Főoldal / Magyar Tartomány / A SZEPLŐTELEN FOGANTATÁS ÜNNEPÉRE ÉS AZ ORATÓRIUM SZÜLETÉSNAPJÁRA
A SZEPLŐTELEN FOGANTATÁS ÜNNEPÉRE ÉS AZ ORATÓRIUM SZÜLETÉSNAPJÁRA
2025-12-07 Vasárnap | #Magyar Tartomány | KIEMELT
Kedves Rendtársak, Nővérek, a Szalézi Család tagjai és szeretett fiataljaink! December 8-án évről évre visszaemlékezünk arra az egyszerű, szinte észrevétlen pillanatra, amelyből megszületett az oratórium. 1841-ben Don Bosco találkozott egy bátortalan, útját kereső fiúval, Garelli Bertalannal. A rövid beszélgetést egy Üdvözlégy imádság követte. Ünnepi ajándékként pedig elkezdődött mindaz, ami ma is él: a szalézi élet színtere, az oratórium.
A kezdet egyszerűsége mögött ott állt Mária, a Szeplőtelen Szűz, akire Don Bosco egész életében támaszkodott. Lelkiségünk gyökeréhez tartozik, hogy nem a szervezésből, nem a pedagógiai programból nőtt ki a szalézi lelkiség, hanem egy jelenlétből. Mária jelen volt Don Bosco számára, ő pedig jelenlétével Isten szeretetét vitte a fiatalok közé.
Néhány évvel később, Bosco Szent János, felismerve a Szűzanya közbenjárást, – aki az oratórium művét minden küzdelemben oltalmába vette és védelmezte – egy plakátot készített saját magának. Don Giacomelli[1] tanúsága szerint[2] öt Mária ábrázolást ragasztott egymás mellé egy kartonlapra, alá pedig a Szentföld térképét helyezte. Don Giacomelli – Don Bosco barátja és gyóntatója – így emlékezett erre: „Ezekben a képekben Don Bosco egész életprogramját láttam: Mária közelségét és a fiatalok iránti szeretetét.” Annyira értékesnek tartotta, hogy – saját szavaival – „kegyesen ellopta”, és negyven éven át őrizte, majd az oratóriumnak adta vissza. Érzékelte benne azt, ami Don Bosco küldetésének szíve: Mária közelségét és a fiatalok iránti szeretet összetartozását.
A saját készítésű faliújságban benne van Don Bosco egész lelkülete. Papi életében kiváltságos helyen állt a Szűzanya tisztelete. A Szeplőtelen megszólítás számára azt jelentette: Isten kegyelme erősebb minden rossznál. Később ehhez kapcsolja hozzá a Segítő Szűz nevét, mert felismerte Mária gondviselő szeretetét az Egyház és a fiatalok életében.
Számunkra, akik ma visszatekintünk az oratórium művének születésére, világos az üzenet: Mária formálta Don Bosco nevelői szívét. Ő tanította meg számára – és rajta keresztül számunkra is –, hogy a növekedés útja a bizalmon, a szeretetteljes figyelmességen, az örömteli családiasságon át vezet. A fiatalnak mindenekelőtt érzelmi biztonságra, családias légkörre és feltétel nélküli szeretetre van szüksége. Ez volt és ez marad a szalézi jelenlét lelkiségének első számú ajándéka.
Az oratórium születésnapja ma is ugyanazt hirdeti, ami Don Boscót munkára indította: minden fiatalban ott rejlik Isten képmása, és ezért érdemes melléjük állni, hinni bennük, és úgy kísérni őket, hogy kibontakozhasson mindaz a jóság, amit Isten elgondolt róluk.
A mai ünnep személyes üzenetet bíz ránk:
A rendtársakra: hogy az oratóriumi stílust ne csak megőrizzük, hanem bátran éljük is a mindennapokban.
A szalézi nővérekre: hogy anyai jelenlétükkel továbbra is azt az otthont teremtsék meg, amelyben a remény képes felnőni.
A Szalézi Család minden tagjára: hogy közösen építsük azt a légkört, ahol a fiatalok otthonra találnak.
Nektek pedig, fiatalok, a legmélyebb üzenet szól: hogy tudjátok Istennek terve van veletek, és Mária hisz bennetek.
Kívánom, hogy ez az ünnep hozzon mindannyiunk szívébe szelíd belső derűt és azt a csendes, biztos reményt, amelyből maga az oratórium is született. A Szeplőtelen Szűz Mária kísérjen tovább bennünket Don Bosco útján.
Róma, 2025. december 8.
A Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása főünnepén,
Az oratórium megalakulásának 184. évfordulóján
P. Vitális Gábor SDB
szalézi tartományfőnök
[1] Don Bosco bensőséges barátja és társa volt már a szemináriumtól kezdve, majd Cafasso Szent József halála után gyóntatójává lett.
[2] „Don Bosco egy kartonlapra – amelyre az 1848-as kalendárium volt nyomtatva – 1849-ben, nem tudom milyen megfontolásból, öt képet ragasztott fel, amelyek a Boldogságos Szűz Máriát ábrázolták. Három közülük a Szeplőtelen Szűz képét viselte. Az első ezek közül több fiatalt ábrázol egy mezőn, egy pap körül; némelyek térdelnek, mások állnak, mindnyájan a Boldogságos Szűz felé fordulnak, aki a felhők között jelenik meg, angyalok kíséretében, összetett kézzel, tizenkét csillagból álló koronával, és a lába alatt a holddal és a kígyóval. A pap a Madonna felé mutat, és a kép fölött ez a jelmondat áll: „Gyermekeim, legyetek a Boldogságos Szűz Mária tisztelői.” A másodikon ez a felirat olvasható: „Mindig legyen áldott a Szeplőtelen Fogantatás Szent Misztériuma.” A harmadik pedig egy imádság: „Ó Szeplőtelen Szűz, te, aki egyedül arattál győzelmet minden eretnekségen, jöjj most segítségünkre: szívből folyamodunk hozzád. Keresztények Segítsége, könyörögj érettünk. A negyedik kép a Győzedelmes Miasszonyunkat ábrázolja ezzel a fohásszal: Refugium peccatorum, ora pro nobis – Bűnösök Menedéke, könyörögj érettünk. Az ötödiken a Boldogságos Szűz a karján a Gyermekkel ül egy kis asztalka mellett, amelyet terítő borít, és amelyen gyümölccsel teli kosár áll. A Gyermek baljával felemeli a fátylat, amely Anyja arcáról lehull, jobb kezével pedig úgy tűnik, kenyeret és más élelmet ad a kezébe, hogy azt a rászorulók között ossza szét. A kép alatt ez olvasható: Mater pauperum – A szegények Anyja. Majd pedig: „Jöjjetek hozzám mind, akik szerettek engem, és betöltelek javaimmal, amelyeknek én vagyok a forrása A képek alá Don Bosco a Szentföld térképét ragasztotta, és a kartont felakasztotta szobája falára. Én azonban – mondja Don Giacomelli –, ismerve barátom lelkületét, e képekben mintegy egész életprogramját láttam meg, és mivel emléket meg akartam őrizni a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen és Segítő Szűz tisztelete iránti odaadásáról, titokban magamhoz vettem ezt a kartont, és Don Bosco halála után is, vagyis közel negyven éven át, értékes ereklyeként őriztem. Amikor azonban – tekintettel előrehaladott koromra – attól tartottam, hogy hamarosan megsemmisülhet, átadtam az Oratórium elöljáróinak, hogy megőrizzék és kellő megbecsüléssel tartsák számon” (LEMOYNE, Memoria Bibliografiche, vol. III, p. 589-590. Saját fordítás)
