Főoldal / Szalézi világ / Az Egyetemes Tanács és Don Bosco - García Morcuende első kézből
Az Egyetemes Tanács és Don Bosco - García Morcuende első kézből
2022-08-13 Szombat | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
interjú • fiatalok • Egyetemes Tanács •
„Érettség a lelkipásztori szolgálatra”- az ifjúságpasztorációs szolgálat főtanácsosa, Miguel Angel García Morcuende atya azon elmélkedik, hogy miként lehetnek a szaléziak az új "Don Bosco" a mai fiatalok számára. De hagyjuk, hogy ő maga mondja el nekünk kapcsolatát Don Boscóval.
Ki számodra Don Bosco?
Számomra talán Don Bosco egyik meghatározó aspektusa a papi státusza, mint nevelő. A legszegényebb fiúknak nyújtott nagylelkű szolgálata ezt követelte. Egy pedagógus, aki a papi szolgálatot oda helyezte, ahol lennie kell: a legelhagyatottabb fiatalok lábához. És azt várta el a szaléziaktól, hogy teljes mértékben megéljék szolgálatukat. Csodálom, hogy ragaszkodott ahhoz, hogy a szaléziak oda helyezzék el hivatásukat. Don Bosco papsága motiválta apostoli hivatását. Ez pedig arra ösztönözte őt, hogy bőkezűbben élje meg papságát. Ezért számomra az ifjúsági szolgálat iránti elkötelezettség nemcsak a szalézi feladatok egyike, hanem az eredet szalézi karizmába beírt és a jelenkor által sürgetett prioritás.
Melyek Don Bosco azon jellemzői, amelyeket a legjobban csodálsz?
Az egyik legérdekesebb szempont lelkipásztori tevékenysége evangelizáló dimenziójának népszerűsítése minden olyan nevelési platformon, amelyet létre tudott hozni, különös gondot fordítva mindarra, ami a serdülők és a védtelen fiatalok javát segítette. Megengedte magának, hogy meglepjék és elbűvöljék. A szegény fiatalok voltak azok, akik „megtérítették”. Ebből a tapasztalatból, az akkori idők megannyi feltörekvő valóságával, úgy döntött, hogy életét olyan formáló környezet megteremtésére összpontosítja, ahol az öröm, a szabadság, az erőfeszítés, a kölcsönös tisztelet és a fiatalok részvétele uralkodik. Tudta, hogyan adja a fiataloknak a nevelési megoldások oxigénjét a keserűség és mások panaszainak széndioxidja helyett, akik nem ismerték el a fiatalok jövőhöz való jogát.
Ugyanakkor csodálom tiszta hitét és bátorságát is, hogy életét a mindennapi hűségre összpontosítsa: egyszerű és mély ima, gondos éberség személyes kényelmeink és projektjeink felett, lelkipásztori beavatkozások gondos előkészítése, az emberekbe vetett bizalom erőssége, és az evangélium közlésének egyszerűsége.
Véleményed szerint a fiatalok továbbra is találhatnak ihletet Don Boscóban?
Kétségtelenül. Don Bosco stílusában a fiatalok úgy érzik, szívesen látják, elismerik őket, és megfontolják, hogy egyediségükből induljanak ki. De azt is szeretném hangsúlyozni, ahogy Don Bosco felfogta az örömöt. A fiatalok világában az öröm olykor ritka jószág. És ez nagyon időszerű, mert egy olyan attitűd, ami nem hiányozhat a szalézi fiatalok szellemiségéből, bármilyen is legyen a helyzetünk. Rendkívüli alkalmakkor ujjongani kell. Máskor a derűs békesség és a belső kiteljesedés az, ami összeegyeztethető az élet nehézségeivel. Egy fiatal is ismeri és elszenvedi a szomorúságot és a válságokat, mint minden felnőtt, de Don Bosco arra tanított bennünket, hogy még ezekben a helyzetekben sem foszthat meg bennünket semmi és senki a hit örömétől, a Jézus Krisztusba vetett bizalmunktól, hogy teljes szívünkkel és tetteinkkel szeressük Őt, közel érezzük az Ő jelenlétét, tudjuk, hogy Édesanyja, a Keresztények Segítsége jelenlétében élünk és vagyunk. A hit azt az alapvető bizalmat kínálja számunkra, hogy Isten mindig elkísér, elfogad és megvigasztal minket, még a legkétségbeejtőbb helyzetekben is.
Hogyan lehetnek a szaléziak az új Don Bosco a fiatalok számára?
Hiszem, hogy manapság arra kérnek bennünket, hogy érjük meg a lelkipásztori szolgálatra. Legyünk emberségesek és kevésbé legyünk kitéve a lelkipásztori szorongásnak. Don Boscóhoz hasonlóan nekünk is élettervünkben meg kell érnünk személyekként és megszentelt személyekként. Isten, aki mindig közel volt az emberhez, Jézus Krisztusban végleg közel került hozzánk. Belülről akarta megosztani az emberi lény méltóságát és szolgaságát. Fiatalok evangelizálóiként arra vagyunk hivatva, hogy Don Boscóhoz hasonlóan meghosszabbítsuk a történelemben az Úrnak az emberiséghez való közelségét. Szalézi karizmánk az emberiség barátja. Ezért egy szalézinak ne legyen távoli és gyanakvó tartaléka, hanem mély empátiája a gondjaira bízott fiatalok iránt.
Következésképpen mi leszünk az "új Don Bosco", ha ápoljuk a bizalom szellemiségét. A bizalmatlan pesszimizmus fontos érzelmi összetevő a nevelés területén dolgozók számára. Az ismeretlentől való félelem befolyásol bennünket, és fennáll annak a veszélye, hogy érzékenyebbek leszünk a projektekre, mint a konkrét emberekre. Ahhoz azonban, hogy a remény, a szeretet és az irgalom hiteles jeleit vessük el a fiatalok életében, velük kell lennünk.
És ebben a belátásban tudnunk kell, hogyan lehet gondosan megkülönböztetni a még élőtől azt, ami nem evangéliumi vagy „pasztorálisan” halott (hogy pedagógiailag marginalizáljuk). Néha nehéz megértenünk Martin Buber bölcs kifejezését: "A siker nem Isten neve." Vagyis hivatásos hűségünk az a szeretet, amely ellenáll az idő elhasználódásának, társadalmunk nehézségeinek vagy az ifjúsági világ állandó kihívásainak.
Milyen módon inspirálja Don Bosco az ifjúságpasztorációért felelős tanácsosként végzett munkáját?
Először is abban segít, hogy javaslatot tegyek egy olyan lelkipásztori folyamatra, amely egy teljes oktatási-lelki útiterv kínálatán alapul. Csodálom, hogy Don Bosco evangelizációja nem elszigetelt cselekedeteken keresztül fejlődött, hanem olyan folyamaton keresztül, amelynek során apránként valósította meg munkatársaival és fiataljaival közös projektjét.
Másodszor, a hivatás szempontjából lelkipásztori pedagógiája vezérel: a lelkipásztori hivatás szolgálat megkerülhetetlen prioritás volt és van az egész keresztény élet alapvetően hivatás jellege miatt, nevelő-pasztorális tevékenységünk célja pedig az, hogy mindenki felfedezze a hivatását, amelyre az Úr hívja.
Harmadszor, ő minta számomra a nyitott, támogató, elkötelezett és hívő fiatalok formációjának gondozásában.
Ha találkozhatnál Don Boscóval, mit mondanál vagy kérdeznél tőle?
Arra szeretném kérni, hogy segítsen nekünk olyan nevelői-lelkipásztori közösségek építésében, ahol a szaléziak, a laikusok és a fiatalok úgy érzik, hogy ugyanaz a cél egyesíti őket; megkérném, hogy mondja el, hogyan erősíthetjük meg és állíthatjuk helyre a kölcsönös elfogadás és együttműködés kötelékeit az egyes nevelői-lelkipásztori közösségeket alkotó emberek és csoportok között. De arra is megkérném, hogy adjon nekem a kulcsot az apostoli hatékonyságához Valdocóban: hogyan tudta felépíteni ezeket a kis napi hűségeket friss és engedelmes szívvel az Úrnak, és hogyan tartotta fenn a kis "igen"-ek végtelen láncolatát a sok probléma ellenére, amellyel szembe kellett néznie.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
