Don Bosco első missziós álma – Patagónia
2021-10-25 Hétfő | #Aktuális | ARCHIVÁLT
misszió • DélAmerika • Don Bosco •
Október a missziók hónapja. Ebből az alkalomból közöljük Don Bosco 153 lejegyzett álma közül azt az ötöt, amelyeket „missziós álmokként” tartanak számon. Ezek az álmok előrejelzések, kifejezik reményeit és terveit a Szalézi Társaság munkájának világméretű terjeszkedéséről.
Az első missziós álom Patagóniai misszióról szól. Ez az álom adta Don Boscónak a végső elhatározást missziós tervéhez. 1871-ben vagy 1872-ben álmodta Don Bosco, amikor feltárult előtte a küszöbön álló küldetés Patagóniába és a Tűzföldre, Dél-Amerika csücskébe, és először 1876-ban mondta el IX. Piusz pápának. Az Életrajzi emlékiratok tizedik kötetében találjuk. Ez az álom adta a szaléziak missziós tervéhez a végső elhatározást.
- Egy vad, kiterjedt összevisszaságban, előttem ismeretlen tájon voltam - kezdte meg álmának elbeszélését. - A tágas, sík vidék műveletlen volt. Dombok és hegyek sem tarkították a tájat. A távolban viszont haragoszöld hegyek emelkedtek a magasba. Láttam, hogy nagy tömegek mozgolódtak az utakon. Rendkívül magasak és csaknem mezítelenek voltak. Vad tekintetük és izmos karjaik nem sok jót jósoltak. Hiányos öltözetük állatbőr volt, amely hanyag eleganciával lógott rajtuk. Fegyverzetük egy hosszú lándzsa és egy parittya volt.
A beláthatatlan területen a szétszórt embertömeg változatos látványt nyújtott: vadászjeleneteket adtak elő és a különböző állatok kétségbeesetten menekültek előlük, sokan, a vadász biztonságával, húsdarabokat tűztek a lándzsák hegyére, Így vitték a zsákmányt hazafelé. A bennszülöttek elsősorban egymás ellen harcoltak, de lehetett olyan bennszülötteket is látni, akik európai ruhába öltözött katonákkal küzdöttek. A mezőt holttestek borították. A jelenet megdöbbentett. Hirtelen ismert, különböző szerzetesrendekhez tartozó misszionáriusokat pillantottam meg a hatalmas mező egyik sarkában.
Közeledtek a vademberek felé, és Krisztus vallását hirdették nekik. Szemügyre vettem őket, de nem volt közöttük ismerős. Megközelítették a vad törzset. Alig értek a közelükbe eszelős ordításba kezdett a sok bennszülött. Lerohanták őket, és embertelenül lemészárolták mindegyiket. Testüket felkoncolták és szertelen összevisszaságban ordítva a hithirdetők testrészeit lándzsájuk hegyére tűzve győzelmi táncot jártak.
A mészárlási jelenet óriási hatást tett rám. Szinte elképzelhetetlennek látszott, hogy ezekkel a vadakkal valaki beszélni fog.
A távolból egy másik misszionárius csoportot vettem észre. Vidám léptekkel, mosolyogva közeledtek a bennszülöttek felé. Egy csoport fiatal ment előttük.
Reszkettem a félelemtől:
- Ezeknek végük van! - gondoltam magamban.
Közeledtem hozzájuk. Papok és papnövendékek voltak. Jobban megfigyeltem őket és láttam, hogy mind szalézi. A sorban az elsőket mind ismertem, a többieket soha nem láttam, de azok is szalézi misszionáriusok voltak.
- Hát ez meg hogyan lehetséges?
Minden erőmmel meg szerettem volna állítani őket. Féltettem a kis csapatot, hogy az előző misszionáriusok sorsára jutnak. Nagy meglepetésemre láttam, hogy megjelenésük a bennszülötteknél megmagyarázhatatlan nyugalmat keltett. Fegyvereiket leengedték lábuk mellé, és a hithirdetőket feltűnő udvariassággal fogadták. Csodálkozva vártam a következő lépést. Misszionáriusaink elvegyültek a bennszülöttek között, tanították őket és szívesen hallgatták elbeszéléseiket. A vademberek pedig követték őket. Láttam, hogy a missziós atyák a Rózsafüzért imádkozták és a bennszülöttek mindenfelé utat nyitottak nekik és jóindulattal válaszoltak az imádságra. A szalézi atyák a tömeg közepére álltak és ott letérdeltek. A bennszülöttek a fegyvereiket a missziós atyák lábai elé helyezték és ők is letérdepeltek. Az egyik atya Mária énekbe kezdett: „Máriát dicsérni hívek jöjjetek...” és a nagy tömeg egy szívvel-lélekkel énekelt velük együtt hogy szinte megijedtem és felébredtem.
Az álom magával ragadott és úgy éreztem, hogy egy égi jel volt. (MB X. 54)
***
Don Bosco nem volt biztos benne, hagy melyik népet látta. Először Etiópiára, Hongkongra ás Indiára gondolt. Csak akkor gondolt Patagónia addig alig ismert bennszülötteire, amikor a hatóság kérő levelét megkapta, hogy küldjön szaléziakat a hittérítő munkára
„Ki gondolt volna abban az időben a Dél-Amerika végtelen pusztáin élő népekre? A kutatók alig ismerték a bennszülötteket.
Argentína és Chile kormánya keveset foglalkozott az indiánokkal. Még a népszámlálásnál sem vették figyelembe őket, mintha nem is léteztek volna. Rómában is több magas rangú prelátus hiábavalónak tartotta Don Bosco gondolatát; az egyik bíboros gúnyosan megjegyezte, hogy a Pampák füveit akarja megtéríteni.
Don Bosco szorgalmasan tanulmányozta a Hitterjesztési Kongregáció hivatalos lapját és tudta, hogy ott még élnek vad törzsek, akikhez még nem ért el az Evangélium világossága.
A hithirdető buzgalmával azon fáradozott, hogy a lehető leggyorsabban missziós rendtársakat küldjön arra a vidékre. Ez az álom siettette elképzelését.” (E. Ceria, San Giovarini Bosco, SEI 263. o.).
Szaléziak.HU
