Főoldal / Szalézi világ / Az oratórium az idők fényében: Maschio atya receptje
Az oratórium az idők fényében: Maschio atya receptje
2018-03-02 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
„Az oratórium ma már nem lehet ugyanaz, ami ötven évvel ezelőtt volt, mert a társadalom megváltozott. Azok a lehetőségek - a mozi, a sport, a zene – amiket egykor mi kínáltunk, ma már mindenki számára könnyedén hozzáférhetőek. Ezért vagy tervezzünk meg egy vonzóbb kínálatot, vagy zárjunk be” – mondja Alberto Maschio atya, egy 58 éves szalézi, aki az elmúlt négy évet a schiói szalézi oratórium újraélesztésével töltötte, és van néhány nagyon bevált ötlete.
Maschio atya a legfontosabb elemekből indult ki: állandó jelenlét a fiatalok mellett és néhány világos, félreérthetetlen szabály. A gyerekek és a szülők az ő oldalán álltak és követték.
Ő a titkár, a recepciós, a gondnok, a közösség igazgatója, ekonómus, az oratórium vezetője... „De még mielőtt pap lennék, elsősorban szalézi vagyok” – mutat rá. Négy évvel ezelőtt az oratóriumban csak fiatal naplopók voltak. „Megkértem a rendőrséget, hogy ellenőrizze, nem terjesztenek-e kábítószereket, mert jobb megelőzni a bajt. Majd táblákat akasztottam ki a szabályokkal. Mindenekelőtt, hogy köszönjenek és tiszteljék a környezetet. Azok, akik nem értenek egyet, velem kerülnek szembe. Don Bosco szerette a fiatalokat, de szigorú volt, sőt, ha nevelő környezetet akarok, akkor nem kell sajnálnom a fáradságot a megvalósítására. Lassan-lassan a hangulat megváltozott. Élő szóval pedig elértük a többit. Manapság minden nap vannak itt gyermekek, fiúk és felnőttek.”
Maschio atya számára Don Bosco nyomdokait követni természetes dolog: „Az oratóriumnak válaszolnia kell a nevelés szükségleteire, világos, keresztény állásfoglalásra van szükség. Azoknak, akik bennünket választanak, fel kell ismerniük a tevékenységünkben a vendégszerető, nevelő szellemet. Ez állandó jelenlétet jelent: minden délután ott kell lenni, az oratóriumunk mindig nyitva van, karácsonykor és húsvétkor is, és én itt vagyok, ha csak három gyerek van, akkor is. Ez azt jelenti, hogy az egész nyarat az iskolai táborokban és a nyári csoportokkal töltöm, nem emlékszem, hogy valaha is szabadságot vettem volna ki.”
Az idők fényében, meg kell újítani a segítőket is. „Ha nyári táborokat kínálok, akkor először az animátorok képzéséről kell gondoskodnom. Ha focizni akarok, akkor egy jó edző után kell néznem. És én is ott vagyok velük. Akkor talán még annak is eljön az ideje, hogy a hitről beszéljek nekik.”
De Maschio atya tudja, hogy nem képes mindent egymaga csinálni. „Ekkor jönnek a világiak, akiket szintén nem szabad egyedül hagyni, hanem el kell kísérni őket is. Én provokálni szoktam a szülőket: »Regisztrálod a fiadat az oratóriumba, és te nem veszel részt?« Így született meg a felnőtt csoport, körülbelül negyven ember, akik együtt dolgoznak velem, de mindenekelőtt összegyűlnek, hogy meghallgassák az Igét és elmélkedjenek.”
ANS – Schio/Szaléziak.HU
