Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – Egy iskola Milánóban, amely a várost használja tanteremként
Olaszország – Egy iskola Milánóban, amely a várost használja tanteremként
2026-09-25 Péntek | #Szalézi világ
A milánói Maria Ausiliatrice szalézi iskola „Scuola d aria” (szabadtéri iskola) névre változott: a tanárok ezt a nevet választották innovatív tanítási módszerük leírására, amely az egész várost a tanulás helyszíneként használja.
Az ötlet abból a vágyból fakad, hogy a tantárgyak eredetét a valós életbe vezessék vissza, így magával ragadóbbá és stimulálóbb élménnyé téve a tanórákat. A tanárok a város különböző helyszínein szervezik meg a találkozást a diákokkal, tereket, történelmi negyedeket és helyi szervezetek helyiségeit alakítva át olyan helyszínekké, ahol felfedezhetik az adott tantárgyat.
Így kel életre Alda Merini költő hangja, miközben verseit a Naviglio-csatorna partján olvassák, ahol egykor élt; a hanghullámok egy forgalmas csomópontban egy alkalmazással rögzítették, és feltárulnak jellegzetességeik; egy szociológiai tanulmány pedig a kék metróvonal valódi ingázóinak interjúival kezdődik.
„Az élmény – mondják a tanárok – „égül a testet is bevonja, amely nagyrészt kimarad a hagyományos tanításból: sétálunk, felfedezünk, kapcsolatba kerülünk olyan helyekkel, amelyek már ismerősek lehetnek, de meglepő aspektusokat tárnak fel.”
A projekt középpontjában az iskolai élmény jelentésének vizsgálata áll. Cristina Merli igazgatónő így magyarázza: „A tárgyak és kapcsolatok dematerializálódásának korában úgy gondoljuk, hogy helyes, ha az iskola a valósággal való kapcsolatteremtés helyszíneként, egy olyan gyakorlótérként jelenik meg, ahol együtt tapasztalhatjuk meg a lelkesedést – és a súrlódásokat is –, amelyeket ez a kapcsolat kivált.”
Természetesen néhány óra továbbra is az osztályteremben, könyvekkel és a padokban zajlik majd. A tanterem továbbra is a koncentráció elsődleges helyszíne; a projekt célja nem annak helyettesítése, hanem értelmes kiegészítése ezzel az új, tapasztalati megközelítéssel. A tanárok ambiciózus célt tűztek ki maguk elé erre az évre: az órák egyharmada az iskola falain kívül zajlik majd.
A részt vevő diákok már megkapták a megfelelő „nomád iskolai” felszerelést: egy táskát, amelyben egy termosz található forró italoknak, keményfedeles füzetek, hogy jegyzeteket lehessen írni asztal nélkül és egy összecsukható párnát.
„A párna kulcsfontosságú elem – viccelődnek a tanárok. – Az egyik első nehézség, amivel szembesültünk, az volt, hogy a diákok vonakodtak attól, hogy a nadrágjukat összepiszkolják a földön ülve a különböző helyszíneken, ahol az órák zajlanak.”
A humor mögött azonban egy meggyőződés húzódik meg, amelyet az iskola az elmúlt években végzett kísérletei során formált meg: amikor a tantárgy újra kapcsolódik a való élethez, a leckék olyan apró kalandokká válhatnak, amelyeket a diákok izgatottan várnak és aktívan részt vesznek bennük.
ANS-Milánó/Szaléziak.HU
