Főoldal / Szalézi világ / Boldog Rua Mihály - Don Bosco utóda, aki mindenben felezett vele
Boldog Rua Mihály - Don Bosco utóda, aki mindenben felezett vele
2018-10-29 Hétfő | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
megemlékezés • szentség •
Október 29-én a kiemelkedő lelkipásztori élet, a feltétel nélküli önátadás egyik kiváló példájaként Rua Mihályt állítja elénk az Egyház, aki Don Bosco szeretett tanítványa, az első szalézi és első utóda volt a rend élén. 1845 augusztusában, még gyermekként találkozott Don Boscóval, ekkor a szent egy jelképes gesztussal előre megmondta neki, hogy ők ketten az életben „felezni” fognak.
Rua Mihályban különösen a nagyszerű irányító, a bölcs tanácsadó és vezető képességek szembetűnőek, de erkölcsi profilját különösen erényes szokásai is meghatározták. Gyermekkorától kezdve követte Bosco Szent Jánost, és az ő irányítása alatt gyorsan magáévá tette a szerzetesi élet lényegét. A kitartó elmélkedés és a gondos lelkiismeret-vizsgálat által fomálódott, menekült a semmittevés elől, fáradhatatlanul dolgozott és jó vezetője mellett feddhetetlen életet vívott ki magának. A példás serdülőből pap, pedagógus, kiváló vikárius, végül Don Bosco utódja lett.
A fiatalok oktatása és nevelése iránt elkötelezett szerzetesrend képzési folyamatába ő vezette be a tirocínium – a gyakorlati képzés idejét, ezt a hároméves időszakot, amely alatt a fiatal szalézi szerzeteseket „a szalézi házakba küldték, hogy ott különböző szolgálatokat végezzenek, de leginkább asszisztensek vagy mesterek legyenek a fiúk mellett, aminek a fő célja az, hogy együtt éljenek a fiatalokkal, tanulmányozzák a mentalitásukat, velük együtt növekedjenek a katekista és az igazgató irányítása, felügyelete alatt ". Sőt, egyértelmű kijelentéseket és világos irányelveket ajánlott a szalézi küldetés legkülönbözőbb területein, az evangéliumi éberség szellemében.
Ezt a körültekintő gyakorlatot jellemezte a nyitottság a Szentlélek indíttatásaira és az a bölcs felismerő képesség, amellyel azokat a személyeket kiválasztotta, akik felelős pozíciókat töltöttek be, különösen az oktatás területén és a házak, a tartományok, a művek kormányzása területén, és különböző helyzetekben, mint például amikor Don Paolo Alberát választotta az amerikai házak vizitátorának, vagy Filippo Rinaldit egyetemes prefektusnak. "Minden testvért, de különösen az igazgatókat és a tartományfőnököket, a szabályok pontos betartására szólította föl, a jámborság gyakorlatainak példamutató teljesítésére, és a jótékonyság gyakorlására; és ő maga követendő példaként mindegyiküket megelőzte, mondván: "Az egyre több és több munkás bizalma elnyerésének egyik eszköze, hogy soha ne hanyagoljuk el a saját feladatainkat."
Őszinte ragaszkodása és hűsége miatt a rendi szabályzathoz Don Ruát ún. „eleven szabálykönyvnek" tartották. Olyan finom, érzékeny atyaiságot testesített meg, hogy ettől „a jóság birtokosának" nevezték. A körültekintő gondosság, különösen a kormányzás gyakorlatában azt eredményezte, hogy a rendtársak gyermeki bizalommal voltak iránta, mert szakszerű tanácsokat adott, nem csak a lelki, hanem az anyagi dolgok terén is. „Bölcsessége rendkívüli módon megmutatkozott abban is, ahogy féltékenyen megőrizte a bizalmas titkokat, amelyeket a lelkében temetett el. A legnagyobb körültekintéssel kezelte a személyes levelezéseket: úgy viszonyult ehhez, mint a gyónási titokhoz, ezért a bizalmatlanok is nagy bizalommal közeledtek hozzá, ő pedig mindenkinek a megkeresésére a legérzékenyebb módon válaszolt ".
Aranymiséjének megünneplésére készülve, 1910. április 6-án, 73 esztendős korában halt meg Torinóban. Huszonkét éven keresztül volt rendfőnök; önzetlen szeretettel és áldozatos nagylelkűséggel dolgozva a szalézi mű felvirágoztatásán. „A forrásból folyót csinált” – mondta VI. Pál pápa 1972. október 29-én, Rua Mihály boldoggá avatásakor.
Boldog Rua Mihályra azért is nagy szeretettel és tisztelettel emlékezünk, mert ő volt az, aki befogadta a szalézi rendbe az első magyar szalézit, a 60 éves és sok vihart átélt Zafféry Károlyt és előkészítette a szaléziak letelepedését Magyarországon. Már 1901-ben gimnáziumi tanfolyamot nyitott Foglizzóban egy tucatnyi magyar fiú számára, majd a kis csapatot néhány hónap elteltével átköltöztette a biellai püspökség területén levő Cavagliába. Mindig fejedelmi bőkezűséggel s nagylelkűséggel kezelte a magyar ügyet: 1903-ban elindította és 12.000 példányban jelentette meg a magyar Szalézi Értesítőt; a sokszor bizony nem sok reménnyel kecsegtető magyar növendékeket atyai szeretettel gondoztatta s neveltette a cavagliai Szent István Intézetben, több mint egy évtizeden át.
Pierluigi Cameroni SDB egyetemes posztulátor/Szaléziak.HU
