Főoldal / Szalézi világ / Az emberi szív rendkívüli dolgokra képes - márciusi rendfőnöki üzenet
Az emberi szív rendkívüli dolgokra képes - márciusi rendfőnöki üzenet
2021-03-23 Kedd | #Szalézi világ | KIEMELT | ARCHIVÁLT
Kedves barátaim! Izgatott szívvel írok nektek, szeretném megosztani veletek, mit éltem át a Don Bosco ünnep alatt. Két dologról szeretnék nektek mesélni, az egyiknek szem- és fültanúja voltam, a másiknak címzettje. Mind két eset arról tesz tanúbizonyságot, milyen nagy az emberi szív.
Izgatott szívvel írok nektek, szeretném megosztani veletek, mit éltem át a Don Bosco ünnep alatt. Két dologról szeretnék nektek mesélni, az egyiknek szem- és fültanúja voltam, a másiknak címzettje. Mindkét eset arról tesz tanúbizonyságot, milyen nagy az emberi szív.
2021. január 29. este, Valdocco, Segítő Szűz Mária-bazilika. Az egyik padban ültem, részt vettem a virrasztáson szeretett Atyánk ünnepére készülődve.
Négy fiatal vezette a virrasztást, akik résztvevői voltak a Szentszék által szervezett „Ferenc pápa gazdasága” címmel megrendezett nemzetközi találkozónak. Fiatal vállalkozókról beszélünk, akik igazságosabb, szolidárisabb nézőpontból tekintenek a gazdaságra, nem úgy, mint akár a mások kisemmizése árán való meggazdagodás egyik eszközére. Nos, közülük ketten olyan tanúságot tettek, amely messze túlmegy a gazdaság irányításán. Az egyikük elmesélte, hogy két évvel ezelőtt meghalt az édesapja. Az édesanyja akart tenni valami jelentőségteljeset szeretett férje emlékére, ezért úgy döntött, hogy befogad az otthonába a fiai mellé két kiskorú bevándorlót, akik család nélkül éltek Olaszországban. A fiatal elmondta nekünk, mennyire megérintette őt és a testvéreit édesanyjuk döntése, bátorsága, ahogy megélte az evangéliumot, úgy ahogy meggyőződése szerint napjainkban kell.
A második tanúságtétel egy fiatal lányé volt, aki azon túl, hogy sikeres vállalkozó, úgy döntött, hogy a gyámja lesz egy kiskorú szenegáli fiatalnak, hogy segítsen neki megtalálni az útját, tanulni, felkészülni az életre.
Mély benyomást tettek rám, mert ez az élő, „édesítő szer mentes” evangélium. Azt jelenti, hogy ma is lehet így élni. És nem kételkedem abban, hogy sokan közületek így élnek, mindenki a maga módján, egyszerűen, konkrétan.
Levél a „világ végéről”
És hogy továbbra is a konkrétumoknál maradjunk, egy másik tanúságtételt is szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. Sokszor mondtam már: egy olyan világban, mint a miénk, amely nagyon összetett, amelyben sok fiktív és sötét hatalom van jelen, meg kell ismertetni a jót is. Don Bosco ezt tette minden nap.
Néhány nappal ezelőtt kaptam egy levelet. Egyike volt azon kevés leveleknek, amelyben nem voltak sérelmek, senki nem mondott rosszat senkiről (a panaszok mindenhol gyakoriak...). Épp ellenkezőleg. Egy fiatal nő tanúságtétele volt, aki sokat élt szalézi környezetben, és ez jó irányba terelte az életét. Levele vigaszt adott és fellelkesített. Arra gondoltam, hogy megosztom veletek, hogy ti is halljatok valamit, ami simogat és nem karcol.
Így szól:
„Kedves Ángel atya! Szeretnék elmondani Önnek néhány dolgot. Itt, ahol élek, a szaléziak csodálatosak: megvigasztalják azt, aki szenved, bátorítják azokat, akik magányosnak érzik magukat, mindig találnak időt arra, hogy meghallgassák a fiatalokat, arra késztetnek minket, hogy higgyünk, hogy bízzunk önmagunkban, hogy reméljünk, akkor is, ha nincs remény. Megnyugtatják a lelket a legkeserűbb órákban és úgy örülnek más örömének, mintha az övék lenne. Higgye el nekem atyám, nem hazudok. Én egész életemben a szalézi karizma fényében éltem. Először abban a kisvárosban, ahol az első szalézi ház nyílt Amerikában, és pár éve Rosarióban, egy nagy és szép városban. Itt, a San José Házban dolgozom az iskolában és részt veszek a plébániai közösség életében is.
Tudom, mit beszélek. A mi igazgatónk névről ismer minden diákot. Mellettük áll örömben, bánatban. Sok diákunk van nehéz élethelyzetben: leukémia, elvesztett szülők, családon belüli erőszak, és még sorolhatnám. Az igazgató ismeri őket, átöleli őket szavaival és szívével. Egy másik szalézi megrezegteti a templom falait a szentmisék alkalmával. X atya annak ellenére, hogy már idős, a fiatalok közé vegyül és a régi időkről mesél nekik. A város másik szalézi házában az atyával együtt fáradhatatlanul keressük az írás-olvasástanítás lehető legjobb módszerét az első osztályosok számára. És még számos szalézit meg kellene említenem...
Múlt szombaton 1500 kilométert utaztam, hogy lássak egy atyát, aki egy szalézi idősek otthonában van. El akartam neki mondani, hogy még mindig mennyire szeretik őt, és szeretettem volna viszonozni azt a sok szeretetet, amit kaptunk tőle. Együtt ebédeltünk. Nagyon meghatódott. Érezte, hogy valóban megéri odaajándékozni az életet másokért.
A szalézi szinonimája: másokért élni. Így ismerjük itt őket. Ők ilyenek. Így élnek. »Másokért vagyunk itt a földön« mondja mindig nekünk az atya, kicsit más szavakkal idézve Don Boscót. Ezért van az, hogy iskoláink udvarán van valami a levegőben, a légkörben, láthatatlan, de érzékelhető, aminek köze van az örömhöz, a reményhez, a szentséghez.
Boldog Don Bosco ünnepet, kedves rendfőnök atya. Imádkozom érted és minden szaléziért, aki érezteti velünk, hogy Don Bosco él, mindig velünk volt és lesz. Áldott Don Bosco ünnepet mindenkinek.”
Nem hozom nyilvánosságra a hölgy nevét, mert nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni, és nem akarom, hogy bárki azt higgye „reklámozom” őt. Mi egy család vagyunk, semmi ilyesmi nem áll szándékomban. De nem akarom elhallgatni az igazságot sem, illetve azt az örömöt sem, hogy mennyi jóság árad az idős és fiatal szalézi szívekből a világban.
Egyszerűen csak azt mondom: Don Bosco Valdoccója olyan volt, mint amit ez a hölgy leírt nekünk. Nagy örömmel tölt el, hogy vannak olyan házak, amelyeknek „Valdocco ízük” van.
Minden jót kívánok. És kívánom, hogy szívetek legyen hatalmas, mint a tenger, és legyen mindig nyitott a reményre.
Don Ángel Fernández Artime SDB, rendfőnök
Szaléziak.HU
