Főoldal / Szalézi világ / Boldog Artemide Zatti, Patagónia irgalmas szamaritánusa
Boldog Artemide Zatti, Patagónia irgalmas szamaritánusa
2019-03-15 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Égi születésnapján, március 15-én Boldog Artemide Zatti olasz származású argentin szalézi testvérre emlékezik a Szalézi Család, aki ötven éven át szenvedélyesen szolgálta a betegeket Viedma városában.
Artemide Zatti 1880. október 12-én született Borettóban, Reggio Emilia tartományban, Luigi Zatti és Albina Vecchi gyermekeként, földművelő családba. Kiskorától kezdve munkához és áldozathozatalhoz volt szokva. Már kilenc évesen napszámosként dolgozott.
1897-ben a Zatti családot arra kényszerítette a szegénység, hogy Argentínába emigráljanak. Bahía Biancában telepedtek le. Itt Artemide elkezdi látogatni a szaléziak által vezetett plébániát, és a plébános, Carlo Cavalli atya munkatársa lesz, akivel gyakran osztozik munkában és imádságban.
A plébános könyvtárában lehetősége volt elolvasni Don Bosco életrajzát. Lenyűgözte. Ez volt a kezdete az ő szalézi hivatásának. Felébred benne a vágy, hogy szalézi szerzetes legyen; Cagliero atya befogadja mint jelöltet, és immár huszonévesként, belép a bernali házba. Szorgalmasan tanulni kezd, hogy bepótolja a kimaradt éveket. A Gondviselés rábízza azt a feladatot, hogy egy tuberkulózisban szenvedő fiatal szerzetest ápoljon, aki aztán 1902-ben meghal. Azon a napon, amikor Artemidének meg kellett volna kapnia a szerzetesi ruhát, ő is felfedezte magán a betegséget.
Miután hazatért, Cavalli atya a viedmai misszionárius kórházba irányította, mely végleges állomása lesz missziójának. Evasio Garrone atya a hadseregben szerzett tapasztalataival vezette a San José Kórházat, amelyet nagy merészséggel 1889-ben alapított Mons. Cagliero és Don Bernardo Vacchina, válaszolva ezzel is a szegények szükségleteire. Vele együtt Artemide is kéri, és meg is kapja a gyógyulás kegyelmét a Segítő Szűztől, akinek megígéri, hogy egész életét a betegek ápolásának szenteli. Meggyógyult, és be is tartotta ígéretét.
Artemide nem hagyta el kezdeti célját, folyamatosan készült a papi hivatásra Az elöljárók, bár észlelték egészségének javulását, nem lehettek biztosak, ami a jövőt illeti; azokban az időkben soha nem lehetett biztos, hogy valaki teljesen felépült-e a tuberkolózisból; a tanulmányok, amikkel Isten Szolgájának még szembe kellett volna néznie 23-24 évesen, túl hosszúak voltak és nem biztos, hogy jót tettek volna egy tüdőbeteg fiatalembernek. Másrészről Zatti már elkezdett dolgozni a gyógyszertárban - joggal feltételezhető, hogy mindenki megelégedésére; ideális hely egy laikus számára. Az elöljárók, ezek között a körülmények között, felajánlották Zattinak, hogy tegye le a fogadalmat, mint segítőtestvér; mivel egészségi állapota elég bizonytalan volt, s Artemide elsősorban Istennek akarta adományozni életét, ez tűnt a legokosabb megoldásnak. Ezt a döntést nem azért hozták, mert negatívan ítélték volna meg Zatti szellemi kapacitásait, sőt, mindig egyhangúlag elismerték szellemi adottságait, kulturális felkészültségét, kiegyensúlyozottságát. Artemide Zatti, helyzetének tudatában elfogadta, hogy laikus szalézi lesz és ezen a módon szenteli életét az Úrnak.
Először a kórházhoz tartozó gyógyszertárban kezdett dolgozni, ahol elsajátította Garrone atya logikáját: csak az fizet, aki tud. Garrone atya halála után övé lett a teljes felelősség. 1908-ban tette le örökfogadalmát. Teljesen a betegeknek áldozta magát. Az emberek bizalommal keresték fel és tisztelték. Személyes adottságainak köszönhetően nemcsak kitűnően vezette a kórházat, hanem kiváló keresztény is volt.
Valaki ezt írta egy napjáról: „4.30-kor már talpon van. Elmélkedés és szentmise. Végiglátogatja a kórház összes részlegét. Aztán biciklire ül, hogy ellássa a város különböző pontjain található betegeket. Ebéd után lelkes tekemeccs a lábadozókkal. 14 és 18 óra között újból megnézi a kórházban lévő betegeket. 20 óráig a gyógyszertárban dolgozik. Aztán újra visszamegy a kórtermekbe. 23 óráig orvostudományt tanul, majd pedig lelki olvasmányokat olvas. Végül lepihen, de közben is állandó készenlétben van, hátha hívják valahova.”
Megszerezte a betegápolói diplomát. 1913-ban kezdeményezője volt az Új kórház megépítésének, amelyet aztán sajnálatára lebontottak. De nem bátortalanodott el, felszerelt egy másikat. Ahogy Don Bosco, ő is a Gondviselésben bízva végzett minden rábízott dolgot. Szeretet, szalézi misszió, szentség: ezek voltak életének kulcsszavai. És Zatti kész volt ezeken keresztül megélni Istentől kapott talentumait. És az Úr sem maradt adósa.
Élete egy olyan környezetben zajlott, ahol a nehézségek mindennaposak voltak s mindig újraszülettek, de ahol talált megértést és rokonszenvet is. Szolgált mindenkit, mindenben. A Segítő Szűz Mária sem hagyta el soha. Artemide Zatti, szalézi testvér valóban egy „jó szamaritánus” volt, a szó Don Boscó-i értelmében „Isten szeretetének jele és hordozója”: mindenkit szeretett és meg tudta szerettetni magát mindenkivel, épp úgy, ahogy Don Bosco akarta.
1950-ben leesett egy lépcsőről, és pihenésre kényszerült. Néhány hónappal később megjelentek rajta a rák tünetei. 1951. március 15-én hunyt el. Temetése napján egy viedmai lakos sem maradt otthon. Egész Viedma el akart búcsúzni a „minden szegények rokonától” - ahogy már jó ideje nevezték őt.
Teste a viedmai szalézi kápolnában pihen.
Nem kötelező emléknapja november 13-án van.
Szaléziak.HU
