A szubjektivitás, a hálózatok és a kapcsolódási formák
2018-09-14 Péntek | #Aktuális | ARCHIVÁLT
kommunikáció • fiatalok •
A fiatalok ma egy globalizált világban élnek, összefüggések és kapcsolatok hálózatában. Az áruk, információk, elektronikus képek, dalok, szórakozás és hóbortok szinte azonnal elterjedtek az egész bolygón. A közösségi hálózatok természetes élőhelyeikké váltak, és ezeken keresztül ismerik meg a környező világot. Ariel Fresia szalézi atya eredeti álláspontot képvisel a digitális világot benépesítő fiatalok megértése terén.
A fiatalok egy új társadalmi összetevőt alkotnak, amely a kommunikációhoz, az egyidejűséghez, az új hálózati technológiákhoz és interfészekhez kapcsolódik. Emiatt a kötelékek létrehozásának és a kapcsolatok fenntartásának módja rugalmas és képlékeny lesz, mivel anélkül is kapcsolatban vannak egymással, hogy egy térben kellene tartózkodniuk vagy akár egy kis időt eltölteniük benne. Barbero megerősíti, hogy a kultúrát "három dimenzióval határozhatjuk meg: a világ térsége, a város területe és a fiatalok ideje". A fiatalok egyszerre több térnek is a lakói és időtlen időben mozogva különböző idősíkokat kezelnek.
E korszak bennszülötteiként, a fiatalok tudják, hogyan kezeljék az elemeket, amelyekre szükség van ahhoz, hogy az aktuális kultúra szövedékévé alakuljanak. Ők már beleszülettek a digitális kultúrába és hálózatokba. A nyelv mutációi, az információ mentális rendezése, a sokrétű és változatos figyelem, a térbeli és az időbeli dimenziók - mindezeknek variálhatóknak kell lenniük ahhoz, hogy azon gondolkodjunk, miként alakul ki ez az új fiatalos téma a hálózatokon belül. Az a tény, hogy az új kommunikációs technológiák segítségével hozzákapcsolódhatunk egy fiatalhoz, nem jelenti azt, hogy habár nem tudjuk megfejteni, de meg tudjuk tanulni azt a módot, ahogyan ebben a kultúrában érzékelni és fejlődni lehet. A kapcsolódás nem feltétlenül jelenti azt, hogy ténylegesen osztozunk a kódjaikban. A felnőttek olyan idegenek, akik egy új nyelvvel és annak rituáléival néznek szembe. Nem elegendő megtanulni ugyanazokkal az eszközökkel manőverezni, közös értelmezési kódokat kell találni.
A felnőtt-centrikus módszerek, amelyek a fiatalok életmódjára utalnak, nem tesznek mást, mint megzavarják a felnőtteket a változásokkal, anélkül, hogy képesek lennének megfogalmazni egy másik javaslatot, amely nem mentegetődző. Sok felnőtt azt állítja, hogy a fiatalok nem kommunikálnak és csak szabadidős és zenei célokra használják a technológiát. A szemtől szembeni, vagy közvetlen kapcsolatokon túl a fiatalok egy másik paradigmán keresztül kommunikálnak, hiper-kapcsolódva élnek és a nem irányított kommunikáció különböző szintjeit fejlesztik ki. A kommunikációs technológiákon, hálózatokon és interfészeken keresztül építik a szubjektivitásukat.
A társadalmi mutáció, a kulturális változások és a technológiai forradalom folyamata "exponenciálisan bővül, mivel képesek létrehozni egy interfészt a technológiai területek között egy közös digitális nyelven keresztül, amelyen az információkat generálják, archiválják, lekérik, feldolgozzák és továbbítják". A kommunikáció területe összetett, olyan terület, amelyen a fiatalok összekapcsolják identitásuk kapcsolatainak és társadalmi konstrukciójának új formáit. A hozzáférhetőség nehézségein kívül különbözik a kulturális tőke is, ami megakadályozza a kommunikációs erőforrások, összeköttetések és hiperhivatkozások elérését.
Mindazok, akik hozzáférnek a kulturális fogyasztáshoz, és azok is, akik nem, azoknak a lelkipásztori javaslatoknak a címzettjei, amelyek az egyház küldetésének határain találhatók. Minden fiatal alany a folyamatos információk, a közösségi hálózatok és a közvetett kommunikáció közepette él.
A fiatalok benépesítik a hálózati technológiákat, feltalálják magukat a hálózati ökoszisztémában, és így gyorsan képesek megbirkózni a korszakváltással. Számukra a valóság és a digitális együttélés nem jelent problémát. Nem csak technológiák; ezek a társadalmi artikuláció formái. Mivel a hálózaton belüli kapcsolatok a szubjektivitás alapszabályának részét képezik, a mindennapi élet feltételei. A hálózatok a fiatalok életének részét képezik, és a mi életünk részei is, akik az ő kortársaik vagyunk, annak ellenére, hogy ez nekünk sok igyekezetbe kerül.
A hálózatok alkotják a szubjektivitás új forgatókönyvét, és a kapcsolatok kötőelemét vagy szövetét, amelyet előállítanak és reprodukálnak. Ha a lelkipásztori gyakorlatra úgy próbálunk gondolni, mint a hálózatokba kivetett hálóra, akkor szükség lesz arra, hogy bejussunk a fiatalok valóságába, megértsük kéréseiket és kapcsolataik formáit; majd ezek után átgondoljuk az értelmezzük a kereteket és a javaslatokat.
ANS/Szaléziak.HU
