Főoldal / Szalézi világ / Cagliero 11 - 2019. június
Cagliero 11 - 2019. június
2019-06-08 Szombat | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A Szalézi Missziós Bizottság 2019. júniusi hírlevele Guillermo Basañes atya, a missziókért felelős egyetemes tanácsos bevezetőjével kezdődik, amelyben arról ír, hogy a szaléziak arannyal kikövezett útja nem más, mint a fiatalok képzése.
Kedves Rendtársak és kedves Barátaim!
Elérkeztünk a negyedik boldogsághoz, Ferenc pápával: „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.” „Éhezve és szomjazva keresni az igazságot, ez az életszentség.” (GE 79.) Nem csupán arról van szó, hogy sok fiatalnak nem jut minőségi oktatás, mint ahogy a fenntartható fejlődés negyedik célja (ENSZ, Agenda 2030) is rámutat. A szalézi missziókat mindig is komoly, alkotó jellegű elkötelezettség jellemezte – az oktatás köntösében. Ez a szalézi misszionáriusok tipikus útja, amelyen járva együttműködnek azokkal, akik értékesebb, emberközpontúbb társadalmat építenek. (Szabályzat 33.) Don Bosco olyan szalézi misszionáriusokat hív, akik készek az igazságos és békés világért dolgozni, mint a kalkuttai Matthew Thaiparambil († 2019. 02. 01), aki több, mint negyven éven át kitartóan és nagy alkotókedvvel dolgozott olyan fiatalokért, akik lemorzsolódtak az iskolából. A szaléziak arannyal kikövezett útja nem más, mint a fiatalok képzése. A szalézi missziós nevelők éhezik és szomjazzák az igazságot. Az igazság ilyen módon való keresése, különösen a fiatalok képzése révén – ez jellemzi a szalézi misszionáriusokat.
P. Guillermo Basañes SDB, a missziókért felelős egyetemes tanácsos
Örülök, hogy misszionárius vagyok Japánban
Gyakran mondják, hogy Japánban nehéz misszionáriusnak lenni, mert nemigen láthatóak az eredmények. Igaz. Elismerem, hogy nehéz a misszió, de nem állítom, hogy nincs benne öröm, nincsenek látható eredményei. Évek óta vagyok két csoport kísérője – mindkettő 10-15 főből áll. Különböző okokból kerültek közel az egyházhoz. Hittan órákon vesznek részt. Szinte mindnyájan katekumenek és a kellő időben megkeresztelkednek. Hosszú folyamat felkészíteni és elkísérni azt, aki – bár nem ismeri Istent, nem tudja, hogy emberré lett a mi boldogságunkért, mégis - erősen igényli, hogy megismerje Istent. Bizony, ez olyan folyamat, amely lenyűgöz és boldogsággal tölt el. Türelem kell hozzá, de van eredménye, mert Úr kegyelme megteszi, amire a misszionárius nem képes.
Fontos meghallgatni az embereket, az viszont létfontosságú, hogy az evangéliumot meggyőződéssel, örömmel, ügyesen és sok mosoly kíséretében hirdessük. A legtöbb japánnak nem kenyér kell, hanem lelki táplálék! Még ha szenvedélyesen hirdeti is a misszionárius, milyen szép szoros kapcsolatban élni Jézussal, békében a szomszédjainkkal, akkor is mondhatja, hogy nehéz Japánban a misszió, de azt soha sem állíthatja, hogy hiányzik életéből a missziós lét öröme – még akkor sem, ha az eredmények nem túl feltűnőek.
Achille Loro Piana (Missziós ügyek felelőse, Japán)
A szalézi misszionárius életszentségének tanúságtétele
Don Pierluigi Cameroni SDB, a szentté avatási ügyek posztulátora
Isten szolgája Mons. Oreste Marengo (1906-1998) Északkelet-India nagyszerű misszionáriusa, három egyházmegye megalapítója. 1923-ban Foglizzo-ban volt novícius. Mikor meghalt egy pap, akit Indiába küldtek volna misszióba, ők kapta meg az engedélyt, hogy helyette menjen. „Ez volt leghőbb vágyam. Kértem, hogy szalézi lehessek, de azzal a feltétellel, hogy misszionárius lehetek. Nem számított, bárhová küldenek.” Ő volt a legfiatalabb: csupán 17 éves. Jézus szavai inspirálták életszentségre: „Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem jut be oda.”
Várok, ameddig csak kell...
Mottónk és mantránk
M – mint Malajzia
M – mint misszió
M – mint megőrülök… Istenért!
2015 augusztusában, Don Bosco születése 200. évfordulójának ünnepén már nagyon erősen éreztem a hívást: legyek ad gentes misszionárius. Akkoriban a Fülöp-szigetek északi tartományának voltam missziós animációs tartományi felelőse. Miközben azon igyekeztem, hogy egyre többeket nyerjek meg a misszióra, bennem is egyre inkább érlelődött, hogy misszióba menjek. Mindazon szalézi misszionáriusok inspiráltak erre, akikkel korában találkoztam, elsősorban a néhai Peter Zago és Luis Iriarte atyák, akiknek személyesen tapasztalhattam meg kedvességét és gondosságát. Saját szememmel láttam, mennyire elkötelezettek és boldogok – mindezt még fiatal koromban, a 80-as években Don Bosco Tondo-ban. 2016-ban már beleszőttem imáimba: „Uram, kérlek, küldj engem misszióba.” Olyan sokat kaptam Don Bosco-tól! Erre ez volt a válaszom: „Köszönöm, Don Bosco. Boldog születésnapot neked is, Atyám. Fogadd szerény ajándékomat.” Korábban megtapasztalhattam a misszionáriusok jóságát, nagylelkűségét, most pedig egyike vagyok azoknak, akiknek ezt tovább kell adnia – mintha így szólná hozzám Isten: ,,Ramon, ideje, hogy visszafizesd, amit kaptál: menj és légy magad is misszionárius!”
Így hát 2017 augusztusában, 45 éves koromban misszióba küldtek a malajziai Kuching-beli érsekségbe. Velem együtt szolgál a kelet-timori Andre Belo atya és a spanyol Manuel Ruperez testvér. A 148. szalézi missziós expedícióból a misszionárius társaim különböző országokba mentek, mi pedig Malajziának erre a részére, hogy Bosco szent János szellemében szolgáljuk az Urat.
Az volt az eredeti terv, hogy mi, szaléziak abban, a helybeli szegény fiatalok számára létesített szakmunkásképzőben dolgozunk majd, amely az érsekséghez tartozik, de ez a terv egyelőre terv maradt. A kuchingi érsek kérésére a tartományfőnökünk azzal bízott meg, hogy különböző pasztorális munkákban segítsünk mindaddig, míg létrehozzák az előbb említett iskolát. Ketten, szalézi papok az érsekség ifjúságpasztorációján dolgozunk. Emellett a környékbeli plébániáknak is segítséget nyújtunk a szentmiséken, a szentségek kiszolgáltatásában és a formációs képzésben, a szalézi testvér pedig egy katolikus iskolában, a Szent József Nemzetközi Iskolában tanít Kuching-ban.
2017 óta vagyunk Malajziában. Itteni szalézi jelenlétünk még nem teljes. Nincs sem rendházunk, sem saját iskolánk, ahol rendtársakként élhetnénk és imádkozhatnánk együtt és ahol a fiatalokat szolgálhatnánk a szalézi nevelés és evangelizáció révén. De reménykedünk. Végezzük feladatainkat, imádkozunk és bízunk abban, hogy szűz Mária közbenjárására Isten megadja majd, ami szükséges. A mélyen elkötelezettek így mondanák: „Várunk, ameddig csak kell.”
Nekem negyvenöt évembe került, hogy igent mondjak az Úr hívására és misszionárius legyek. Az Úr is sokáig várt rám. Csak reménykedem, hogy nem fog 45 évig tartani, míg megteremtjük itt a szalézi jelenlétet. De akárhogy is lesz, én megvárom – ahogy az Úr is vár ránk.
P. Ramon G. Borja SDB – Fülöp-szigeteki misszionárius Malajziában
Szalézi missziós imaszándék
A szalézi hivatásokért - testvérként és papként Európában
Hogy az Úr továbbra is elhívjon sokakat, így gazdagodjék egyre a szalézi misszió, és Ő adjon kitartást és életszentséget azoknak, akiket elhívott.
Az Egyház és a Szalézi Család – a papi rendekkel, karizmákkal és hivatásokkal – továbbra is sok olyan felszentelt személyt igényel, akik élik és animálják Don Bosco karizmáját a rendi közösségekben. E közösségek tanúsítják az Úr mindenekfelettiségét és teljes odaadását a fiatalokért. Imádkozzunk, hogy – főleg Európában - az Úr új és nagylelkű szaléziakat küldjön továbbra is, akik az ő szeretetének jelei a fiatalok iránt.
Szaléziak.HU
