Az idők során nem volt hiány Don Giovanni Boscóról készült karikatúrákból és felszínes ítéletekből, még azok részéről is, akik nagyságát egyszerű demográfiai vagy fizikai tényre próbálták redukálni. Ezek közül a magassága irónia tárgya volt, egyesek erkölcsi vagy intellektuális korlátaira utalva. Egy alaposabb történelmi elemzés azonban azt mutatja, hogy Don Bosco a maga korában tökéletesen átlagos volt, ha nem átlagon felüli. Annak ellenére, hogy végső soron nem a fizikai, hanem az emberi és lelki nagyság számít.
Milyen magas volt Don Bosco? Tegyük fel, hogy 1,66 m.
Néhány évvel ezelőtt egy újságíró és alkalmi történész egyik röpiratában Don Boscót „Valdocco kicsi, de merev papjaként” jellemezte. Ezekkel a szavakkal jelentős intellektuális és jellembeli korlátokat szándékozott tulajdonítani neki, de hogy a sértést tetézze, gondosan megjegyezte, hogy Don Bosco mindössze 163 cm magas.
Nos, azon túl, hogy egy férfi termetének kevés köze van az erényéhez és az intelligenciájához, mit mondhatunk Don Boscóról?
A Becchi-beli Bosco családot falutársaik „Ij Boschèt” vagy „Boschetti” (MO 119) néven ismerték, ez a becenév egyeseket arra a téveszmére vezetett, hogy alacsony termetűek voltak. De Francesca Bosco, Giuseppe „Pin dij Boschèt”, a szent testvérének dédunokája azonban egy 1980. november 28-án kelt levelében biztosít minket arról, hogy ez egy tipikusan helyi név, amelynek semmi köze a magasságukhoz. A Becchi-beli Bosco családot „Boschèt”-nek hívták, ahogy a Cavallo családot „Cavalin”-nak, és így tovább. Ez talán megkülönböztette őket a máshonnan származó Bosco és Cavallo családoktól is.
Don Bosco életrajzírója, Don GB Lemoyne, aki 24 évig élt a szenttel, „megfelelő magasságúnak” írja le őt, és mindazok, akik ismerték, megerősítik, hogy „átlagos magasságú” volt.
Mit kezdjünk tehát ezzel az 1,63 méterrel? M. Molineris atya magyarázatot ad Episodic Life of Don Bosco című, 1974-ben a Colle-ban posztumusz kiadott művében. Don Bosco magasságára vonatkozó összes információ elsősorban első két útlevelének adatain alapul, az 1850-es, amikor Milánóba ment, és az 1858-as, amikor először indult Rómába (ASC 72-E-10-12).
Az első útlevélen Don Bosco magassága 38 uncia. Mivel egy uncia az akkori egyik számítás szerint 4,28 cm-nek, egy másik szerint pedig 4,35 cm-nek felelt meg, ez alapján magassága nagyjából 1,62 és 1,65 méter között lehetett. A második útlevélben azonban Don Bosco magassága közvetlenül tizedesjegyekben szerepel: 1,67 m. Melyik a pontosabb a két mérés közül? Kompromisszumként 1,66 m-t adjunk meg.
Don Bosco „egy 15-ös gránátos” volt, és 1835-ben sorozták be. Abban az időben a bevonuláshoz szükséges magasság legalább 1,54 méter volt, ami 12 centiméterrel alacsonyabb Don Boscónál.
Az érdekes az, hogy Szardínia Királyságában 1828 és 1837 között a katonai szolgálatra behívottak 38%-a 1,54 és 1,62 m közötti magasságú volt. Torinóban a behívók 25%-a volt ezen magassági határokon belül, de jó 18%-uk csak 1,41 és 1,54 m között volt, ezért nem megfelelő magasság miatt felülvizsgálatnak vetették alá őket (U. LEVRA, L altro volto di Torino risorgimentale 1814-1848, Torino, 1988, 62. o.).
Az idézett művében Levra nem minden kegyetlen irónia nélkül megjegyzi: „A Risorgimento ikonográfiája által ábrázolt merész újoncok, akik 1848-ban Carlo Albertót dicsérték... és 1859-ben a La bella Gigogint énekelték, nem mondhatók a fizikai vitézség mintaképeinek.”
Don Boscót tehát a korabeli viszonyokhoz képest 166 cm-es magasságával átlagosnál magasabbnak, sőt talán még annál is magasabbnak tekinthető. Ami a fizikai erőnlétét illeti, messze nem volt törpe alkatú. Erősségét saját emlékirataiban is megerősíti: „Minden társam félt tőlem, még az idősebbek és magasabbak is, bátorságom és hatalmas erőm miatt.”
És ezt be is mutatta, amikor néhány durva fiú zaklatni akarta diáktársát, Luigi Comollót: „Erre aztán megfeledkeztem magamról, az indulat felülkerekedett a józan eszemen. És mivel szék vagy bot nem akadt a kezem ügyébe, megragadtam vállánál az egyik társamat, megforgattam, mint valami furkósbotot, és a többiekhez vágtam”, olyannyira, hogy Comollo rémülten figyelmeztette: „Kedves barátom, a te erőd valóban félelmetes, de hidd el, Isten nem azt akarja, hogy ezzel az erővel bántalmazd a társaidat.” (MO 60-61).
Így Don Bosco a kor átlagos magasságához képest egyáltalán nem volt alacsony, és rendkívüli fizikai erővel és kitartással rendelkezett. Így az a újságíró, aki gúnyt űzött a termetéből, olyan benyomást kelt, mintha olyasmiről viccelődne, amiről fogalma sincs. Teljesen más benyomást keltett a jeles domonkos tudós, Ceslao Pera atya: „Bárki, aki megnézi Boldog János Bosco portréját, egyet kell, hogy értse velem abban, hogy abban a szögletes, energikus arcban a piemonti paraszt képe tükröződik, szilárd és kőkemény, mint a hegyek sziklái… De van még más is…”( PERA OP, I doni dello Spirito Santo nell anima del Blessed John Bosco, Torino, SEI, 1930, 10-11. o.)
P. Natale Cerrato SDB
donbosco.press/Szaléziak.HU
