A szalézi szentség történelmi vonatkozásai: a Segítő Szűz Mária Leányai 1.
2026-05-13 Szerda | #Aktuális
A szalézi szentség történeti vonatkozásairól beszélni annyit tesz, mint egy konkrét tapasztalattal foglalkozni, amely a valdoccói oratóriumból és a mornesei első házból született oktatási közösségek mindennapi életében fejlődött ki. Ez a tanulmány a Segítő Szűz Mária Leányaira, és különösen az 1900 és 1950 közötti boldoggá avatási eljárásokból kibontakozó információkra összpontosít. A hangsúly nem az erények „katalógusán” van, hanem az eljárási forrásokon – különösen a „Pozíciók”-on –, amelyek a szentség hírének tanúságtételeit, dokumentumait és értékeléseit gyűjtik. Maria Domenica Mazzarello, Teresa Valsé Pantellini és Maddalena Morano alakjain keresztül a szöveg két dinamikát emel ki: a tanúk által érzékelt és kinyilvánított szentséget, valamint a Regulához, a megelőző módszerhez és a fiatal nők körében végzett nevelési küldetéshez való hűségként áhított és megélt szentséget.
A szalézi életszentség témája a történelem során gazdag és átfogó; magában foglalja a Szalézi Család minden tagjának és támogatójának hitben, reményben és szeretetben való érésének útját, akik a valdoccói oratórium és a mornesei első közösség idejétől kezdve Don Bosco és Mazzarello anya életmódjában megtalálták és megtalálják továbbra is a keresztény élet teljességének eléréséhez szükséges érvényes elemeket. Ennek a tanulmánynak az alcíme: Az FMA-tagok boldoggá avatási eljárásainak új szempontjai a szalézi szentségnek az FMA-tagokra vonatkozó, és köztük is elsősorban azokra vonatkozó széles körét szűkíti le, akiknek boldoggá avatási eljárása a kutatás által vizsgált időszakban folyamatban van. Ezért két előzetes megjegyzésre van szükség:
- A szalézi női szentség nem korlátozódik csupán azokra az FMA-tagokra, akiknek a szentté avatási eljárása már megindult; éppen ellenkezőleg: számos FMA-tag élt hősies, csendben és áldozathozatalban gazdag életet az udvarokon, konyhákban, mosodákban, műhelyekben, oratóriumokban, iskolákban, missziókban, hazájukban és a világ legtávolabbi zugaiban. Senki sem gondolt még arra, hogy bemutassa az ügyeiket, és emiatt, annak ellenére, hogy példaértékű életet éltek, kimaradnak a kutatásunkból. Azok viszont, akiket az egyház „tiszteletreméltó”, „boldog” vagy „szent” címmel ismert el, ettől még nem szentebbek másoknál. Nem egy teljes képet vázolok fel tehát, hanem csupán a női szentség egy reprezentatív szeletét.
- A második pontosítás a jelentés tartalmára vonatkozik a kongresszus által felvázolt kronológiai időszakra vonatkozóan: 1900-1950. Ha az eljárás megindítását vesszük alapul, akkor tanulmányunk tárgyát kizárólag az a három, ebben az időszakban megindított FMA ügye képezné: Mária D. Mazzarello nővéré (ma már szent), Teresa Valsé Pantellini nővér (ma tiszteletreméltó) és Maddalena Morano nővér (ma boldog) ügye, amelyeket 1911-ben, 1926-ban és 1935-ben indítottak az Acqui, Torino és Catania egyházmegyékben, és így csak Olaszországon belül maradnánk. Ha azonban az FMA életét vesszük kritériumként a kongresszus által vizsgált időszak keretei között, akkor Boldog Laura Vicuñát (†1904) és nyolc FMA-t találunk, akik Európában és Amerikában végezték missziós tevékenységüket, és akiknek az eljárásai jelenleg is folyamatban vannak.
E jelentés rövidsége az első lehetőséget sugallja, a hivatkozások gazdagságát és a Segítő Szűz Mária hat leánya, valamint Laura Vicuña életszentségének tapasztalatát egy másik alkalomra hagyva.
Az utolsó bevezető pontosítás a forrásra vonatkozik, amelyet a címben már a boldoggáavatási eljárások kifejezéssel jelöltünk. Minden folyamat különféle dokumentumokat gyűjt és készít, az egyházmegyei szakaszt dokumentáló nyilvános példánytól kezdve a posztuláció által részletezett Positión át egészen a pápa által aláírt, az eljárást lezáró apostoli beadványig. Csak egyféle dokumentumot választottam, az úgynevezett Positiót, amely a hősies erények érvelő bemutatását (Informatio ) jelenti a kánoni folyamat (Summarium ) során gyűjtött tanúságtételek és dokumentumok felhasználásával. Három referenciaszámmal rendelkezve összesen hat Positiót vizsgáltam meg: hármat a Super Introductione Causae-t és hármat a Super Virtutibus-t, amelyekben gazdag eljárási anyagot (több mint 1200 oldal) találtam a szemtanúk kikérdezése alapján a főszereplőink által megélt teológiai és sarkalatos erényekkel, valamint szerzetesi fogadalmakkal kapcsolatban.
Módszertani szempontból úgy döntöttem, hogy kiválasztok egy konkrét kérdést a kihallgatásból, amely az FMA-k szentségének hírnevét érinti, és feltettem magamnak a kérdést: ki és hogyan beszélt három nővérünk szentségéről; majd megpróbáltam felismerni szentségükben a szalézi nyomot. Előadásom így épül fel: az első részt „Érzékelt és kinyilatkoztatott szentség” címmel láttam el; a másodikat pedig „A vágyott és megvallott szentség” címmel.
- Érzékelt és kinyilatkoztatott szentség
Az elsőként felmerülő aspektus a személyes észlelések sorozata, amelyeket a kihallgatás során szóban vagy írásban kijelentettek a tanúk, akik olyan emberekről beszélnek, akikkel személyesen vagy hallás útján találkoztak. Ez a jelenség azért érdekes, mert egyik tanú sem a szentség definíciójával kezdi, hanem a fogalomhoz megfelelőnek ítélt adatok felhasználásával fogalmazza meg azt. Végső soron azonban ítéletük a szentség történelmi korukban kialakult és Isten népének hitérzéke („sensus fidei”) által megszűrt fogalmának kifejeződése.
1.1. Maria Domenica Mazzarello nővér (1837-1881)
Maria Mazzarello Don Boscóval való első találkozása során azonnal megérezte szentségét, és már 1864 októberében, 70 évvel szentté avatása előtt, kimondta a híres kijelentést: „Don Bosco szent, és ezt érzem is.” Egész életében kutatta és megélte Don Bosco lényeges vonásait, azokat női és nevelői helyzetének megfelelő kategóriákba ültetve át .
A tárgyalási dokumentumok biztosítanak minket arról, hogy szentsége nem veszett el sem Don Bosco, sem a többi szalézi számára. Cagliero bíboros kijelentette: „Hat éven át vagy még tovább tanúja voltam annak, hogy ugyanazokat az erényeket egyre növekvő keresztény és vallási tökéletességgel gyakorolták, odáig menően, hogy halála után azonnal azt mondtam a körülötte lévő nővéreknek, hogy ne szomorkodjanak, mert főnöknőjük a mennybe ment, hogy élvezze szentségének jogos jutalmát [...] Ez volt az én véleményem is, és a Tiszteletreméltó Alapító, Don Bosco is így vélekedett, aki Mazzarello anyát szent szerzetesnőként és rendkívül körültekintő elöljáróként tisztelte.” Teresa Laurentoni nővér hozzáteszi: „Láttam leveleket, amelyeket Don Bosco írt Pastore asszonynak Valenzából, és amelyekben azt írta, hogy Maria Mazzarello nővér szent.” Ursula Camissasa nővér pedig azt vallja, hogy Mazzarello anya halála után Lemoyne atya „megparancsolta, hogy semmit se érintsenek a szobájában, és hogy senki se lakjon ott”.
Az FMA-k benyomásával kapcsolatban Elisabetta Roncallo nővér kijelenti: „A közösségben az volt a vélemény, hogy szent életű elöljárónk van. Ezt a felfogást osztották azok is, akik akik kívülről keresték meg őt.” Az amerikai misszionáriusok így egészítik ki: „Életében mindenki szentéletű szerzetesnőnek tartotta; halála után pedig azért imádkoztunk hozzá, hogy kegyelmeket nyerjen nekünk.”
Sr. Sylwia Ciężkowska FMA
Folytatjuk...
donbosco.press/Szaléziak.HU
