Főoldal / Szalézi világ / Burundiból Szibériába Don Boscóért – egy misszionárius története
Burundiból Szibériába Don Boscóért – egy misszionárius története
2022-03-23 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
misszionárius • misszió • interjú •
Miért megy egy fiatal szalézi a forró Afrikából a fagyos Szibériába? Erre keresi a választ O. Pori Mecoi, a Bollettino Salesiano munkatársa a következő interjúban. Ez a világ leghidegebb helye, de a szaléziak ajtaja mindig nyitva áll.
Bemutatkoznál?
A nevem Emmanuel Niyoyitungira, 35 éves vagyok, Burundiból jöttem. 2013 óta vagyok Don Bosco szalézi. Kilenctagú keresztény családból származom, két szülő és hét gyermek, akik közül én vagyok a legidősebb. Sok más burundi fiatalhoz hasonlóan én is a Burundiban megtapasztalt nehéz helyzetben, nevezetesen a bizonytalanságban végeztem alap- és középiskolai tanulmányaimat. Alapfokú tanulmányaimat régiónkban végeztem. Ezt követően beléptem a ngozi egyházmegye Mureke kisszemináriumába.
Miért lettél szerzetes és szalézi?
Azért lettem szerzetes, mert gyerekként nagyon vonzott. És ezt a vágyat a Focolare mozgalomban és az akkori énekes csoportban ápoltam. Csak miután úgy döntöttem, hogy nem folytatom tanulmányaimat az egyházmegye szemináriumában, éreztem a vágyat, hogy belépjek a szalézi rendbe, amit nem ismertem jól. Ima, rendtársak és különféle, missziós küldetésről szóló konferenciák segítségével ápoltam ezt a vágyat. Végül 2017-ben, a 148. missziós expedíció során kaptam meg a missziós keresztet Ángel Fernández Artime rendfőnöktől, aki az oroszországi Jakutszkba küldött. A küldetés kezdete nem volt könnyű; elköteleztem magam a nyelvtanulás mellett, hogy megszerettessem magam.
Hogyan reagált a családod?
A családom reakciója meglehetősen negatív volt e missziós föld ismeretlensége miatt. De együtt leültünk, hogy az Úr akaratát keressük rajtam keresztül, és végre megértettek engem, és megígérték, hogy imádkoznak a jakutszki szalézi misszióért.
Mi a jelenlegi feladatod?
Négy év jakutszki közösségi élet után, amely alatt egyetemre jártam és oratóriumi tevékenységeket szerveztem, a tartományfőnök atya elküldött a Crocettára teológiát tanulni: jelenleg a teológia első évét végzem.
Milyen munkát végeztél eddig?
Jakutszkban az egyetemi tevékenységek mellett angol és francia leckéket is tartottam az oratóriumunkba járó fiataloknak. De azoknak a diákoknak is, akik szerettek volna segítséget kapni a nyelvekben. Szerveztünk kirándulásokat, katekéziseket, játékokat stb.
Milyenek a fiataljaitok?
Fiataljaink szegények, nehéz helyzetben lévő családokból származnak. Általában az élet értelmét keresik; de sok évnyi sötétségben élés miatt félnek elköteleződni és elszakadni korábbi hiedelmeiktől; ősi gyakorlatokból élnek, vagy figyelmen kívül hagynak minden transzcendenciát. Röviden: szegény fiatalok; tétlenek; akik ide-oda vándorolnak, hogy megtalálják a nyugalmukat.
Hogyan tekintenek az egyházra Szibériában?
Azt mondanám, hogy a katolikus egyházról alkotott kép Szibériában nagyon összetett: egyesek az ortodoxokkal vívott párbajnak tekintik; mások egy ortodox szektának tekintik; vannak, akik semmit nem tudnak; mások inkább nem törődnek vele és így tovább.
És a szaléziakra?
Általában a „szalézi” kifejezést nemigen használják. A házunkba érkezők szívesebben használják a Casa Don Boscót. Így a szaléziakat munkásoknak, jó nevelőknek tekintik, akik elkötelezettek Don Bosco fiataljainak segítésében.
Melyek a legszebb valóságok?
Szeretném kiemelni a kis közösségünkben uralkodó légkört, a hívek elkötelezettségét, a szaléziak és az oratóriumba érkező fiatalok szülei közötti kölcsönös bizalmat, az ortodox, protestáns és katolikus egyház közötti megértést.
Jó az együttműködés a katolikus egyház és a kormányzat, valamint a különböző állami és nem kormányzati intézmények között.
Mik a problémák?
Látva, hogy a jakutszki misszió az energiák kombinációját sugallja, elmondhatom, hogy továbbra is fennáll a személyzeti probléma, az infrastruktúra hiánya, a különféle tevékenységek hiánya és az éghajlati korlát.
Mi az álmod?
Az az álmunk, hogy egy fejlett jakutszki missziót lássunk, ahol a fiatalok részt vesznek az oratórium működésében, lássunk egy fiatalokkal teli templomot, hogy fiatalokat vigyünk Jézushoz.
A szibériai Jakutszk a világ leghidegebb helye: –50 °C
Jakutszk 322 000 lakosú, egyetemmel büszkélkedhet, egy repülőtér szolgálja ki, ahol a Polar Airlines társaság megáll, van múzeuma, meteorológiai állomása, mozija és többé-kevésbé minden, amit egy közepes méretű városban el lehet képzelni. Kivéve, hogy itt mindent elront az alacsony hőmérséklet. A téli átlag –42,9. Nyáron a télhez képest elmondható, hogy bele lehet halni a hőségbe, hiszen még a 18 fokot is eléri a hőmérséklet!
Noha nem sokkolja az embert, ha a nagyon alacsony hőmérsékletről olvas, viszont teljesen őrültség elképzelni, hogy -40 fokban kint normális életet lehet élni. Jakutszk lakói mégis hozzászoktak ehhez a jeges klímához, és elvégzik napi tevékenységeiket. De bizonyosan extra odafigyeléssel. Például az egyik legnagyobb gond a fagytól eltörő csövek. Használnak bizonyos termékeket, amelyek megakadályozzák a csövek törését az otthonokban, ugyanez vonatkozik az autókra is. Mindenkinek van fűtött garázsa és kint, garázson kívül soha nem állítják le a motort: az autó soha nem indulna be! Télen nem esznek friss zöldséget, mert ilyen hőmérsékleten semmi sem terem, és ami repülővel érkezik, az nyilvánvalóan megfagy.
A gyerekek rendszeresen –46 fokig járnak iskolába. Csak akkor maradnak otthon, ha a hőmérő ezt a hőmérsékletet mutatja. A lehető legkevesebbet járnak ki, télen nincs séta az üzletekben, ha 20 másodpercnél tovább veszed ki a kezed a zsebedből, akkor megfagyhatsz.
Télen nappal nem tart három óránál tovább. Normális a kutyaszán, a kimosott ruha biztos nem lóg kint, de szárítógépe mindenkinek van. Hűtőre nincs szükség, csak egy raktárnak használt helyiség kell az élelmiszerek tárolására. Főleg halat esznek, és a föld alatt nincs víz: minden fagyott. Vizet a Léna folyóból vesznek. Mindezen nehézség ellenére a lakosok szeretik városukat, a természetet és a békének és nyugalomnak azt az érzését, amelyet belélegeznek (egy vastag gyapjúsálon keresztül!).
bollettinosalesiano.it/Szaléziak.HU
