Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – Reményben lehorgonyozva – indulnak a Szalézi Család 43. Lelkiségi Napjai
Olaszország – Reményben lehorgonyozva – indulnak a Szalézi Család 43. Lelkiségi Napjai
2025-01-17 Péntek | #Szalézi világ
Január 16-án este a torinói Valdoccóban 43. alkalommal nyitották meg a Szalézi Család Lelkiségi Napjait. A nagyszabású rendezvényre közel 375 résztvevő érkezett a világ minden tájáról, közöttük a magyar szalézi munkatársak négyfős csapata Sárvári Miklós koordinátor vezetésével. A „Horgonyozzunk le a reményben és zarándokoljunk a fiatalokkal együtt” téma a remény jubileumi évének törekvéseivel rezonált, és mélyen gyökerezik a 2025-ös strenna irányadó elképzeléseiben.
A rendezvény a résztvevők szívélyes fogadtatásban részesültek, személyesen és online is. A nyitó ülések meleg hangvétele hangsúlyozta a „családi napok” hangulatát, és rávilágított a rugalmasság, a nyitottság és a megértés fontosságára. A résztvevőket arra ösztönözték, hogy magukévá tegyék a közösség szellemét, ami nem volt nehéz, hiszen mind kedvesen, vidáman, mosolyogva üdvözölték egymást, mint régi, jó ismerősök, „családtagok”.
A nyitóülés egyik jelentős pillanata egy elmélkedés volt Don Bosco első patagóniai missziós expedíciójának 150. évfordulójára. Az eseményt a valdoccói középiskola diákjai elevenítették fel, életre keltve a remény úttörő szellemét, amely Don Bosco missziós munkáját motiválta. Ez a pillanat hangsúlyozta Don Bosco azon elkötelezettségének tartós örökségét, hogy Krisztus üzenetét és a hitet terjeszti a világ legtávolabbi zugaiba is, emlékeztetve a résztvevőket a reménynek a szalézi misszióban játszott döntő szerepére.
Az alakuló ülésen a legfontosabb szalézi vezetők beszédei is sorra kerültek, amelyek mindegyike a remény központi témáját erősítette. P. Leonardo Mancini, Piemont és Valle d Aosta, Olaszország (ICP) különleges körzetének tartományfőnöke elgondolkodtató elmélkedést osztott meg a reményről Charles Péguy francia költő szavait idézve, aki a reményt a hit és a szeretet „fiatalabb” testvérének nevezte. Hangsúlyozta a pedagógusok fontosságát a remény táplálásában, mind a fiatalokban, mind önmagukban. Felszólított minden szalézit, a Szalézi Család tagját és laikus munkatársait, hogy inspirálják a fiatalokat, hogy „jó keresztényekké és becsületes polgárokká” váljanak, Krisztus reményteli üzenetére alapozva.
Juan Lluís Playa atya, a rendfőnök központi küldöttje a Szalézi Családi számára a zarándoklat témájára összpontosított, amely a jubileumi év lényeges eleme. Kifejtette, hogy a zarándoklat nem csupán fizikai utazás, hanem spirituális keresés, amely mélyebb hithez, szeretethez és reményhez vezet. Felhívta a figyelmet Valdoccóra, mint e kollektív zarándoklat első jelentős állomására, és arra biztatta a résztvevőket, hogy egy családként induljanak el erre a zarándoklatra, egyesülve küldetésükben és reménykeresésükben.
Stefano Martoglio atya, a rendfőnök vikáriusa hatásos előadást tartott az év strennájáról. Beszédében közvetítette Ángel Fernández Artime bíboros üdvözletét, és hangsúlyozta a strenna kiemelt szerepét a Szalézi Család jelzőfényeként, amely irányt és ihletet ad minden tagnak a remény és a szeretet értékeinek elfogadásához.
Az ezt követő videóbemutató a strenna fő témáit tárta fel, lehetőséget kínálva a résztvevőknek, hogy elgondolkodjanak a reménynek a narratívába szőtt mély üzenetén. A kulcsfontosságú témák között szerepelt a zarándoklatok átalakító jellege, a másság vágya és a remény lényege. A videó bemutatta, hogy a remény felkarolása hogyan képes az egyéneket arra késztetni, hogy hűek maradjanak értékeikhez és hitükhöz, függetlenül a társadalmi nyomástól, és megindító történeteket mutat be olyan személyekről, akik különféle körülmények között fedezték fel a reményt.
A videó után Don Martoglio megosztotta gondolatait a strennáról, felhívva a figyelmet több fontos témára. Hangsúlyozta, hogy minden pillanatot jól kell megélni, és hangsúlyozta a strenna és a jubileumi év kapcsolatát. A horgonyt szimbólumként használta, hogy szemléltesse a Krisztushoz való lehorgonyzás fontosságát a spirituális stabilitás érdekében, a hegymászáshoz hasonlítva, ahol biztonságos horgonyokra van szükség a külső kihívások leküzdéséhez és a fejlődéshez. A reményt az Istennel való egyesülésből fakadó belső energiaként írta le, amely életerőssé, vonzóvá és szeretetre képessé teszi az embert. Kiemelte Don Bosco zsenialitását abban, hogy összekapcsolja a belső spirituális élményt a külső cselekvéssel, erős közösséget teremtve a belső élet és a külső cselekvés között. Befejezésül kijelentette, hogy Isten Országa még mindig kibontakozóban van, folyamatos erőfeszítést és személyes találkozást igényel Istennel, a remény forrásával.
Az ülés a résztvevők kérdéseivel zárult, amelyekre Don Stefano könnyedén válaszolt, konkrét példákat és betekintést nyújtva arra vonatkozóan, hogy a remény hogyan váltható át mindennapi tapasztalatokká, és hogyan táplálható önmagában és a közösségben.
A Szalézi Család 43. Lelkiségi Napjai a továbbiakban gazdag napirenddel, erőteljes és szellemileg gazdagító pillanatokkal kecsegtette a résztvevőket, megerősítve a hívást, hogy, igaz hitben és szalézi szellemben éljék meg ezt a reménybeli utat a fiatalokkal.
ANS-Torino/Szaléziak.HU
