Főoldal / Szalézi világ / „Bízz úgy, mint Don Bosco” – találkozás Pakisztán első szalézi papjával
„Bízz úgy, mint Don Bosco” – találkozás Pakisztán első szalézi papjával
2023-03-31 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
hivatas • Ázsia • szalézi élet •
Noble Lal szalézi atya 2004-ben csatlakozott a Szalézi Társasághoz, miután plébánosán, egy belga misszionáriuson keresztül megismerte a szaléziakat. „Lenyűgözött szellemiségük és a fiatalokért végzett munkájuk” – emlékezett vissza Noble. „Don Bosco 100 évvel megelőzte korát, amikor elkezdte küldetését. Rájöttem, ha a szaléziak tudnak tenni a mi fiataljaink javára, akkor én miért ne?
2016. május 24-én szentelték pappá, idén ünnepli papságának hetedik évfordulóját. Hivatásáról így beszél:
Gyermekkorom óta éreztem a hívást, hogy szolgáljam az Urat. Édesapám a plébániatemplomban dolgozott kertészként, és a plébánialátogatással megismerkedtem nővérekkel és papokkal. Ezért a gimnázium befejezése után rögtön az egyházmegyei szemináriumba mentem, de több ok miatt nem tudtam ott folytatni és hazatértem. Politikatudományból szereztem diplomát, de közben folyamatosan kutattam Isten akaratát az életemben. Plébánosunk Francois atya, egy belga misszionárius továbbra is imádkozott értem és vezetett engem. Volt egy hasonló korú baráti társaságom a falumban. Mindannyian a közeli téglagyárban dolgoztak, és néhányan napszámosok voltak. Kíváncsiak voltak Isten igéjére. Emlékszem, egy este bekopogtattak az ajtómon, és megkértek, hogy tanítsam nekik a katekizmust, de én visszautasítottam. Másodszorra jöttek, és újra visszautasítottam őket, de harmadik alkalommal elfogadtam. Rájöttem, hogy talán Isten küldi őket hozzám, hogy tanítsam őket. Ezzel a szándékkal kezdtem el tanítani őket a katekizmusra, és felkészítettem őket az elsőáldozásra is. Mivel a plébánosom tisztában volt mindezekkel, biztatott, hogy lépjek be egy szerzetesrendbe, de nem vonzott egyik sem. Végül bemutatott a Bosco Szent János Szalézi Társaságnak. Azt mondta, hogy a szaléziak ugyanúgy dolgoznak, mint én a fiúknál. Ezek a szavak felkeltették a figyelmemet, és úgy döntöttem, hogy ellátogatok Lahore-ba, ahol szaléziak dolgoztak a fiatalokkal.
2004. augusztus 10-én hivatalosan is beléptem a Don Bosco Műszaki Iskolába és Ifjúsági Központba Lahore-ban. Egy hónapos, a szaléziaknál töltött idő után felkeltette az érdeklődésemet, és úgy döntöttem, folytatom. Miután egy évet Lahore-ban töltöttem, felkértek, hogy menjek el Quetta Don Boscóba, hogy egy másik iskolai apostolkodás élményét szerezzem meg. Élveztem az ott töltött időt.
2006-ban megkezdtem a prenoviciátust a Fülöp-szigeteken. Miután befejeztem a teljes képzésemet (noviciátus, posztnoviátus és teológia) a Fülöp-szigeteken, visszatértem Pakisztánba. 2016. május 24-én, Mária a Keresztények Segítsége ünnepén szenteltek pappá a lahore-i Szent Szív Katedrálisban.
Noble atya több mint 20 éve szolgál Pakisztán két szalézi jelenlétében: az afgán határhoz közeli Quettában és az indiai határhoz közeli Lahore-ban. A quettai közösség formális oktatást kínál a gyerekek számára az elsőtől 12. évfolyamig. Itt található egy kis szálló is a lányok számára, amelyet a Jó Pásztor nővérek üzemeltetnek és az Elfalha Hotel, egy kis fiúszálló.
A quettai közösséghez hasonlóan a lahore-i közösségnek is van egy formális iskolája az elsőtől a 12. évfolyamig. Emellett panziót, autóvezetői programot és edzőközpontot is kínál. Ezenkívül a lahore-i szaléziak egy műszaki iskolát vezetnek, amely hat hónaptól egy évig terjedő programokat kínál csúcstechnológiai órákkal és hároméves társult diplomával.
Noble atya pakisztáni munkája egyedülálló és kiemelkedik. „Két-hárman vagyunk szaléziak, akik több mint 15 szalézi munkáját végezzük” – magyarázta. „Piero Ramello testvér segít a lahore-i közösség vezetésében. Ez nagyon lenyűgöző számunkra, és úgy érzem, az isteni Gondviselés tapasztalata a segítségünkre van.”
Pakisztán muszlim ország, ahol a keresztények a lakosság egy százalékát teszik ki. Gyakran szegénységben élnek, és diszkriminációt élnek át. Ennek eredményeként a szaléziak nem kapnak állami támogatást közösségeikhez és munkáikhoz. „Minden segítségünk jótevőktől és adományokból származik” – mondja Noble atya. „Forrásokat és eszközöket kell biztosítanunk tanáraink fizetéséhez és élelmet a panziók számára.”
Mégis Noble atya távolról sem csüggedt – bízik, mint Don Bosco, és az isteni Gondviselést mindig maga mellett érzi. „Az Úr küldi nekünk a segélyt és azt, amire szükségünk van” – mondja, és felidézi azt az időszakot, amikor a szaléziak attól tartottak, hogy ki fogják utasítani a tanárokat, mert segítik a keresztény/muszlim határon kívüli közösségeket. „Az isteni Gondviselés közbelépett, és mindenkit megvédett.”
Noble atya sugárzó arccal beszél a szalézi küldetés iránti öröméről és szeretetéről. „Don Bosco szelleme továbbra is megihlet” – jegyzi meg. „Megtiszteltetésnek érzem és áldottnak érzem magam, amikor érzem a fiatalok iránti elkötelezettségünket. Emellett az isteni Gondviselés egy lépéssel előttünk jár. Nem tudjuk, de előre megtesszük a dolgokat, és amikor eljön az ideje, látjuk, hogy az Úr megsegít minket.”
Arra a kérdésre, hogy van-e tanácsa azoknak, akik érdeklődnek a szalézi pálya iránt, Noble atya boldogan erősítette meg szeretetét a Szalézi Család és küldetése iránt. „Ez egy nagyszerű ügy és nagyszerű munka a fiatalok számára” – mosolygott. „Nagylelkűnek kell lennünk, és felajánlanunk magunkat, miközben segítjük Don Bosco ügyét.”
ANS-New Rochelle/Szaléziak.HU
