Főoldal / Magyar Tartomány / Artemide Zatti testvér szentté avatása magyar szemmel
Artemide Zatti testvér szentté avatása magyar szemmel
2022-10-13 Csütörtök | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Zatti • szentté avatás • Vatikán • szalézi testvér •
Vatikánváros környékén járva 2022. október 8., szombat és 9., vasárnap délelőtt és kora délután nem lehetett nem belebotlani a 600 szalézi, főként testvér, egy-egy csoportjába. Huszonhárom éves fiatal rendtárstól kezdve a 92 évesig, Dél-Amerika fiaitól kezdve Európa szülöttein át japánokig, Lengyelország sarjaitól Dél-Afrika gyermekeiig összesereglettek Don Bosco fiai. Ennek legfőbb oka egy nagyszerű testvérünk, Artemide Zatti életszentségének kihirdetése volt Isten népének színe előtt a Szent Péter téren. Ez még talán nem is lett volna elég, ha rendfőnökünk és más lelkes rendtársaink nem hívtak és támogattak volna meg minden testvért a világon, hogy részesüljenek abból a kincsből, amit egy szalézi életszentség immár egyetemesen is elismert példája jelent.
Mi is izgatottan szálltunk négy kerékre péntek reggel a hétfős magyar különítménnyel, amely Andrásfalvy János tartományfőnök atyánkból, a papságra jelölt Tóth Domonkos rendtársunkból és öt testvérből – Jani Áron, Kirner Gábor, Nádudvari Géza, Fülöp Tibor és jómagam, Berkeczi Szabolcs - állt.
Esti érkezésünktől kezdve tapasztaltuk a testvéri szeretet ragyogó kifejezéseit: gördülékeny közlekedés, kényelmes zarándokszállások, finom ételek, felkészült, fiatal zarándokvezető rendtársak kalauzoltak Don Bosco római nyomain, a megfelelő tájékoztatás, és még sorolhatnánk. A nagylelkűség nagylelkűséget szült. Nem volt ritka, hogy betoppanva egy ebédlőbe az ott ülő vendégek előzékenyen odahívtak az üres helyre, vagy épp egy szomjas testvér a zarándokcsoport minden tagjának vett egy-egy üdítőt a kedvencéből. Sokszor kézzel-lábbal mutogatva, vagy épp online fordítóval, vagy nyelvtudásunkat leporolva törtük át a kommunikációs gátakat. Ettől még teljesebb volt a „pünkösd”-élmény! Sokszor szívmelengető volt látni vagy tapasztalni, miként ölelték meg egymást a rég nem látott testvérek, évfolyamtársak a viszontlátás örömével. Számomra az egyik legmeghatóbb egy Vatikánváros ellenőrző kapujánál álló rendőr és egy idős szalézi testvér között történt eset:
- Én is szalézi oratóriumba jártam kamaszként Vastóba.
- Hogy hívták az oratóriumvezetőt?
- Pasquale testvér.
- Hát az én vagyok!
Ekkor a rendőr hirtelen majd kiugrott a bőréből és gyermeki örömmel szorította meg az idős testvért.
A szenttéavatás előtti, számunkra első teljes római napon először a rendfőnök atya, don Ángel Artime mutatott be szentmisét a vatikáni VI. Pál aulában, amelyen már a szalézi bíborosok és püspökök is jelen voltak. Majd tanúságtételek következtek. Ezalatt megismertük annak a szalézi szerzetesnek a testvérét, aki másodikként csodásan meggyógyult Artemide Zatti közbenjárására, így biztosítva a szenttéavatáshoz szükséges második csodát. Délben meglátogatott minket Ferenc pápa, tőle is személyes élményeket hallottunk, hiszen még argentín jezsuita tartományfőnök korában ő is szent testvérünk közbenjárását kérte új jezsuita testvéri hivatásokért - sikerrel. Délután végigjártuk Róma utcáit azokon az utakon, ahol egykor Don Bosco atyánk is járt.
A szenttéavatás napján micsoda egység és sokféleség várt a Szent Péter téren! Nyelvek kavalkádja, de a liturgikus imádságunk nagy része mégis a latin nyelvre alapult. Csak úgy özönlöttek, nem csupán szalézi testvéreink, hanem mások is, például a mellénk sodródó nemes Nádasdy család sarja, aki olaszul büszkélkedett magyar édesanyjával. A szenttéavatás felemelő rítusa után az Ige asztalához járultunk. "Együtt járni" és "megköszönni" - jelölte ki a tíz leprás meggyógyításának történetéből a csapásirányt Szentatyánk, modellnek állítva az immár szentté avatott Giovanni Battista Scalabrini püspököt és testvérünket, Artemidét. A pápai áldás és a pásztor-testvérekhez intézett személyes szavak után a pápamobilra szállt a Szentatya, amit feszülten figyeltünk, és útja mentén tolongott a nyáj. Az ünnepi ebéd után megkerestük egymást, s egy szabad, testvéries „magyar délutánt” kerekítettünk ki. Este a szállásokra térve néhányunkat átjárt az utolsó este édes, de az elválás miatt talán enyhén fájó érzése.
Hazatérésünk után nem folytatódhat minden csupán a régi kerékvágásban! Magunk közt beszélgetve megosztottuk, hogy szent testvérünk lelkületének mely darabkáját öltenénk magunkra, így például az előzékeny rendelkezésre állást, a kudarcokból való felállás képességét vagy éppen a Jézusra alapozott szeretetteljességet, ami mindenki rokonává tesz minket.
Büszkék vagyunk rád, Artemide bátyánk, támogasd kisebb testvéreidet az atyai ház felé vezető úton!
Fotók: saját és ANS
L. Berkeczi Szabolcs SDB (felhasználva a magyar rendtársak szóbeli és írásbeli közléseit)/Szaléziak.HU
