Főoldal / Magyar Tartomány / Az Úr látogatásának, az Úr eljövetelének örömteli időszaka
Az Úr látogatásának, az Úr eljövetelének örömteli időszaka
2023-12-03 Vasárnap | #Magyar Tartomány | KIEMELT
XVI. Benedek pápa olyan gondolkodó volt, aki tudott az ember elméjéhez és szívéhez is szólni. Rámutat, hogy mivel az adventtel nem csupán az egyházi, illetve a liturgikus év változik, hanem az időjárás is: ahogy belépünk a téli időszakba, egyre hidegebb az idő, s a betegség is megnehezítheti az ember karácsony előtti csendes örömét, megakadályozhat minket abban, hogy teljes mértékben osztozzunk mások boldogságában. XVI. Benedek pápa úgy látja, az advent talán gyógyszer is lehet, segít megbirkózni nemcsak a betegséggel járó tétlenséggel, hanem a lelki fájdalommal is. Mint kiderült, az advent segíthet megtalálni azt a csendes örömet, amely a betegségben rejlik.
Gondoljunk bele, mit is jelent valójában az „advent” szó. A latin adventus szóval mondhatjuk a „jelenlétet” vagy az „érkezést”. Az ókori görög és római időkben ezt a kifejezést magas rangú tisztviselők, különösen királyok vagy császárok érkezésére használták. De jelentheti az Isten eljövetelét is, Aki eljött, és akinek nagy tettei mutatták meg Jelenlétét. XVI. Benedek pápa a „látogatás” (vizitáció) és az „érkezés” (advent) közötti szoros kapcsolódást fedezte fel. Az egyház a látogatás szót akkor használja, amikor az elöljáró eljön hivatalból látogatni. A „látogatás” szó szinte teljesen elvesztette a látogatás örömteli oldalát. Az adventtel, illetve a látogatással kapcsolatban néha hajlamosak vagyunk úgy gondolni erre, mint kötelességre, mint munkára, vagyis figyelmeztetésre /fegyelmezésre. De fordítva kellene lennie. A „látogatásnak” van pozitív oldala, amely még a rossz dolgokban is valami jót vesz észre, ezért nem szabad elfelejtkeznünk az advent szépségéről. A betegség és lelki fájdalom közepette is öröm az, hogy hozzám jön el az Úr, az Isten, engem látogat, belép az életembe, személyesen találkozhatom Vele.
Amikor betegségben sínylődik az ember, kénytelen mozdulatlanul maradni, várnia kell. A beteg kötelessége, hogy magára gondoljon, és foglalkozzon az egyedülléttel. Ahhoz, hogy önmaga lehessen, át kell mennie a fájdalmain, és hordoznia kell ezek súlyát. Ez mind nehéz. Ha úgy tekinti ezt a kemény időszakot, mint a lelki megtisztulásra való lehetőséget, akkor kegyelmi időszak lesz ebből a kemény időszakból. „Minden szőlővesszőt, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen.” (Jn 15, 2)
Micsoda látogatás ez az Úrtól! Ha az advent részeként gondolunk a testi-lelki betegségre, maga a betegség másképp fog kinézni. Így az ember nem fog azért lázadni Isten ellen, mert fáj, hanem Istennek ajánlva a testi betegség fájdalmát, Isten helyett a Lelkiatyának meggyónva bűneit, a betegség nem számít majd neki, sőt tiszta szívet nyer. Tehát az adventi időszak Isten kegyelmének örömteli időszaka. Amikor nyitottak vagyunk Isten felé, elkezdhetjük újra megtalálni önmagunkat. Tekintsünk a nap minden eseményére úgy, mint Isten egy – egy kis üzenetére. Próbáljuk nyomon követni Isten szeretetét a rossz és bosszantó dolgokban is. Szép és hasznos dolog lenne, ha leírnánk a jó dolgokat, amelyek velünk történnek.
Az advent másik fontos része a várakozás, amely a remény cselekedete. Ily módon az advent megmutatja nekünk, miről szól a keresztény üdvösség ideje, és hogyan működik valójában a történelem. Jézus sok példabeszéden keresztül tanította ezt: „Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki.” (Lk 12, 35) „ A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a vőlegény elé mentek.” (Mt 25, 1); „Uram, ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne a konkoly? Ő azonban így válaszolt: Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak.” (Mt 13)
Az ember mindig várakozási időszakban él. Gyerekként felnőtté akar válni, azaz gyerekként a felnőtté válásra várakozik. Felnőttként előre akar lépni és sikeres akar lenni. Nyugalomra, pihenésre vár. És végül rájön, hogy túl alacsonyra tette reményeit, mert elnyerhet ugyan egy jó munkát, jó pozíciót, de már nincs más, amiben reménykedhetne. Az adventi időnek azonban van értelme, mert ebben az időszakban minden pillanatnak megvan a maga értéke, ahogy az Úr Isten érkezésére, második eljövetelére várunk, az Úr megtestesülésének (karácsonyi) ünneplésére várakozunk, az Úrral való találkozásunkra várunk színről színre. Az advent tehát nemcsak láthatatlan erőt ad nekünk, hogy átvészeljük nehézségeinket itt a földön, hanem reménytelivé, sőt örömtelivé teszi várakozásunkat. Jézus Krisztus ajándékai nemcsak a jövőben rejlenek, hanem a jelenben is elérhetőek. Ő már itt van. Sok mindenen keresztül szól hozzánk, a Szentíráson, az egyházi éven, a szenteken, mindennapi életünk különböző eseményein és az egész világon keresztül. A világi módon élő embert elkeserítheti a múlt, elhomályosíthatja a jövő, az Úr érkezésére várakozó hívő viszont figyel Jézus szavára, beszélhet hozzá, felkiálthat fájdalmában, és kérdéseket tehet fel neki, tudva, hogy mindig meghallgatja.
Az advent az Úr látogatásának, az Úr eljövetelének ideje, ami azt jelenti: az Örökkévaló Isten jelen van és figyel. Az advent mindenekfölött az öröm ideje, az örömé, amely bennünk él, amelyet a fájdalom sem vehet el.
P. Derosi Raja SDB/Szaléziak.HU
