A Szalézi Társaságba való belépés feltételei
2024-04-19 Péntek | #Aktuális
hivatas • szalézi élet • szalézi élet •
Közeledik az az idő, amikor a világ különböző részein egyes fiatalok, akiket Isten kegyelme vonz, arra készülnek, hogy kimondják „Fiat”-jukat, hogy kövessék Krisztust, annak a karizmának megfelelően, amelyet Isten Bosco Szent Jánoson keresztül alapított. Milyen hajlandósággal kellene megközelíteniük a csatlakozást Bosco Szent János Szalézi Társasághoz? Maga a szent mondja ezt egyik levelében, melyet fiainak címzett (MB VIII, 828-830).
Pünkösd napján Don Bosco levelet intézett minden szalézihoz, amelyben arról írt, hogy milyen céllal lépjenek be Szalézi Szent Ferenc Jámbor Társaságába, és bejelentette, hogy talán hamarosan véglegesen jóváhagyják azt. A birtokunkban lévő dokumentumok között ennek nyoma sincs. Mivel azonban aláírását május 24-re, Mária a Keresztények Segítsége ünnepére datálják, úgy tűnik, hogy az aznapi ünnep ihletet adott neki az íráshoz, és élénkebb jövőképet mutatott számára. Mindenesetre több másolatot készíttetett, aztán maga változtatta meg a dátumot, és sajátkezűleg írta fel a címzést Don Bonettihez és fiaimnak Szalézi Szent Ferencben, akik Mirabellóban élnek; Don Lemoyne-nak és a fiaimnak Szalézi Szent Ferencben, akik Lanzóban élnek. Ugyancsak az ő aláírása és a címzés is: Az igazgató olvassa el és indokolja meg, ahol szükséges.
Íme az oratóriumbeli szaléziaknak szánt példány szövege.
„Don Ruának és a többi szeretett fiamnak Szalézi Szent Ferencben, akik Torinóban élnek.
Társaságunkat talán hamarosan véglegesen jóváhagyják, és ezért gyakran kell beszélnem szeretett gyermekeimmel. Mivel ezt nem mindig tudom megtenni személyesen, legalább levélben megpróbálom.
Azzal kezdem, hogy szólok a Társaság általános céljáról, majd egy másik alkalommal folytatom majd ugyanennek a betartásáról.
Társaságunk első számú célja tagjainak megszentelődése. Ezért mindenkinek a belépéskor meg kell szabadulnia minden más gondolattól, minden más gondtól. Aki azért lép be, hogy nyugodt életet éljen, hogy kényelmesen folytassa tanulmányait, felszabaduljon szülei parancsai alól, vagy felmentse magát valamely felettese felé irányuló engedelmesség alól, annak rossz vége lenne, és többé nem lenne a Megváltó követője (seguimi - kövess engem), mivel a saját világi hasznát követné, nem pedig a lelke javát. Az apostoloknak a Megváltó örök országot ígért, de nem azért, mert elhagyták a világot, hanem azért, mert késznek vallották magukat, hogy elhagyva azt kövessék őt a megpróbáltatásokban; ahogy valóban meg is tették, életüket kitöltve munkával, vezekléssel és szenvedéssel, végül vértanúságot szenvedve a hitért.
Azok, akik meg vannak győződve arról, hogy szüksége van rájuk a Társaságnak, még jó céllal sem léphetnek be és nem maradhatnak. Ezt mindenkinek világosan be kell vésnie elméjébe és szívébe: a legfelsőbb elöljárótól kezdve az utolsó tagig, hogy senkire nincs szükség a Társaságban. Egyedül Istennek kell lennie a vezetőjének, a feltétlenül szükséges mesternek. Ezért a Társaság tagjainak a vezetőjükhöz, igazi mesterükhöz, jutalmazójukhoz, Istenhez kell fordulniuk, és az Ő kedvéért kell beiratkozni a Társaságba, az Ő kedvéért kell dolgozni, engedelmeskedni, feladni azt, amit a világban birtokolt, hogy élete végén azt mondhassa a Megváltónak, akit példaképül választott: Ecce nos reliquimus omnia et secuti sumus te; quid ergo erit nobis? (Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz hát a jutalmunk? Mt 19,27)
Miközben azt mondjuk, hogy mindenkinek kizárólag attól az egy vágytól vezérelve kell belépnie a Társaságba, hogy tökéletesebben szolgálja Istent és jót tegyen önmagával, addig mi úgy értjük, hogy valódi jót tegyen önmagával, lelki és örök jót. Aki kényelmes életet, jólétet keres, az nem jó szándékkal lép be Társaságunkba. Mi a Megváltó szavát vesszük alapul, aki azt mondja: "Aki a tanítványom akar lenni, menjen, adja el mindenét, amije van a világon, adja a szegényeknek, és kövessen engem." De hová menjen, hová kövesse, ha egy darab földje sincs, amire lehajthatná fáradt fejét? „Aki a tanítványom akar lenni - mondja a Megváltó -, kövessen engem imával, bűnbánattal és mindenekelőtt tagadja meg önmagát, vegye fel a mindennapi megpróbáltatások keresztjét, és kövessen engem. Abneget semetipsum tollat crucem suam quotidie, et sequatur me .” ( Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap és úgy kövessen. Lk 9,23 ) De meddig kell követni őt? Halálig, és ha kell, akár a kereszthalálig.
Ezt teszi Társaságunkban az, aki a szent szolgálatban, tanításban vagy más papi gyakorlatban kimeríti erejét, akár az erőszakos haláláig a börtönben, a száműzetésben, vasban, vízben, tűzben, amíg aztán, miután a földön együtt szenvedett és meghalt Jézus Krisztussal, vele együtt élvezhet a mennyben.
Nekem úgy tűnik, hogy ez az értelme Szent Pál szavainak, aki azt mondja minden kereszténynek: Qui vult gaudere cum Christo, oportet pati cum Christo . (Aki Krisztussal akar örülni, Krisztussal együtt kell szenvednie.)
Ha egy ilyen jó beállítottságú tag csatlakozott a Társasághoz, akkor szerénynek kell lennie, és örömmel kell fogadnia minden tisztséget, amit rábíznak. A tanítást, tanulást, munkát, prédikálást, gyóntatást a templomban és a templomon kívül, a legalantasabb feladatokat is jókedvűen és készséggel kell vállalni, mert Isten nem a munka minőségét nézi, hanem annak a célját, aki elvégzi azt. Ezért minden tisztség egyformán nemes, mert egyformán értékesek Isten szemében
Drága gyermekeim, bízzatok elöljáróitokban: nekik szigorúan számot kell adniuk Istennek a ti cselekedeteitekről, ezért tanulmányozzák képességeiteket, hajlamaitokat, és úgy rendelkeznek velük, ahogyan az erősségeiteknek megfelel, de mindig úgy, hogy az Isten nagyobb dicsőségére és a lelkek javára váljon.
Ó, ha testvéreink ilyen beállítottsággal lépnek be a Társaságba, házaink minden bizonnyal földi paradicsommá válnak. Béke és harmónia fog uralkodni az egyes családok egyedei között, és a szeretet lesz a mindennapi öltözete azoknak, akik parancsolnak, az engedelmesség és a tisztelet fogja megelőzni az elöljárók lépéseit, cselekedeteit, sőt gondolatait is. Röviden, az emberek testvéri családja lesz az atyjuk körül, hogy előmozdítsák Isten dicsőségét a földön, hogy aztán egy napon szerethessék és dicsérhessék őt a mennyei áldottak mérhetetlen dicsőségében. Isten töltsön el benneteket és munkátokat áldásokkal és az Úr kegyelme szentelje meg tetteiteket, és segítsen kitartani a jóban.
Torino, 1867. június 9., pünkösd napja.
Krisztusban szeretettel, Bosco János atya”
donbosco.press/Szaléziak.HU
