Főoldal / Szalézi világ / Az Egyetemes Tanács és Don Bosco - Pérez Godoy első kézből
Az Egyetemes Tanács és Don Bosco - Pérez Godoy első kézből
2022-08-17 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Az ifjúság atyjának és mesterének 207. születésnapja környékén a mediterrán régió tanácsosával beszélgetünk Don Boscóval való személyes kapcsolatáról.
Ki számodra Don Bosco?
A fiatalok atyja és mestere; az optimizmus, az öröm és az ünneplés szentje; Isten embere, aki úgy élt, mintha látná a láthatatlant; a pap, aki az utolsó leheletéig elkötelezte magát fiataljai mellett; a lelkipásztori szeretet tüzétől lángoló, szenvedélyes szívű pedagógus... A példaképünk, ahogy Alapszabályaink 21. cikkelye mondja.
Hogyan ismerted meg?
A Sevilla melletti Burguillosban születtem, és hat gyermek közül én vagyok a legidősebb. Egyszerű, boldog, összetartó család a miénk. Szüleim arra tanítottak bennünket, hogy segítsünk másokon, átadták a keresztény értékeket és Mária, a Rózsafüzér Királynője iránti szeretetet. 1970-ben beléptem a szaléziak közé Utrerába. Le kellett vizsgáznom, hogy ösztöndíjat kapjak, amit sikeresen teljesítettem. Mindig nagyon hálás leszek gyermekkori tanáraimnak Burguillosban. Akkoriban gyakorlatilag ez volt az egyetlen lehetőség a tanulásra, és ha nem lett volna az ösztöndíj, soha nem tudtam volna Utrerába menni. A szüleimnek még az ösztöndíjjal is sok anyagi nehézséget kellett leküzdeniük, de az utrerai szaléziakat választották minden más lehetőség helyett, mert úgy gondolták, hogy ez a legjobb számomra. Így ismertem meg Don Boscót és a Segítő Szűz Máriát.
Miért döntöttél úgy, hogy szalézi leszel?
Mélyen legbelül: mert hittem, hogy ez Isten terve velem. Éreztem néhány jelet: amint egy kicsit műveled a keresztény életet, és engeded, hogy Jézus kihívás elé állítson, belső nyugtalanságot érzel, hogy többet tegyél másokért, vonzódsz vagy legalábbis érdeklődsz az élete iránt, hogy megtudd, ki az a Don Bosco, és úgy érzed, lenyűgözött... Szóval, felvetődött bennem a kérdés és a vágy. Megértettem, hogy a hivatás alapvető lényege nem az "érvelés", hanem az "elfogadás és a teljesítés"; és hogy Isten nem akar "szuperembereket". Röviden, ez egy kegyelem, amelyre továbbra is igyekszem minden nap válaszolni.
Mi a hivatásod története?
10 éves voltam, amikor Utrerába érkeztem, és hét évet töltöttem ott a bentlakásos iskolában. Az első dolog, ami vonzott, a szaléziak voltak. Másnak láttam őket; különleges szerzetesek voltak, vidámak, közel álltak hozzánk, törődtek velünk, játszottak velünk, és egyben igényesek is voltak. Később megismertem Don Bosco életét, és kezdtem megérteni, hogy a szaléziak miért olyanok, amilyenek. Gyerekkoromban megdöbbentett a sok anekdota és bravúr, a csodák... Aztán kezdtem kicsit jobban megérteni a szellemiséget, ami nagyon egyszerű volt, munkássága elterjedt az egész világon, de főleg az ünneplés és az öröm érzése: azt mondták nekünk, hogy a szentség abból áll, hogy mindig jókedvűek vagyunk. Amikor eljött az ideje, hogy döntsek a jövőmről, éreztem magamban a szalézi hivatás nyugtalanságát. Egy lelkigyakorlat során találkoztam ezzel a mondattal: "Sokak boldogsága függ a te igenedtől, vagy nemedtől." És én úgy döntöttem, hogy IGEN-t mondok az Úrnak. Így kezdtem a prenovíciátust, és folytatom a mai napig.
Volt valaki, aki új "Don Bosco" volt számodra?
Szerencsém volt, hogy utam során sok emberrel találkozhattam, akik segítettek felismerni, bátorítottak és támogattak. A novícius év alatt, majd utána is mindig lelki referencia pontként ott volt a novíciusmesterem, Paco Alegría. Aztán a noviciátus utáni években Paco Vázquez, aki segített fellobbantani a szívemben a fiatalok iránti lelkipásztori szenvedélyt, és aki, amikor nagyon fiatalon kineveztek ifjúságpasztorációs megbízottnak, egy nem sejtett és gazdagító szalézi horizontot nyitott meg előttem. A két év alatt Alonso Vázquez: Soha nem találkoztam még ilyen hatalmas szívű és "lelkipásztori intelligenciájú" szalézival, az oratóriumi szív prototípusával. Teológus éveim alatt Antonio Calero segített kialakítani a papi szívemet, mint jó lelkipásztor, és megtanított arra, hogy fontos intellektuális és teológiai képzettséggel rendelkeznem ahhoz, hogy válaszolni tudjak a fiatalok kihívásaira. Mindig hálás leszek Luis Fernando Álvareznek, aki megtanított a misézni; José Antonio Rodríguez Bejeranónak, egy kolosszális misszionáriusnak, akit igazi szentnek tartok; kedves lelki barátomnak, a fiatal papnak, akit nagyon hamar elhívtak a mennybe, Manolo G. Parrának, egy apostoli forgószélnek, aki rendkívüli képességgel tudta magához vonzani a fiatalokat.
Melyek Don Bosco tulajdonságai, amelyeket a legjobban csodálsz?
Sok van , mert Don Boscónak lehengerlő és árnyalt személyisége volt. Személy szerint csodálom képességét a személyes szeretetre, még ha tele is van gyengédséggel minden fiatal iránt; a realizmus és a nagylelkűség ötvözésére való képességét; bátorságát az álmodáshoz; Isten hálás elismerését, aki kísérte és irányította lépteit; a hitét, amely arra késztette, hogy úgy éljen, "mintha látná a Láthatatlant". Létének rendkívüli és harmonikus egysége „Isten fiatalok iránti szeretetének jele” létfontosságú szintézisében.
Véleményed szerint a fiatalok továbbra is ihletet meríthetnek Don Boscóból?
Teljes mértékben igen. Don Bosco továbbra is olyan figura, aki oly sok fiatalt lenyűgöz, és továbbra is elragadja a szívüket. Most fejeztem be a Campoboscó-i élményt körülbelül 800 spanyol és portugál fiatallal, akik ellátogattak Don Boscóhoz és Mazzarello anyához. Az arcukat szemlélni, amikor ellátogatnak ezekre a helyekre, és elmagyarázzák nekik, mit élt át Don Bosco, olyan élmény, amely megerősíti azt a lenyűgöző érzést, amelyet továbbra is kelt sok fiatalban, akik vonzódnak hozzá; ennek az időnek, ennek a kultúrának a fiataljai, az akkori érdeklődési körökkel és vonásokkal, akik képesek kapcsolódni hozzá, és engedik, hogy kihívja és megidézze őket.
Hogyan lehetnek a szaléziak az új Don Bosco a fiatalok számára?
Meggyőződésem, hogy csak egy út van: mindig közöttük lenni, a hit mély tekintetével vagy életszemléletével. Amit a rendfőnök "a jelenlét szalézi szentségének" nevez. Természetesen az életünk minden pillanatát végigkísérő körülmények mássá teszik a jelenlét módját, de ez mindig jelenlét. Ha nem vagyunk velük, akkor nem ők foglalják el a szívünk, az elménket, a figyelmünk középpontját... akkor a szívünk már nem szaléziként dobog, és a hivatásunk gyengül. Naponta, vagy legalábbis gyakran elmélkedjünk Alapszabályunk 21. cikkelyén, „Don Bosco, a mi példképünk”, nagy segítségünkre lesz.
És hogyan inspirálja Don Bosco regionális tanácsosi munkáját?
Szalézi életemnek ebben a pillanatában két Don Boscóval kapcsolatos dolog inspirálja a hozzáállásomat szolgálatom végzéséhez, még ha nem is mindig érem el azokat; az egyik az atyaság érzése, amelyet Don Bosco igen nagy mélységgel és konkrétan élt meg; a másik pedig a távlatok megnyitása, kulturálisan és karizmatikusan is, hogy túl tudjunk nézni a valóságunkon és túllépni a határainkon.
Ha találkozhatnál Don Boscóval, mit mondanál vagy kérdeznél tőle?
Elmondanám neki, hogy még ma is sok olyan fiatal van, aki nem boldog, és akkora szívet kérnék tőle, mint az övé, és olyan bölcsességet és lelkipásztori intelligenciát, mint amilyen az övé, hogy tudjak segíteni olyan sok mai fiatalon, aki elveszett és ki van zártva az igazi és hiteles boldogságból.
ANS – Róma/Szaléziak.HU
