Főoldal / Szalézi világ / A Szalézi Család boldogmondásai - a rendfőnök áprilisi üzenete
A Szalézi Család boldogmondásai - a rendfőnök áprilisi üzenete
2019-04-13 Szombat | #Szalézi világ | KIEMELT | ARCHIVÁLT
A témakör teljes mértékben összhangban van azzal a felhívással, amelyet Ferenc pápa a Gaudete et Exsultate kezdetű apostoli buzdításában indított el: meghívás a szentségre, az egyszerű szentségre, a mindennapi élet szentségére. Ez az a szentség, melyet emberek milliói névtelenül élnek meg – emberek, akik soha nem lesznek oltárra emelve (szentté avatva), de mégis gyönyörű keresztény életet élnek. Ki tudja, hátha te is egyike vagy a mindennapi élet ezen szentjeinek, kedves olvasó?
Íme, a Szalézi Család hét boldogsága:
1. Boldog az a Szalézi Család, amely örömét leli a szegénységben. Isten kegyelmével áthatva csodákat fog művelni a legszegényebb és leginkább peremre szorult fiatalok között. Ez a szentség!
Látva mindazt, amit az elmúlt öt év során rendfőnökként tapasztaltam és láttam az egész szalézi világban (85 nemzetben), hogy Isten továbbra is igazi „csodákat” tesz minden nap megannyi fiú, lány és serdülő, különösen a legszegényebbek és a leginkább peremre szorultak között.
Ezek olyan csodák, amelyeknek nincs semmi köze a pénzügyi eszközökhöz, hanem egy személyes bánásmódból erednek, amely hiteles, szeretetteljes, befogadó és valóban meghallgatja minden fiatal helyzetét – olyan eseteket, amelyek nagyon gyakran igazi drámai valóságot tükröznek.
2. Boldog az a Szalézi Család, amely megtestesíti a Jó Pásztor szelídségét és szeretetét, szeretetteljes kedvességgel üdvözli és kíséri a fiatalokat, párbeszédre tanítva őket, üdvözölve sokféleségüket. Ez a szentség!
Mennyire fontosnak tűnik számomra, hogy a fiatalokat párbeszédre neveljük és arra, hogy üdvözöljék azokat, akik másak. Az egyik legutóbbi látogatásomon Európában egy tinédzser hangosan imádkozott azért, hogy „képesek legyünk elhagyni a külföldiektől való félelmet”. Megkérdeztem magamtól: „Milyen magot vetettünk el – mi, felnőttek, vagy legalábbis mai társadalmaink néhány világi tisztségviselője –, ha egy 15 éves lánynak félnie kell valakitől egyszerűen azért, mert más?”
3. Boldog az a Szalézi Család, amely közel áll a másikhoz, meggyógyítja a szenvedők sebeit, reményt ad azoknak, akik remény nélkül élnek, és így elhozza a feltámadt Krisztus örömét. Ez a szentség!
A remény egyike a keresztények nagy erényeinek, egy „talizmán”, ami ma nagyon hiányzik. Ha nem is tudjuk megoldani mások problémáit, de az ő oldalunkon állhatunk, jószándékkal és tisztelettel. Segíthetünk meggyógyítani a sebeiket, mert ki az, aki nem hordoz valamilyen sebet vagy sérülést a lelkében és a szívében? Ki az, aki nem hálás egy mégannyira kicsi gesztusért is, amely segít enyhíteni az élet sebeinek fájdalmát?
4. Boldog az a Szalézi Család, amely éhezi és szomjazza az igazságot és elkíséri a fiatalokat a küldetésük során, hogy megvalósítsák az élettervüket akár a családjukban, a munkahelyen, vagy a politikai és társadalmi elkötelezettségben. Ez a szentség!
Mindenhol a világon, ahol jártam, megkérdeztem a fiatalokat, akikkel találkoztam, hogy vannak-e álmaik, ideáljaik és terveik arról, hogy mit kezdenek az életükkel – akinek nincsenek, ott fennáll annak a veszélye, hogy „csak túlélők” és nem teljes értékűen élik az életüket. Emiatt az egyik legszebb dolog, amit a szaléziak tesznek az, hogy elkísérik a fiatalokat útjukon, minden fiatalt, függetlenül attól, hogy milyen élethelyzetben vannak, legyen az élettervük kicsi, vagy nagy, törékeny, vagy szilárd. Elkísérik és támogatják őket abban, hogy az életüket azokhoz a pillérekhez rögzítsék, amelyek segítik őket, hogy szilárdan állják az erős szeleket és a háborgó tengert.
5. Boldog az a Szalézi Család, amely élő tapasztalatként éli az irgalmasságot, megnyitja a szemét és a szívét a meghallgatásra és a megbocsátásra. Így olyan otthonná válik, ahol szívesen látnak másokat. Ez a szentség!
Ha létezik egy szó, amely ma nincs a közhasználatban, akkor az a kegyelem. Ezért van az, hogy amikor Ferenc pápa olyan sokat beszél a kegyelemről, a „végzet prófétái” gyorsan rávágják, hogy a szavai butaságok és a gyengeség jelei. Ez az, amiért a keresztény élet érvényben levő útjai nem valósulnak meg. Velünk nem ez a helyzet, barátaim. A szalézi mód, hogy megértsük az életet és a nevelést, alapvetően és elsődlegesen úgy valósul meg, hogy megértjük, együttérzünk vele és irgalommal tekintünk a másikra, azon alapul, hogy üdvözöljük, szívesen látjuk és meghallgatjuk a másikat.
6. Boldog az a Szalézi Család, amely igyekszik hiteles lenni, teljes és átlátható, miközben szeretetteljes pillantással átlát a külső megjelenésen és felismeri Isten kegyelmének művét minden emberben. Ez a szentség!
Ez a boldogmondásunk szinte teljesen ellentétes azzal, amit a társadalom „eladni” próbál. Sokkal könnyebb „eladni” a könnyű sikerbe vetett hitet, trükköket, hazugságokat és a „feketepiacot” felhasználva, nem pedig hinni és kiállni amellett, ami igazán jó. Sokkal könnyebb nagyképűsködni és amellé állni, akinek „ereje” vagy hatalma van, vagy sikeres, mint kiállni amellett, aki jó és igaz. Éppen ezért mi megkülönböztetés nélkül olyan emberek mellett állunk, akik jók és igazak - mert ilyenek is léteznek. Azokhoz szeretnék tartozni, akik hitelesek és átláthatóak, akik rácsodálkoznak Istenre és az ő Igéire. Nem mehetünk mindkét irányban. Választanunk kell: az egyik vagy másik irányt, mert mindkettő nem létezhet egyidejűleg. Továbbá arra törekszünk, hogy a fiataloknak adjuk a szívünket, amely átlátható, világos és nyitott Isten és mások felé, még akkor is, ha ez nem mindig a legegyszerűbb dolog.
7. Boldog az az Szalézi Család, amely az evangélium igazságából indul ki, hűséges Don Bosco karizmájához, így élesztővé válik az új emberiség számára, és még a keresztet is örömmel átöleli Isten országáért. Ez a szentség!
Továbbra is hiszünk abban, hogy Don Bosco karizmája Isten ajándéka az Egyház és a világ számára, ma is időszerű és nagyobb szükség van rá, mint valaha. Alázatosan hiszünk abban, hogy a mai világból hiányzana valami nagyszerű és pótolhatatlan, ha a szalézi karizma nem létezne, amely elterjedt a világ több ezer jelenlétében, 134 országban és több millió fiatal és családjaik körében.
És mi továbbra is hiszünk ebben – még akkor is, ha biztosan tudjuk, hogy egy ledőlő fa több zajt csap, mint egy csendesen növekedő erdő (bosco), amelynek csendben növekedő lombjai árnyékában sokan találnak menedéket.
Azért hát azt szeretném, hogy vidámak és boldogok legyünk!
Szeretettel: Don Ángel
Szaléziak.HU
