Főoldal / Szalézi világ / Argentína – Szalézi szerzetes és futsal bajnok
Argentína – Szalézi szerzetes és futsal bajnok
2018-01-04 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
szalézi élet • sport •
Leandro Alvarez, vagy ahogy kedvesen nevezik, „Leito” Mendozában született 26 évvel ezelőtt, de már hét éve nem él a szülővárosában. 19 éves korában úgy döntött, hogy szalézi szerzetes lesz. Képes volt elhagyni az otthonát, a családját és az életét, de nem tudott lemondani arról a szenvedélyről, amelynek serdülőkorától kezdve hódolt: a futsalról.
A fiatal szerzetes a tironicium gyakorlati éveit Rosarióban töltötte, ahol sikerült bekerülnie a helyi Deportivo Unión Central csapatba, amely megnyerte az argentin fustal bajnokság B ligáját és bejutott az első osztályba.
A Santo Domingo Savio szalézi plébániához érkezve sok fiatalt látunk, fiúk játszanak és futkároznak a létesítmények körül. Hat szalézi tirocinista él és dolgozik itt – ez egy kétéves gyakorlati időszak a szerzetesi képzésben.
Leito így kezd neki története elmesélésének: „Reggel, amint felébredek, imádkozom a közösséggel, majd tanítok a Luisa Mora de Olguín, a Don Bosco vagy a Santo Domingo Savio iskolában. Délben visszatérek imádkozni és ebédelni. Délután találkozom az animátorokkal és a barátaimmal, amikor nincs edzés, vacsora után pedig van lehetőség válaszolni az üzenetekre és előkészülni a másnapi órákra” - sorolja Leito, majd gyorsan hozzáteszi: „Pénteken, szombaton és vasárnap a templomban vezetem az ifjúsági csoportjaink tevékenységét és programokat szervezek az oratóriumban. "
Még mindig hátra van 4 év a tanulmányaidból; milyen volt a kapcsolatod a sporttal ebben az időszakban?
Mindig különleges hajlamom volt a sportra, ezért is kezdtem el a testnevelési tanulmányaimat. Amikor tavaly megérkeztem a városba, engedélyt kértem, hogy focizhassak, és az elöljárók beleegyeztek.
Nagy hajlamod van a testmozgásra, mégis egy másik utat választottál. Mit éreztél, amikor ezt a döntést meghoztad?
A lelki életet és a szolgálatot egy hátrányos helyzetű környezetben kezdtem, és felmerült bennem a kérdés: „Miért adott nekem Isten ilyen sokat? Ennivalót, családot, tanulmányokat - és nekik ennyire keveset?” Ha Isten ilyen sok mindent adott nekem, azt azért adta, hogy megosszam. Elkezdtem értékelni nagyon sok mindent a családomban és a fiatalok körében végzett munkában: focileckéket adtam Down-szindrómás gyermekeknek és volt egy tapasztalatrom a fiatalkorúak börtönében is. Mindez arra késztetett, hogy megkérdezzem magamtól, hogy nem akarom-e ezt csinálni egész életemben? Négy nagyon intenzív év volt. Elmentem egy hivatásról szóló lelkigyakorlatra, amely még több kétséget vetett fel, mert az életemben más álmok is voltak. A kételkedés érzése nagyon erős volt, de amikor elmondtam a szüleimnek, hogy meghoztam a végleges döntést, minden aggályomat mintha eltörölték volna.
2018-ban Leandro életében ismét változás áll majd be, hiszen Buenos Airesben fogja folytatni a tanulmányait. Remek módja volt ez a búcsúzásnak, hiszen a Central Union bajnok lett egy nagyszerű versenyben. Így, két év után bajnokként hagyja el a várost, hogy folytassa szalézi szerzetesi életét.
Forrás: www.elciudadanoweb.com/Szaléziak.HU
