Főoldal / Szalézi világ / Carlo Crespi Croci, a szegények apostola
Carlo Crespi Croci, a szegények apostola
2019-04-30 Kedd | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
szentség • megemlékezés •
Égi születésnapján, május 30-án Isten szolgája Carlo Crespi Crociról emlékezik meg a Szalézi Család. Az olasz szalézi, aki Ecuadorban végezte missziós szolgálatát, kiváló nevelő volt, antropológus, botanikus, művész, felfedező, operatőr és zenész – de elsősorban szalézi misszionárius. Tudományos munkájáért, a művészetek és a kultúra terén elért eredményeiért számos elismerést kapott, de valódi célja a szegények felemelése volt: „Uram - mondta, amikor elnyerte a tiszteletbeli kanonok címet -, Crespi atya nem kér kitüntetéseket, inkább kenyeret, rizst, cukrot a szegény gyerekek számára.” Kiemelkedően nagytudású ember volt, jártas a tudományokban, mint a történelem és a régészet, de a kultúra területén is nagyot alkotott.
Carlo Crespi Croci 1891. május 29-én született Legnanóban (Milánó), a család tizenhárom gyermeke közül harmadiknak látta meg a napvilágot. Bosco Jancsihoz hasonlóan az Úr őt is már gyerekkorától fogva elhalmozta a bölcsesség, nagylelkűség és akaraterő ajándékaival.
Először egy helyi iskolába járt, majd tizenkét éves korában találkozott a szaléziakkal a milánói Szent Ambrus Kollégiumban. Gimnáziumi tanulmányait itt fejezte be. „Amikor a Kollégiumban tanultam - meséli Carlo atya - Szűz Mária álmomban megmutatta a jövőmet: ...papként láttam magam, hosszú szakállal egy szószéken, és rengeteg ember előtt prédikáltam. Azonban olyan volt, mintha templom helyett egy kunyhóban lettünk volna...”
1903-ban Carlo a valsalicei (Torinó) líceumba ment, hogy befejezze tanulmányait. Itt hallotta meg Don Bosco hívását. A noviciátust Foglizzóban végezte. 1907. szeptember 8-án tette le első, 1910-ben pedig szerzetesi örökfogadalmát. Valsalicében filozófiát és teológiát kezdett el tanulni, ahol csoporttársa volt Renato Ziggiotti, aki később Don Bosco ötödik utóda (rendfőnök) lett. Közben természettudományokat, matematikát és zenét tanított.
1917-ben pappá szentelték. A padovai egyetemen felfedezte egy akkor még ismeretlen mikroorganizmus létezését, amivel felkeltette a tudósok érdeklődését. 1921-ben természettudományi doktorátust szerzett, ezt követően pedig zenei diplomát.
1923-ban, a Szűz Mária által kijelölt utat követve misszióba indult Ecuadorba. Guayaquilnál ért partot, innen Quitóba ment; aztán rögtön tovább Cuencába, ahol ott is marad élete végéig. Emberfeletti munkába kezdett a szegényekért: Macasban bevezette az elektromos áramot, Yanuncay-ban mezőgazdasági iskolát nyitott, amihez Olaszországból hozatott gépeket és szakképzett embereket. Ezzel a módszerrel számos műhelyt tudott létrehozni, megalapította az első Művészetek és Mesterségek Iskoláját, amelyet később Szalézi Műszaki Egyetemnek ismernek majd el. Yanuncay-ban szállást adott a novíciusoknak, és 1940-ben megnyitotta a Természettudományi Tanszéket is, amelynek első rektora lett. Megalapította a „Cornelio Merchán” iskolát, a nagyon szegény helyzetben lévő kisgyermekek számára. Megnyitotta a Keleti Tudományok Kollégiumát, hogy biztosítsa a szükséges képzést azoknak a szaléziaknak, akik Ecuador keleti részén fognak szolgálatot végezni. Megalapította a Carlo Crespi Múzeumot, amelynek rengeteg természettudományi lelet volt a birtokában, és Amerikán kívül is ismertté vált.
Nem csak ismerte és csodálta ezt a különleges országot, de látogatta a bennszülött törzseket, és életüket fotókkal dokumentálta, sőt filmre is vette. Az ashuar és a shuar etnikai csoportok evangelizációjának előfutára volt, aki tiszteletben tartotta a bennszülöttek kultúráját, családi és faji hagyományait és gondoskodott arról, hogy ne kövesse el az egykori gyarmatosítók hibáit. Az őserdőben tett utazásai során több mint 600 bogárfajtát gyűjtött össze, amelyek közül számos addig ismeretlen volt (tudományos nevükben ezt a „crespiani” szó jelzi), valamint növényeket és kisebb állatokat, amelyeket Olaszországba küldött, és a római és torinói kiállításokon bemutattak.
Mindeközben Carlo Crespi Croci teljes erejéből hirdette a Segítő Szűz iránti tiszteletet, akinek a szentélyében szüntelenül imádkozott. Gyóntatószékénél, különösen élete utolsó éveiben, mindig tömegek álltak sorba, néha 16 órát is gyóntatott. Mindig a szegények között volt: vasárnap délutánonként hittant tanított az utcagyerekeknek, és a szórakozáson kívül mindennapi kenyeret is adott nekik, szabó- és varróműhelyeket szervezett a városban élő szegény lányoknak. Ahogy múltak az évek - már több mint nyolcvan éves volt - a nép elkezdte "niño de ciento años"-nak (százéves gyermeknek) és „szent Carlo Crespinek”nevezni. Számos kitüntetést kapott, többek között arany érdemrendet az Ecuadori Köztársaság elnökétől, a cuencai székesegyház tiszteletbeli kanonoki tisztjét; az Oktatásügyi Minisztériumtól nevelési munkájáért arany érdemrendet, az Olasz Köztársaság Lovagkeresztjét, a „20. század legkiválóbb cuencai lakosa” címet, és a Szalézi Műszaki Egyetemtől „Honoris Causa post mortem” doktorátust.
A misszionárius-tudós figyelemre méltó alakja volt a szalézi misszionáriusok azon sorának, akiket Bosco Szent János elküldött a világ végére, és akik egyformán el voltak köteleződve a vallás és a tudomány iránt is. Crespi atya személyében a szaléziak Ecuadorban megvalósíthatták a vallási misszió és a tudományos küldetés hosszútávú kombinációját, ahol az apostoli elkötelezettség és a kulturális elkötelezettség harmonikus módon, együtt valósult meg: ő volt erre a megfelelő ember!
Cuencában halt meg 1982. április 30-án. Egész Ecuador megsiratta Don Bosco szent gyermekét. Kortársai emlékezetében elsősorban úgy maradt meg, mint aki a gyóntatószék és az oltár, a szentély és az iskola között mozog, gyermeki mosollyal az ajkán, élénk szeme vidáman táncol, jobb kezében az elmaradhatatlan régi rózsafüzérrel. Cuenca város lakói számára ő igazi atya, tanácsadó, gyóntató, jeles ember, akinek boldoggá és szentté avatási eljárását 2006-ban indították meg.
A Crespi gyűjtemény
Sokakat érdekel a kérdés, hogy vajon miként tett szert egy szegény szerzetes egy híres régészeti gyűjteményre?
Gyűjteményének egyes darabjai a szalézi művek építése során kerültek napvilágra, amelyeket ő gondosan összegyűjtött és megőrzött. Ha tehette, régiségeket vásárol antikváriumokban, de sok tárgyat ajándékba kapott a szegényektől, akik hálából azért, amit értük tett, olyan tárgyakat hoztak neki, amelyek iránt ő nagy érdeklődést mutatott. Ezek a tárgyak az ország minden sarkából származtak, és képviselték az ecuadori őslakók kultúrájának szinte minden területét. A szegény emberek tudták, hogy gyűjti a régi tárgyakat, ezért mindig hoztak neki valami ajándékot. Crespi atya meg tudta különböztetni a hiteles régiségeket a másolatoktól, hamisítványoktól, de az ajándékozónak ezt sosem adta tudtára, hiszen így tudott munkát adni a szegényeknek. Mindig nagy hálát mutatott, az ajándék értékétől függetlenül. Sosem távoztak tőle üres kézzel, mert mindig gondoskodott arról, hogy megjutalmazza őket erőfeszítéseikért. Tudta, hogy számos helyi család szegény, de a büszkeségük megakadályozza, hogy pénzt kérjenek tőle. És így egyre több tárgy jutott el hozzá. Idővel Crespi atyának több mint 50 000 tárgy volt a birtokában, melyek közül sokat a Maria Auxiliadora templom udvarán tartott, amíg a Vatikán engedélyt nem adott egy múzeum létesítésére, és egészen 1960-ig ez volt a legnagyobb múzeum Ecuadorban. Az itt őrzött tárgyak között voltak asszír, egyiptomi, kínai és afrikai jellegű darabok, de sok értéktelen lom is. Crespi atya valószínűleg azt gondolta, hogy majd idővel lesz ideje arra, hogy tanulmányozza és rendszerezze a gyűjteményét, de pedagógusi és lelkipásztori szolgálata nem tette lehetővé számára, hogy ezt megvalósítsa. Sajnos az 1962-ben keletkezett tűzben a tárgyak közül sok elpusztult, a sorozatos lopások miatt pedig a megmaradt gyűjteményt 1978-ban el kellett adni. Az Ecuadori Központi Bank vásárolta meg, ahol leltárba vették, rendszerezték és jelenleg is a múzeum pincéjében őrzik Crespi atya tárgyait, az értéktennek ítélt darabok pedig a szalézi plébánia pincéjében porosodnak. A gyűjteményért kapott összeget (10 000 dollárt) a cuencai Carlo Crespi Iskolába fektették, újjáélesztve a Merchán alapítványi iskola működését.
carlocrespi.org /Szaléziak.HU
