Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – Nyílt levél a szalézi munkatársaknak az előző koordinátortól
Olaszország – Nyílt levél a szalézi munkatársaknak az előző koordinátortól
2026-06-03 Szerda | #Szalézi világ
A Szalézi Munkatársak 6. Világkongresszusán (Sacrofano, 2026. június 7–10.), amelyet a Szövetség alapításának 150. évfordulója alkalmából tartottak, a fő események között szerepelt az intézmény új világ-szintű koordinátorának, a spanyol Borja Péreznek a bemutatása. Miután az előző világkoordinátor, Antonio Boccia ezzel befejezte szolgálatát, egy levélben kívánta megosztani háláját az összes taggal, valamint néhány gondolatot és reflexiót a vezetői és kormányzói ciklusa alatt szerzett tapasztalatairól, és jókívánságait a jövőre nézve.
A levél szövegének fordítását az alábbiakban közöljük:
Kedves barátaim,
Most, hogy véget ért a világkoordinátori megbízatásom, mély szükségét érzem, hogy mindannyiótokhoz szóljak. Amit nektek írok, az nem egy hivatalos beszámoló, hanem egy szívből fakadó levél, amelyet egy olyan érzés ihletett, amely minden mást felülmúl e nyolc évnyi utazás után: a hála.
Első gondolataim azokhoz szólnak, akik a legközelebb álltak hozzám a Szövetség működtetésében: a világ-szintű tanácsosokhoz és a világ-szintű küldöttekhez. Együtt, a Világtanácsban olyan éveket éltünk át, amelyeket habozás nélkül rendkívülinek nevezhetek. Váratlan kihívásokkal néztünk szembe, mint például a világjárvány, amely arra kényszerített minket, hogy újragondoljuk a közelség módját, felfedezve, hogy a közösség nem ér véget a képernyő előtt. Dolgoztunk identitásunk megszilárdításán, azon, hogy elősegítsük azt a közös felelősségvállalást, amely ma már nem csak egy szó, hanem egy élő, lélegző szervezeti kultúra. Megtapasztaltuk egy olyan gazdasági és emberi szolidaritás szépségét, amely képes volt elérni a rászorulókat, megmutatva, hogy a szalézi családi szellem képes átölelni az egész világot.
Szeretném név szerint megköszönni mindannyiótoknak, drága útitársaim. Köszönet világ-szintű küldötteknek: Giuseppe Casti atyának, Nam Nguyen testvérnek, Leslie Sandigo nővérnek és Lucrecia Uribe nővérnek lelki útmutatásukért és a karizma lényegére való állandó emlékeztetésükért.
Köszönet minden világ-szintű tanácsosnak, akik az évek során egymást váltották, régióink és a Végrehajtó Titkárság hangját és életét képviselve: Filippo Servilli, Franz Defaut, Stanislav Veselsky, Antuvan Amali, Patrick Hinvi, Philip Yu, Francisco Burciaga, Asmirian Montilla, Orazio Bidarra, Alzira Maraes, Carlo Pellegrino, Raul Fernandez, Italo Canaletti, Barbara Klose, Jan Daems, Blazka Merkac, Jennifer Nkonde, Athanasie Baranykwa, Alphonse Mukaya, Devasia Kuriakose, Imelda Benitez, Martin Calderon, Miguel Zevrnjia, Darlene Reis és Deliana Almendras. Köszönöm az elkötelezettségüket, a pihenésükből szakított órákat, az őszinte beszélgetéseket, és azt, hogy velem együtt mindig azt keresték, ami a Szövetségnek a legjobb.
Külön köszönet és jókívánságok Borja Pereznek, aki átveszi az új világ-szintű koordinátori posztot. Örömmel és magabiztosan bízom rá Egyesületünk vezetését, abban a hitben, hogy bölcsességgel és szenvedéllyel fogja azt inspirálni.
Ebben a hálás emlékezés pillanatában szívem fáj két nővér emlékétől, akikkel együtt jártunk ezen az úton, és akik most a mennyből kísérnek minket: Cinzia Arenától és Rosanna Katangutól. Hitükről és a Szövetség iránti szeretetükről tett tanúságtételük, egészen a végéig, felbecsülhetetlen ajándék mindannyiunk számára.
De hálám, mint egy ölelés, kiterjed az egész Egyesületre, minden egyes szalézi munkatársra, férfira és nőre, akik az öt kontinensen szétszóródtak. Ez alatt a nyolc év alatt felbecsülhetetlen kiváltságban volt részem, hogy utazhattam, találkozhattam veletek, első kézből tapasztalhattam karizmánk vitalitását. Saját szememmel láttam globális sokszínűségünk gazdagságát. Lelkes fiatal képzőkkel, olyan családokkal találkoztam, akik nehézségeik ellenére befogadó otthonokká válnak, és olyan közösségekkel, amelyek bőkezűen adakoznak a legszegényebbeknek. Ti vagytok Don Bosco gyönyörű arca ma. Ti vagytok azok, akik a világi világ csendjében és mindennapjaiban életre keltik az Apostoli Életút projektjét.
Visszatekintve arra, amit megtapasztaltunk, Mária éneke, a Magnificat jut eszembe. Mi is elmondhatjuk, hogy az Úr nagy dolgokat tett kicsinységünkön keresztül. Tekintett alázatosságunkra, és irgalmasságának eszközeivé tett minket nemzedékről nemzedékre.
És pontosan azzal, hogy arra tekintünk, amivé váltunk, arra hívlak benneteket, hogy soha ne hagyjátok abba az álmodást. Az álmok, ahogy Don Bosco tanította nekünk, a motor, amely előre hajt minket. Felajánlom nektek azokat az álmokat, amelyeket ezekben az években dédelgettem: egy olyan oktatás álmát, amely valóban megérinti a szívet; olyan fiatalok álmát, akik nem csupán befogadók, hanem bátor főszereplői a döntéseinknek; egy olyan Egyesület álmát, amely gyógyító otthon a sebzett családok számára és a szinodalitás laboratóriuma az egész Egyház számára.
Arra kérlek benneteket, hogy továbbra is álmodjatok jövőről számunkra, és mindenekelőtt a fiataljaink számára. Szükségük van örömteli tanúságtételünkre, világi szakértelmünkre, arra a képességünkre, hogy „szaléziak legyünk a világban”.
Szalézi Szent Ferenc „szent közönyével” búcsúzom tőletek: Nem elért célként, hanem a jó talajba – ami ti vagytok – helyezett magként bízom rátok ezeket az éveket és ezeket az álmokat, bízva abban, hogy a Szentlélek és Mária, a Keresztények Segítsége továbbra is vezetni fogja lépteinket.
Nagyon köszönöm, hogy velem tartottatok. Együtt képesek vagyunk rá, és együtt továbbra is nagyszerű dolgokat fogtok elérni.
Szeretettel és hálával
Antonio Boccia
ANS-Róma/Szaléziak.HU
