Főoldal / Szalézi világ / Az „ad gentes” misszió sürgető kihívása ma
Az „ad gentes” misszió egy gyakran idézett kifejezés. De mit is jelent valójában? Ez több, mint egyszerű missziós önkéntesség, missziós tapasztalatok vagy adománygyűjtés a misszionáriusi tevékenységekhez. A „misszió” a latin „missio” szóból származik, ami küldést, küldetést jelent. Míg az „ad gentes” az „emberek felé” irányuló mozgást jelöli, különösen azok felé, akik nem ismerik Jézus Krisztust, vagy akik valaha ismerték Őt, de elhagyták keresztény hitüket. Így az ad gentes misszió „az evangélium hirdetése és az Egyház meggyökereztetése olyan a népek és csoportok körében, melyekben még nem honosodott meg.” ( Ad Gentes 6).
A „misszió” kifejezésre ma már nem pusztán csak földrajzi értelemben gondolunk, mint valamikor, amikor a „missziós földek” felé irányuló mozgást értették alatta, hanem szociológiai, kulturális, sőt a digitális kontinensen való jelenlétünk szempontjából is. Tehát az ad gentes misszió mindenütt jelen van, ahol szükség van az evangélium hirdetésére, legyen az Afrikában vagy Európában; a dzsungelben vagy a városközpontokban. Hasonlóképpen, „alakulóban van egy új tudat: a küldetés minden kereszténynek szól, egyházmegyéknek és plébániáknak, egyházi intézményeknek és közösségeknek” ( Redemptoris Missio 2). Ad gentes küldetés nélkül a szalézi rend azt kockáztatja, hogy steril zárkózottságba torkollik, vagy bénító lustaság rabjává válik! ( Evangelii Gaudium 27, 81)
Az Apostolok Cselekedetei az ad gentes misszió néhány fontos elemét tartalmazzák, amelyek útmutatóul szolgálnak ma számunkra:
- Saul találkozása Jézus Krisztussal a damaszkuszi úton mélyreható megtérést eredményezett (ApCsel 9). Jézus találkozott Pállal, ami teljesen átalakította őt. Krisztus az ad gentes misszió szükséges kiindulópontja és célja. Krisztusért, Krisztusról és Krisztus által történik.
- Szent Pál az athéni Areopáguson tartott beszédében (ApCsel 17,16–34) bizonyos görög filozófusoktól és költőktől idézett, hogy bemutasson olyan fogalmakat, mint a halottak feltámadása és az üdvösség. Ez arra emlékeztet, hogy a kezdeti igehirdetés szorosan összefügg az alapját képezi az ad gentes missziónak.
- Hiteles keresztény életen keresztül tanúságot tenni Krisztusról az első keresztény közösség központi tevékenysége volt (ApCsel 2,44-45). Az ad gentes missziót szükségszerűen kísérik a valódi keresztény jóság cselekedetei, valamint aktívan keresik az eszközöket, hogy megszabadítsák az embereket, különösen a szegényeket és a marginalizáltakat mindattól, ami megköti és távol tartja őket Istentől.
- Fülöp tevékenységét a Szentlélek vezérelte (ApCsel 8,26, 29, 39). Ezért fontos, hogy az ad gentes misszió megbízottja felismerje a Szentlélek késztetéseit. Ez akkor válik gyümölcsözővé, ha felismerjük, hogy a Lélek már érkezésünk előtt munkálkodik az emberek kultúrákban, hitében és szívében. A Szentlélek az, aki irányítja, inspirálja és viszi előre az ad gentes missziót. Valójában a Szentlélek a misszió fő megbízottja ( Redemptoris Missio 21).
-A pünkösd a felső szobában mondott ima eredményeként jött létre (ApCsel 1,13-14). A csodák és a gyógyulás is az ima által történtek (ApCsel 3,1-18; 28,8). Valójában minden missziós tanítvány szükségszerűen imádságba elmerülő életet él, mert az imában találja meg az ember a motivációt, az erőt, a bölcsességet és a szeretetet ahhoz, hogy elkötelezze magát az ad gentes misszió mellett.
Elmélkedéshez és megosztáshoz:
Hogyan támogathatom az ad gentes missziót ott, ahol élek és dolgozom?
Mekkora jelentőséget tulajdonítok a hiteles keresztény életről szóló tanúságtételemnek?
P. Alfred Maravilla SDB, missziós főtanácsos
ANS-Róma/Szaléziak.HU
