Főoldal / Szalézi világ / Az építész, aki megépítette Don Bosco álmát
Az építész, aki megépítette Don Bosco álmát
2018-08-03 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A szaléziak főtemploma, a torinói Segítő Szűz Mária-bazilika felszentelésének 150. évfordulója kapcsán nem feledkezhetünk meg Antonio Spezia olasz mérnök és építészről, Don Bosco megbízható barátjáról, aki a torinói a bazilikát tervezte, a remekművet, amely hirdeti Don Bosco Mária iránt érzett szeretetét.
Az építkezés egy olyan vállalkozás volt, amelyet rendkívüli események jeleztek és óriási nehézségek árán valósult meg. De Don Bosco soha nem fáradt bele annak az ismételgetésébe, hogy a Szűzanya volt az, aki akarta, hogy a templom megépüljön és ő maga volt az, aki kijelölte a helyet, ahol felépüljön, akkor meg is fog tenni mindent, hogy megtalálja a szükséges eszközöket rá. Az Oratóriumi emlékiratokban magától Don Boscótól tudjuk meg ennek az 1844-ben megálmodott álomnak a történetét, azokból az időkből, amikor még állandó otthont keresett az oratóriumához.
„Odanézve egy mezőt láttam, ahol kukorica, krumpli, káposzta, cukorrépa, saláta és más zöldségek termettek.
- Nézz oda még egyszer – mondta, és én újból odapillantottam.
Ekkor egy gyönyörű, magas templomot láttam. Énekszó és muzsika hívtak a misére. Odabent a templomban fehér zászló hirdette hatalmas betűkkel: „Hic domus mea, inde gloria mea” (Itt az én házam, innen ered az én dicsőségem”).” (OE 143o.)
A másik álom az elsőnek egy kibővített változata:
„Odanéztem, és láttam egy alacsony, kicsi templomot, tenyérnyi udvarral, és sok gyermekkel. Folytattam a munkát. De mivel a templom túl kicsi lett, ismét az Úrnőhöz fordultam, erre ő mutatott nekem egy nagyobb templomot, egy sokkal nagyobb házzal. Majd az új templom közelébe vezetett, és közvetlen előtte művelt területet láttam, majd hozzáfűzte:
– Ezen a helyen, ahol Torino dicsőséges vértanúi, Avventore és Ottavio vértanúhalált halt, ezen a vérrel áztatott földön Isten különleges dicséretben részesüljön.
Ahogy ezt kimondta, egyik lábával azonnal a vértanúság helyére lépett, mintha mutatná, hogy ott haltak vértanúhalált. Egy jelet akartam odatenni, de nem volt nálam semmi. Mégis visszaemlékeztem a helyre. (Ez a hely ott van ma is a Segítő Szűz-bazilikában az alagsorban, az Ereklyék-kápolnájában.)
Közben a fiatalok serege egyre növekedett, de ahogy az Úrnőre néztem, szaporodtak a helyiségek, még azon a helyen is, ahol a vértanúk áldozták életüket.” (ÉE II. 298)
Don Bosco tehát már egy ideje álmodott róla, hogy épít egy nagyobb templomot, amelynek méretei sokkal jelentősebbek, mint a Szalézi Szent Ferenc-templomé, ennek okai a legkülönbözőbbek voltak, nem utolsósorban a nyugtalanság, amit ez a mű miatt érzett. Így fejezte ki aggályait Paolo Paolo Alberának 1862 decemberében egy este: „Azt gondolom: a templomunk túl kicsi, nem fogadhat be minden fiatalt, egymás hegyén-hátán kell szoronganiuk. Szóval, egy szebbet, nagyobbat, csodálatosabbat fogunk építeni. A titulusa Márai a Keresztények Segítsége lesz.”
A vágy, hogy engedelmeskedjen a Szűzanya szavának, és tanúságot tegyen tiszteletéről és hálájáról, hogy annyiszor bizonyította jóindulatát a fiatal kongregáció iránt, valamint a lelkipásztori és gyakorlati okok arra késztették Don Boscót, hogy gyorsan nekiálljon az építkezésnek. Megvásárolta a szóbanforgó mezőt és a kerítéshez használt faanyagra 4000 lírát költött. Mivel a pénztár ezzel kiürült, Don Savio, a pénztáros azt tanácsolta, hogy várjon, de Don Bosco így válaszolt: „Kezdjetek el ásni; mikor fogtunk bele egy műbe akkor, amikor már megvolt rá a pénzünk? Hagyjunk valamit az isteni Gondviselésnek is.”
Don Fedele Giraudi a tervezés első pillanatait foglalja össze: „Miután megvásárolta a földet, Don Bosco azonnal elhatározta, hogy építész barátaiból összehív egy bizottságot, és megbízza őket, hogy tanulmányozzák és minél előbb mutassák be az új templom tervét. Különbözőtervek születtek és számos tanácskozást tartottak, hogy megvizsgálják és megbeszéljék azokat; de egyik építész sem fogadta el a többi kolléga tervét, és senki sem volt hajlandó a sajátján módosítani, mert mindegyikük azt akarta, hogy az ő terve teljes egészében megvalósuljon. Néhány hónap múlva Don Bosco megszakította a vitát, és a munkát Antonio Spezia mérnöknek adta, aki régóta baráti kapcsolatban állt vele, hogy elkészítse a templomot.”
A választás: Antonio Spezia
Antonio Spezia építészmérnök 1814. április 14-én született Barzona di Calascában, az Anzasca völgyben Pietro Antonio, építőmester és Maria Teresa Patroini gyermekeként.
1840-ben a Paviai Egyetemen építészmérnöki, majd 1851-ben a Torinói Egyetemen hidraulikus és civil építészi képesítést szerez. A baráti kapcsolata Don Boscóval, melyet Don Giraudi említ, 1851-ig nyúlik vissza, amikor a fiatal mérnök, aki frissen került ki a főiskoláról, találkozott Don Boscóval, aki meghívta őt, hogy becsülje fel a Pinardi házat; Don Bosco búcsúzóul ezt mondta neki: „Máskor is szükségem lesz önre.”
A „Guida di Torinó”-ban (torinói útmutató) Antonio Spezia a hidraulikus mérnökök és építészek kategóriában van feltüntetve, polgári és vízépítőként és van bejegyezve a Via del Carmine 11. szám alatt. Úgy tűnik, hogy korában a nagyszabású projektek helyett inkább a meglévő polgári épületek felújítására és bővítésére volt szükség, így a Mária Keresztények Segítsége-bazilika egyedülálló a mérnök-építész munkái között. Spezia 1892. január 17-én halt meg Torinóban.
Hány harangtorony?
Az öt tervet az új templomhoz, amit Don Bosco és a mérnök Spezia írt alá, 1864. május 14-én mutatták be a joghatóságnak ezzel a címmel: „Mária a Keresztények Segítségének szentelt templom tervrajza a torinói Valdoccóban az istenfélők kötelezettségeivel”, a fő épület homlokzati tervével, a két oldalsó homlokzat tervével, a hosszanti és keresztmetszettel.
1864. május 5-én egy levél érkezett Lorenzo Gastaldi kanonoktól (aki később torinói érsek lett) amelyben véleményezte a jelenlegi terveket, és kifejtette gondolatait néhány szerkezeti elemről: az volt a véleménye, hogy töröljék el az egyiket a két homlokzati harangtorony közül, és helyezzenek egy kisebbet, a szentély közelébe. A megszokott sekrestyei tevékenységek lebonyolításához nyissanak két ajtót az oldalkápolnák felé, emeljenek egy falat a hajóban és két kőoszloppal erősítsék meg a karzatot a zenekarnak. Az egyedülálló harangtorony kivételével Gastaldi kéréseit elfogadták.
A Mária a Keresztények Segítsége-templom homlokzata nyilvánvalóan utalt a velencei San Giorgio Maggiore-bazilikára (1506), amelyet a velencei építész, Andrea Palladio (1508-1580) jegyzett és a Szent Márk-medencében található a Palazzo Ducale előtt. Természetesen a velencei mű ismert volt, Ottavio Bertotti Scamozzi (1719-1790) Andrea Palladio épületei és rajzai című művének köszönhetően, amelynek négy kötete Vicenzában jelent meg 1776 és 1783 között, valamint a Szent György templom a IV. kötet 19-21. oldalán, a V-VIII. táblákon szerepelt, és Spezia biztosan találkozott is vele tanulmányai alatt.
Pontos utalással a Palladio-féle építészetre, Spezia mérnök ki akarta szabadítani a Segítő Szűz Mária-templomot a torinói építészeti mátrixból és nemzetközi építészeti környezetbe illeszteni. A szakember, akinek nem volt nagy gyakorlata a nagyszabású létesítmények tervezésében, különösen az egyházi célokra épült művekben, egy olyan épületet akart tervezni, amely távol áll a megszokott szabályoktól. Eltávolodva az eklektikus formáktól, amelyek akkoriban divatosak voltak, a neoklasszikus példákra támaszkodott, amelyek inkább megfeleltek az ízlésének és iskolai képzésének. Ebben az értelemben a palladiói építészet sokoldalúbb és univerzálisabb volt, és ekkoriban már hódított Angliában és az Egyesült Államokban.
Végül 1868. június 9-én került sor az ünnepélyes felszentelésre. Mindenki számára intenzív érzelmek voltak. Az álom valósággá vált. A "csodálatos és nagy templom" mindenki számára látható, megcsodálható lett.
A szív emlékműve
Egyáltalán nem volt idő az építészeti kísérletezésre. Spezia építész Don Bosco bátor választása volt: egy szokatlan modell bevezetése egy olyan környezetben, mint Torino, amelyet egy teljesen más építészeti stílus jellemez. A tervező és ügyfele szándéka nem hagyta figyelmen kívül a város megszokott építészeti panorámájától eltérő grandiózus épület ötletét, ami kifejezetten arra utalt, hogy megértsük, ez a szent épület nem a piemonti kultúra és mód része, hanem nemzeti.
A Don Bosco célja az épülettel világos volt: egy nagy templomot akart, amely méltó emléket állít Szűz Máriának, egyértelmű jele az ő támogató jelenlétének az Egyházban. Körvonalazva Speziának a projektet, Don Bosco azt akarta, hogy „a méretei olyanok legyenek, hogy képes legyen befogadni a hívek nagy számát, és kellő tiszteletet árasszon a Mennyek Királynője iránt”.
Natale Maffioli - Bollettino Salesiano/Szaléziak.HU
