Főoldal / Szalézi világ / Angola – Szalézi missziós önkéntesség: fedezd fel önmagad
Angola – Szalézi missziós önkéntesség: fedezd fel önmagad
2021-04-08 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
önkéntesség • misszió • Afrika •
A portugáliai Jorge Fernandes szenvedélyesen szereti az új kihívásokat és kalandokat. Számítástechnikát és projektmenedzsmentet tanult. Miután három évig szoftverfejlesztőként dolgozott Csehországban, úgy döntött, hogy egy évre szalézi missziós önkéntesként az angolai Luandába megy.
A cseh szalézi szövetség, a SADBA készítette fel és indította útjára. Angolai tapasztalatai után visszatért szülővárosába, ahol tanárként dolgozik. Teljes mértékben élvezi az életet: családja és szomszédai szeretetét, a napot és a tengerpartot. Íme néhány gondolat, amelyeket az önkénteskáént szerzett tapasztalatairól oszt meg:
Mi értelme volt elhagyni Portugáliát, hogy egy évig önkéntes legyen Angolában?
Ez az élmény lehetővé tette számomra, hogy egészen másfajta életet éljek. Nem tudtam, merre tartok, mit fogok csinálni; csak azt tudtam, hogy úgy fogok dolgozni, hogy nem fizetnek érte! Jobban meg akartam érteni létezésem célját ebben a világban. Mielőtt elmentem volna, azt mondtam magamnak, hogy "bármit megteszek". Ez arra késztetett, hogy olyan munkát kérjek, amelyet az életben a legjobban utáltam - a számítógépes hálózatok kezelése; és a missziós életem egyszerűen hihetetlen volt.
Ezért azt mondanám, hogy a kiindulási pont az, hogy képesek legyünk teljesen másképp élni, nyitottak legyünk mások felé, szolgálhassunk, és mélyebben felfedezhessük önmagunkat.
Mit fedezett fel magáról? Segít az önkéntesség során szerzett tapasztalata ma a tanári munkájában?
Nos, egy teljesen új világot fedeztem fel. Angola egyik legveszélyesebb nyomornegyedében éltem. Megízleltem ezeknek az embereknek a nehézségeit, szükségleteit és örömeit. Elmentem egy iskolába utcagyerekeket tanítani. Ettől teljesen más szemszögből láttam az életet.
Segít ez ma nekem, mint tanárnak? Azt mondanám, hogy ez sokkal több... Most már megértem, hogy minden tanítványomnak van egy élettörténete, amely megérdemli, hogy teret kapjon; hogy az iskola nemcsak azért van, hogy megtanuljanak dolgokat, hanem azért is, hogy megtanuljanak lenni. Ez az új misszió utáni perspektíva ugyanolyan nyitottá tesz engem a portugáliai munkám során ma rám bízott személyek iránt, mint azok iránt, akikkel Angolában találkoztam misszionáriusként.
Milyen volt szoros kapcsolatban élni a szaléziakkal? Mit javasolna nekik?
Az Angolában töltött idő alatt számos rend tagjaival találkoztam, és megértettem, hogyan élnek és szolgálják Istent. Időnként furcsa volt a szalézi út: úgy tűnik, komolyan munkamániásak. Végül is, nagyszerű példát adtak nekem a rászorulók érdekében végzett kemény munkáról, a nagyszerű pedagógiai modelljéről és a fiatalok iránti szeretetről.
Valami javaslat? Nos, nem tudom. Talán a szaléziaknak ugyanannyi energiát kellene fordítaniuk arra, hogy magukra vigyázzanak, mint amennyit azzal töltenek, hogy másokkal törődnek. Senki nem tehet jót, ha nem törődik a hozzá legközelebb állókkal; a közösség gondozása legyen kötelesség. Másodszor, jó lenne a Szalézi Család szentjein kívüli más szentekről is beszélni a katekézis során. Ez csak egy javaslat.
ANS-Luanda/Szaléziak.HU
