás eredménye”. Vagyis a kormányzás „nem csupán parancsok és struktúrák révén, hanem a lelkek vezetésével és megvilágosításával, Krisztushoz igazítva őket”.
Így, az ima és az elmélkedés által megvilágosított cselekvéssel; Don Boscóról alkotott élő ismerettel, amely képes aktuálissá és élővé tenni a karizmát; és vonzó és hiteles életmóddal, még egy olyan „korszakváltásban” is, mint a jelenlegi, a szaléziak valóban képesek lesznek elősegíteni „a fiatalok, különösen a legszegényebbek és a legkiszolgáltatottabbak átfogó fejlődését”.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
