Főoldal / Szalézi világ / Brazília - „A világnak szüksége van a figyelmünkre és az elkötelezettségünkre"
Brazília - „A világnak szüksége van a figyelmünkre és az elkötelezettségünkre"
2019-10-07 Hétfő | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
szinódus • DélAmerika • interjú •
2019. október 6–27. között tartják a Vatikánban az amazóniai szinódust. Justino Sarmento Rezende szalézi atya az első brazil őslakos, akit papnak szenteltek, a "bennszülött és inkulturált pasztorális lelkiség" szakértője, a szinódus különleges titkárságának tagja, aki több mint két éve együttműködik az amazóniai szinódus előkészítésében.
Ki a bennszülött Justino atya?
Onça Igarapé nevű faluban születtem, a Pari Cachoeira kerületben (felső Río Negro régió), Amazóniában, Brazíliában. A tuyuka etnikumhoz tartozom.
1970 és 1979 között a Pari Cachoeira bentlakásos iskola hallgatója voltam, majd 1980-1982 között a manausi szalézi formációs központban kezdtem el szalézi életemet. São Carlosban kezdtem meg a novíciátust, majd letettem első szerzetesi fogadalmamat és folytattam a képzést és a tnaulmányokat. 1994. június 2-án szenteltek pappá a Pari Cachoeira szalézi misszióban és azóta is igyekszem közel maradni az őslakos népekhez és kultúráinkhoz.
Melyek voltak a lelkipásztori munkájának helyszínei?
A felső Río Negro régióban található Iauaretê szalézi misszióban dolgoztam, itt kezdtem papi életemet a tucano, tariano, tuiuca, piratapuia, dessano, uianano, cubeu és rupita őslakos népek között, akik a térségben élnek. Ezekkel a népekkel kezdtem el megálmodni és átültetni a gyakorlatba a vágyamat, hogy a szentmisét másképp ünnepeljem, dalok szülessenek tucano nyelven és bibliai szövegeket találjak az eucharisztiához. Mi, őslakos népek, megkezdtük a szimbólumaink, a hangszereink és a ritmusaink bemutatását. Nagyon fontos pillanat volt ez a papi életemben.
A filozófia és a teológia kurzusok mellett más kurzusokat is felvett?
São Paulóba tanultam a teológiát, emellett misszionológiai kurzust vettem fel, hogy felkészüljek a misszionáriusi életre. Ez tükrözi a korábbi évek missziós gyakorlatát is. Amikor befejeztem, visszatértem Manausba, ahol 2000-től filozófiát tanítottam a fiatal szalézi diákjainknak.
2007-ben visszatértem Iauaretê-be. Igazgatóként és plébánosként dolgoztam a szalézi misszióban. Ez volt az az év, amikor én is inkább a belső közösségekkel foglalkoztam, segítettem a katekisták, szolgálattevők képzésében...
Dolgozott a yanomami bennszülöttekkel is?
Iauaretê után Marauiába küldtek, az ottani szalézi misszióba, a yanomamikhoz, ahol 2016-ig segítettem az oktatásban, a katekézisben és a szentségek kiszolgáltatásában. 2017-ben Manausba mentem, hogy doktori fokozatot szerezzek az Amazonas Szövetségi Egyetemen.
Hogyan kezdődött a részvétele a szinóduson?
2018 februárjában meghívást kaptam, hogy vegyek részt a szakértői csoport munkájában, amelynek feladata volt az első szövegek megírása az amazóniai szinódus előkészítéséhez. A misszionáriusi gyakorlat és a tapasztalt nehézségek, a megoldások keresése és a kihívások meggyőzték a szervezőket arról a lehetőségről, hogy munkatársként a zsinaton is részt vehetek.
Mit várnak az Amazonas népei ettől a szinódustól?
A zsinat az Amazonas népeiben felébreszti a várakozást, új álmokat és reményeket, új elköteleződést, új figyelmet az ülések során felvetett kérdésekre. A zsinat egy prófétai hang, amely azt mondja: a világnak szüksége van a figyelmünkre és a nagyobb elkötelezettségünkre. Valójában felül kell vizsgálnunk néhány hozzáállást, meg kell vizsgálnunk, hogy összhangban vannak-e Isten tervével. Ez a zsinat felkelti az egész világ, az államok és a kontinensek figyelmét.
Az amazóniai szinódus a Katolikus Egyház olyan eseménye, amely túlmutat az Egyházon, mivel Amazónia és a világ minden népe szenved az erdők, a víz és a levegő veszélyeztetése miatt. Ezért a zsinat olyan esemény, amely a nemzeti és a nemzetközi társadalom számos szegmensét érinti. És az őslakos népeknek meg kell osztaniuk a világgal a föld, az erdők, tavak, vízesések és általában az élőlények értékelését. A zsinat politikai-etikai esemény, mert témája a közös otthonunk életének védelme, amint azt Ferenc pápa mondja.
Nekünk, a pánamazóniai régió őslakos népeinek hozzá kell járulnunk a világ megőrzéséhez. Amazónia megsemmisülésekor nem csak az őslakos népek szenvednek: az egész emberiség, minden ember, legyen az gazdag, szegény, őslakos, fehér vagy fekete, szenved. Már vannak szervezetek, amelyek küzdenek ezért; most az Egyház vállalja ezt a világméretű elkötelezettséget. Mi, őslakos népek, sok bölcs titkot örököltünk nagyszüleinktől, hogyan vigyázzunk a világra és az emberekre, és nem hagyhatjuk ki ezt a lehetőséget, hogy továbbadjuk ezt a bölcsességet.
***
Az elő-szinóduson egyedül a tuyuka törzsből való Justino Rezende atya képviselte az őslakosokat. Bemutatkozó beszédében, amelyet a Szentatyához és az elő-szinódus többi tagjához intézett, örömének adott hangot, amiért a résztvevők között lehet. Öröm számára az, hogy életében először találkozhat a pápával és az, hogy az egyház jelen van népe körében. „Köszönetet mondok Ferenc pápának, Baldisseri bíborosnak, a püspököknek, papoknak és a szinódusi tanácsosoknak. Amazónia népeinek nevében szólok, különösen az őslakosok nevében, én vagyok az egyetlen jelenlévő őslakos. Hálával mondhatom, hogy az egyház figyel minket, szívét és elméjét felénk fordítja. Belénk, amazóniai őslakosokba helyezi a reményt, hogy fontos hozzájárulásunkon keresztül az egyház egyre inkább világegyház legyen. Minket, őslakosokat evangelizáltak, és ma evangelizálóként hozzájárulunk egyházunk gazdagodásához is.”
ANS - São Paulo/www.vaticannews.va/Szaléziak.HU
