Főoldal / Szalézi világ / Dél-Szudán – James és Thomas története
Ami a Jézus Szent Szíve Szalézi Tartomány (ECU) 2025-ös ecuadori missziós kampánya során a szolidaritás gesztusaként indult, az mára kézzelfogható lehetőségeket teremtett a dél-szudáni gyermekek és fiatalok számára. Az egy évvel ezelőtt Ecuadorban összegyűjtött adományok lehetővé tették a maridi szalézi misszió oktatási projektjének megerősítését, amely kezdeményezés az oktatáshoz való hozzáférést támogatja az afrikai kontinens egyik legkiszolgáltatottabb régiójában.
Az Ecuadorból küldött segély három, a szaléziak által működtetett iskolát támogat, amelyek állami finanszírozás vagy a helyi egyház pénzügyi támogatása nélkül működnek. A jelenlegi tanévben az iskolák tanulóinak száma meghaladta az 1000-et, ami a családoknak a szalézi oktatási megközelítésbe vetett növekvő bizalmát tükrözi: az előző évben a beiratkozások száma még a 800-at sem érte el.
Ezt az emelkedést magyarázó tényezők között szerepel az iskolai díjak stabilitása, valamint a családok oktatási költségeinek mezőgazdasági termékekkel vagy állatállományból történő kifizetését segítő intézkedések. Továbbá erőfeszítéseket tettek a tanárok munkakörülményeinek javítására, átlagos fizetésük havi 20 dollárról 40 dollárra emelkedett.
Mindebben jelentős szerepet játszottak a dél-szudáni szalézi tartomány ecuadori missziós kampányától kapott adományok, amelyek lehetővé tették az egyik iskola körüli kerítés építésének előrehaladását – egy olyan projektet, amelynek célja a tanulók biztonságának, fegyelmének és támogatásának fokozása.
Ezen alapok legjelentősebb hatása azonban azok életében látható, akik most a nemzetközi szalézi szolidaritás által finanszírozott ösztöndíjaknak köszönhetően folytathatják tanulmányaikat.
Ez a helyzet például James esetében, a tizennégy éves fiúnál, aki fiatalon elvesztette szüleit, és a nagyanyja nevelte fel. A pénzügyi nehézségek ellenére mindig is kiemelkedő tanulmányi elkötelezettséggel tűnt ki, már a kezdetektől fogva.
„Tavaly csak egy félévre tudtam fizetni a tandíjat. A többi félévet alkalmi munkákkal fedeztem a misszióban, hogy folytatni tudjam a tanulmányaimat. Idén, a nagylelkűségeteknek köszönhetően, folytathatom az iskolába járást” – mondta James ecuadori jótevőinek.
Számára az ösztöndíj lehetőséget jelent arra, hogy folytassa azt a tanulmányi utat, amelyet családja évek óta odaadással szorgalmaz.
Egy másik történet Thomasé, aki egészen a közelmúltig soha nem járt iskolába. Miután elszakították szüleitől, ideiglenesen különböző rokonoknál élt, és a szalézi misszióba csak a veteményeskert gondozására járt, cserébe egy étkezésért. Helyzete arra késztette a maridi szaléziakat, hogy egy külön osztályt hozzanak létre a hozzá hasonló gyerekek számára, akiknek soha nem volt hozzáférésük a formális oktatáshoz: a cél a felzárkóztatás felgyorsítása, hogy aztán a szükséges készségekkel visszailleszkedhessenek a többségi rendszerbe.
Thomas ma az általános iskola első évfolyamát tölti. A családi körülményei és a pénzügyi források hiánya okozta kihívások ellenére továbbra is jár az órákra, és azon dolgozik, hogy más jövőt építsen magának.
Az olyan történetek, mint James és Thomas története, jól mutatják azt a szolidaritás mértékét, amely több száz embert mozgósított a 2025-ös szalézi missziós kampány során Ecuadorban. Több ezer kilométerrel arrébb az ECU tartomány támogatása továbbra is olyan kapukat nyit meg, ahol az oktatás még mindig kiváltság, nem pedig garantált jog. Ott, a gazdasági és társadalmi nehézségek közepette, a szalézi misszió továbbra is befektet az oktatásba, mint a fiatalabb generációk átalakulásának útjába.
ANS-Madrid/Szaléziak.HU
