Főoldal / Szalézi világ / A Szalézi Család 42. Lelkiségi Napjai – A szalézi karizmára ma nagy szükség van
A Szalézi Család 42. Lelkiségi Napjai – A szalézi karizmára ma nagy szükség van
2024-01-21 Vasárnap | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Szalézi Család • Torino • strenna •
A résztvevők száma visszatért a Covid előtti időkhöz a január 18-án Torinóban megnyílt, 42. alkalommal megrendezett Szalézi Családi Lelkiségi Napjain 2024-ben. 2024-ben 45 ország 345 tagja, a Szalézi Család 22 csoportja képviseltette magát a Don Bosco színházban a Napok délutáni megnyitóján. A lelkiségi napokon a magyar Szalézi Család is képviselteti magát két szalézi szerzetes, két nővér, két szalézi munkatárs és két voltnövendék személyében.
"Abban a házban vagyunk, amelyhez mindannyian tartozunk" - mondta Ángel Fernández Artime bíboros, a Szalézi Család rendfőnöke és a Szalézi Család egységének központja megnyitó köszöntőjében. „A Szűzanya üdvözöl bennünket, Isten megáld minket. Azért vagyunk itt, hogy megmutassuk az élő karizmát."
Piemont, Valle d Aosta és Litvánia tartományfőnöke, Leonardo Mancini atya nyitotta meg a lelkiségi napokat Valdoccóban. Rögtön a strenna témájával foglalkozott, hangsúlyozva, hogy „ha szalézi lélek lakozik bennünk, m tehetünk mást, mint hogy érdeklődünk a fiatalok iránt, akik meglepő és bátorító módon fedezik fel azt az álmot, amelyet Isten tartogat számukra.”
Joan Lluis Playà atya, a rendfőnök központi küldöttje a Szalézi Család felé, és ezért e napok koordinátora arra hívott bennünket, hogy „éljük meg intenzitással és lelkesedéssel azt az eseményt, amelyen a korábbi évek kulcsszavai – élesztő, szív, szeretet, jó keresztények és polgárok, remény, szentség – mindez egybeforrtak az „ álom ” szóban, hiszen benne van a teljes Don Bosco, az ő élete, látomása.”
Nagyon jelentős volt, amikor 32 fő, az öt kontinens képviselői érkeztek a színpadra, akikmindegyike hozott egy-egy kockát, amiből egy kartonfalat építettek, amelyen a Szalézi Család csoportjainak szimbólumai voltak láthatók. Ezen darabok mindegyike erős vizuális benyomást keltett a változatosság állandóságáról és a szalézi karizma terjedéséről. Így az öröm légkörét teremtve megtekintették a 2024-es strennát bemutató videót. A rendfőnök elárulta, mi vezetett a témaválasztáshoz: „200 évvel a kilencéves kori álom után csak ez lehetett a vetérfonal. Azonnal és egyhangúlag jóváhagyták!”
Beszédében a rendfőnök ezután ennek a hagyományos dokumentumnak a megszövegezésére tért ki, amely ösztönzi az év programját. Don Artime kihasználta a lehetőséget, hogy megossza „azt a szép benyomást, amelyet hivatali idejének több mint 10 év alatt 120 különböző országban tett látogatásai során szerzett: látni, hogy a világon hány ember tesz jót nap mint nap: ez rendkívüli!” Négy lényeges pontban foglalta össze:
- az álom, amelyet Don Bosco 9 éves kora körül látott, prófétai látomás jellemzőivel rendelkezik. Ez irányította egész életét férfiként és papként. 72 éves korában, kemény és fájdalmas tapasztalatai végén értette meg ennek teljes értékét –Máriának, a Keresztények Segítségének csodálatra méltó jelenlétével az oldalán! – amikor utolsó szentmisét celebrálta Rómában a Szent Szívben a neki szentelt oltárnál;
- az álom körüli szalézi gondolkodás helyreállításának fontosságát, amely a fiaira szállt emlékekből fakadt, kezdve Rinaldi atyával (az álom első centenáriuma idején volt a rendfőnök), majd minden egyes rendfőnökváltással megszilárdult és tovább fejlődött, egészen Pascual Chávez atyaig;
- az álom főszereplői férfiak és nők, és ma is ezeknek kell a szalézi tevékenység főszereplőinek lenniük. Názáreti Mária az elsődleges. Ezzel kapcsolatban a rendfőnök egy alapvető szempontra összpontosított: "Ha egy szalézi nem viseli szívében a Keresztények Segítségének igaz szeretetét, akkor formálisan a Szalézi Családhoz tartozik, de valójában - és ezt kedves módon mondjuk - más szervezethez tartozik.”
Ennek a karakternek a magyarázata "a női és anyai dimenzió, amely Don Bosco küldetését kísérte. Ezt szívből mondom: az árváknak, akiket befogadott, szükségük volt arra, hogy otthon érezzék magukat, családban, szeretetben." Legyen az felszentelt vagy világi, a Szalézi Család női alakjaira nem úgy kell gondolni, mint "munkatársakra", akik segítenek valamilyen működési szempontot kezelni, hanem úgy, mint a Szent azon vágyának kifejeződésére, hogy ne csak egy égi édesanya, hanem nők is legyenek mellette, mindazzal, amit nyújtanak;
- a farkasok és bárányok képe régimódinak tűnhet. De ha a torinói szegénynegyedekből származó fiúk kést hordtak maguknál, ma már sok helyen találkozunk velük lőfegyverrel. „A mai társadalomban sokkal nagyobb erőszakkal nézünk szembe, mint húsz évvel ezelőtt. És ez okot ad arra, hogy elgondolkodjunk, mennyire szükség van ma a szalézi karizmára, jobban mint valaha.”
A 2024-es Strennában Don Bosco 10. utódja tizenkét kívánságát, tizenkét „kis álmot” fogalmazott meg, amelyeket szeretne megvalósulni látni: „Családunk jó egészségnek örvend, de mindig tudunk többet adni. A mai világ jobb lesz, ha tetteinkben megnyilvánul a remény és a frissesség. Megteszünk minden tőlünk telhetőt, megmutatjuk, hogy nem veszítettük el az álmainkat.” Ha olyanok, mint Don Bosco álma, ők is álmodásra késztetnek. Különösen a legszegényebbek felé: „Mi a leginkább rászorulóknak születtünk. A kongregáció első alapszabályának egyetlen vesszője sem változott; nem gondolhatunk más megfogalmazásokra. A Szentlélek továbbra is támogat bennünket, ha garantáljuk a karizmatikus hűség működését.”
Mária, a Keresztények Segítsége továbbra is tanítónőnk, mint a kilencéves kori álomban: ezért a az első nap végén a Segítő Szűz Mária Egyesületének (ADMA) tagjai videós tanúságtételt ajánlottak fel, amelyben kiemelték azt az erőt, amely a keresztény családot támogatja.
ANS-Torino/Szaléziak.HU
