Főoldal / Szalézi világ / Az Egyetemes Tanács és Don Bosco – Ivo Coelho első kézből
Az Egyetemes Tanács és Don Bosco – Ivo Coelho első kézből
2022-08-10 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
interjú • formáció • Egyetemes Tanács •
Folytatódik az ANS interjú-sorozata, amelynek célja, hogy megismertesse az Egyetemes Tanács tagjainak személyes kapcsolatát Don Boscóval. Alig több mint egy héttel a Fiatalok Szentjének 207. születésnapja előtt Ivo Coelho atya, a formációért felelős főtanácsos elmondja történetét.
Ki számodra Don Bosco?
Számomra Don Bosco ez a szegény, apátlan fiú, aki tudta, hogyan kell figyelni arra, amit Isten mond neki az embereken és élete eseményein keresztül; és olyan jól hallgatott rá, hogy ma a Fiatalság Atyjaként tiszteljük. Számomra Don Bosco az a fiatalember, akinek végül sikerült Chieriben tanulnia, bár mindig kevés erőforrással és nem megaláztatás nélkül, de aki ennek ellenére tudta, hogyan kell megnyerni Chieri lakosságának szívét és olyan barátságokat kötni, amelyek élethossziglan tartottak. Számomra Don Bosco az a fiatal pap, aki tudta, hogyan kell választani, ami egyáltalán nem volt könnyű, Barolo márkiné lányai és az ő fiai között. Számomra Don Bosco az a pap, aki tudta, hogyan kell ráhagyatkozni Don Cafasso útmutatására és irányítására, ahogyan azt már tette a jó Calosso atyával, és aki továbbra is ugyanezt tenné más gyóntatóival és lelkivezetőivel. Számomra Don Bosco az a pap, aki a nagyon eltérő nevelés és képzettség ellenére feltalálta a megelőző módszert, amely Isten Lelkének csodálatos gyümölcse és ajándéka az Egyháznak és a társadalomnak...
Hogyan ismerted meg?
Szalézi plébánián nőttem fel, ahol velünk, ministránsfiúkkal mindig ott volt egy fiatal szalézi pap, aki ma is él, és tőle hallottuk Don Bosco, Savio Domonkos és Magone Misi történetét.
Miért döntöttél úgy, hogy szalézi leszel?
Teljesen természetesnek tűnt. Először nem ez volt a szándékom; mivel én voltam a legidősebb fiú, a családomnak akartam segíteni. De Matteo atya tudta, hogyan kell meghívni, és én igent mondtam. Igaz, hogy a kérdés az volt: "Akarsz-e pap lenni?" Vagy talán még egyszerűbben: "Akarsz-e Lonavlába menni", a jelöltházba. Beszélt a szüleimmel, akik beleegyeztek, ami bizony nem volt könnyű számukra. Ez a hit cselekedete volt részükről, ezzel tisztában vagyok.
Mi a hivatásod története?
Apostoli iskola Lonavlában, prenoviciátus Pune-ban, miközben a főiskola első évét végeztük, majd noviciátus 52 másikkal Yercaudban, Dél-Indiában, egy tartományközi noviciátusban. Aztán a fiatal tartományfőnök meglepő felkérése, hogy „filozófiával foglalkozzam” nem a Yercaud-i posztnovíciátusban, hanem Punában, a jezsuiták által vezetett „Jnana Deepa” tanulmányi központban. Négy év filozófia - bakkalaureátus és licencia - a "Don Bosco Ifjúsági Központban" a Koregaon Parkban, a többi egyetemre járó fiatal szalézival együtt; két év szakmai gyakorlat posztnovícius asszisztensként, szintén a Koregaon Park házban, mert időközben a tartomány megindította a saját posztnoviciátusát; egy év szakmai gyakorlat utcagyerekekkel a "Bosco Boys Home"-ban, Borivliban - Mumbai; majd örökfogadalom; négy év teológiai tanulmányok a "Kristu Jyoti College"-ban, Bangalore-ban, Dél-Indiában; és végül a papszentelés Goában.
Volt valaki, aki új "Don Bosco" volt számodra?
Nagyon csodáltam a fiatal tartományfőnököt, aki fel tudta kelteni a fiatal szaléziakban. Sokat tanultam több formátorunktól. Aztán volt egy, jóval később, akit még mindig csodálok, hogy mindenkivel, de különösen a fiatalokkal kapcsolatot tudott kialakítani, az atyaiságáért, a magabiztosságáért. Nagyon sok embert megérintett, nemcsak a rendben, hanem a Szalézi Családban is.
Don Bosco mely jellemzői azok, amelyeket a legjobban csodál?
Istenbe vetett hite, képessége, hogy szeresse a fiatalokat, hitt bennük, nagyon türelmes volt hozzájuk... Számomra az olvasmány, ami az Egyetemes Egyház officinuma az ünnepére rendel olyan, ami a jelölt időszakom óta elkísér. Csodálatos dolog, és számomra az ő megelőző módszerének legszebb kifejezése. Lenyűgöz, ha arra gondolok, hogy egy meglehetősen konzervatív ember abban az időben, amikor úgy tűnt, hogy az értelem győzedelmeskedik a vallás felett, az értelmet választotta nevelési rendszere egyik pillérének. Csodálatos az a mód, ahogyan a módszer három eleme összetart: Isten megelőző szeretete mindenki szívében, a szeretetreméltóság (1Kor 13,1 MAKROTHIMIA) és az ésszerűség, amelyet manapság könnyen elutasítanak, mint meghallgatás, párbeszéd és szinodalitás.
Véleményed szerint a fiatalok továbbra is ihletet meríthetnek Don Boscóból?
Bőven. Még a nem keresztény körökben is. Amikor Don Bosco ereklyéje megérkezett az indiai Nashikba, el kellett mesélnem Don Bosco történetét egy fiatal hindu újságírónak. Nagyon leegyszerűsítve csináltam. "Szegény fiú volt, aki csodálatos ajándékot tudott adni az életéből más szegény fiataloknak abban az időben, amikor Olaszország az ipari forradalom következményeit tapasztalta." Ugyanígy volt az a fiatal lengyel is, akivel tegnap a repülőn találkoztam, aki Don Bosco "filozófiáját" akarta megismerni. Ahogy az utcagyerek – szintén nem keresztény – is, aki ugyanezt mondta nekem: "Don Bosco olyan fiatal volt, mint mi, aztán ő lett az apánk." Mindig megindító.
Hogyan lehetnek a szaléziak az új Don Bosco a fiatalok számára?
Imádkozva egy olyan hitért, mint az övé, egy nagyon világos és nagyon nagy szeretetért azok iránt a fiatalok iránt, akiknek valóban szükségük van ránk, és ha követjük a megelőző módszert. Ennyi.
És hogyan inspirálja Don Bosco formációs felelősi munkáját?
Felfedeztük, hogy a megelőző módszer kell hogy legyen a mi formációs stílusunk! Nagyon örülök, hogy a nagyon rövid 28. Egyetemes Káptalan megtalálta a módját ennek megerősítésére, és hogy a rendfőnök úr ezt a felhatalmazásával javasolta a Kongregációnak. Nagyon reméljük, hogy ezt a meggyőződést és stílust beépíthetjük a felülvizsgált Szabálykönyvbe. Csodálatos, hogy ebben az irányban óriási bátorítást kapunk Ferenc pápától, a káptalanhoz írt gyönyörű levelében, de számos hivatalos és egyéb felszólalásában is.
Ha találkozhatnál Don Boscóval, mit mondanál vagy kérdeznél tőle?
„Don Bosco, te, akinek olyan »szűk« volt a formációja, hogyan jutottál el a csodálatos nevelési módszeredhez?" És azt hiszem, azt mondaná nekem, hogy a formáció nem azonosítható csak a formális pillanatokkal, az ő esetében a chieri szemináriummal, hanem az egész élettel, azokkal az emberekkel, akiket Isten az utadba állított: egy Margit mamával, de egy családdal is, amely nem volt mindig ideális; Calosso atyával, aki Morialdóban volt, mert eltávolították más központokból; egy szinte ismeretlen Cottino atyával... és az élet és a történelem eseményeivel. Mindebben az Atyaisten csodálatos módon, a Lélek által a Fiú képére formál minket. Csak arra kérhetjük Don Boscót, hogy imádkozzon értünk, hogy hűségesek, kreatívak legyünk, tele reménnyel és szeretettel – és még egy kicsit őrültek is.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
